Ady Endre
Történelmi lecke Orbán Viktornak
Orbán Viktor szombaton Erdélyben, Tusnádfürdőn beszédet tartott, amelyben a többi között kifejtette véleményét a baloldalnak a magyar történelemben játszott, szerinte állandóan nemzetrontó szerepére… példának hozta föl a kommunista zsidó Kun Bélát, Rákosit, ámde Nagy Imrét nem említette név szerint, s Kádárt is kifelejtette a szerfölött önkényes névsorból – talán csak nem azért, mert az illetők keresztény népinemzeti származásúak?
1938.05.05 Írók, művészek, tudósok deklarációja
Mi, magyar írók, művészek és a tudomány munkásai, különféle világnézetek és pártállások szószólói, különféle társadalmi rétegek szülöttei és tagjai, akik a legkülönbözőbb hivatásokban és munkakörökben dolgozunk, akik valamennyien az évezredes magyar művelődés megtartásának és gyarapításának rendeltetését vettük örökbe, mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai vagyunk, az emberi becsületérzés és igaz kereszténység, a józanság és hazafiasság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük föl szavunkat az állampolgári jogegyenlőség elvéért, melyet az úgynevezett ‘társadalmi egyensúly hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslat’ megvalósulása esetén törölne a magyar alkotmányból.
Magyarországon talán még hangsúlyosabban, mint Közép-Kelet-Európa más országaiban a zsidóság és az irodalom kapcsolata a múlt század 80-as 90-es éveitől a kulturális élet eleven problémája volt; a probléma nyílt feltárása máig sem történt meg teljesen. Csak egy tényre utalunk: egyetlen európai nagyvárost sem ismerünk, melyben a zsidóság (s a belőle bőven termő értelmiség) számaránya a századforduló éveiben oly magas lett volna, mint Budapesten (20-22 százalék, szemben pl. az erősen zsidós-nak tartott Béccsel, ahol arányuk nyolc százalék körül mozgott.) De Budapesten nemcsak a zsidók magas származásáról volt szó, hanem pl. Krakkóhoz, Varsóhoz sőt Prágához képest sajátos körülményekről is: a 19. század nagy részét uraló nemesi liberalizmus a hazai zsidóságot és főleg értelmiségét már korán az asszimiláció útjára terelte. Mint ismeretes, Ady az első világháború alatt írt Korrobori c. cikkében (melyet Szabó Dezső és mások is később antiszemita éllel interpretáltak) a problémát egyenesen úgy képzelte megoldani, hogy a polgárság körében gazdaságilag kiemelkedő szerepre jutott, kulturálisan modernizálódni vágyó, zömében gyors asszimilációra beállított zsidóság és a magyarság egy új népben egyesüljön: Hogy a zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán talán? biztosan nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, azok, akik mint nép, szintén nincsenek… gyűlölve-vágyva ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől vagy új népet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz…
ás: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Gondolat 1984
A poéták között „akad olyan is, akinek előbb meg kell halnia, hogy nagy költőként megszülethessen” – állította a Komor feltámadás titka című, 1998-as könyvében Tverdota György. Szóban forgó írásában a József Attila-kutató példák sorával bizonyította, hogy az életműnek már József Attila életében is volt ugyan néhány értője (elsősorban a Szép Szó folyóirat köré csoportosult Németh Andor, Fejtő Ferenc és Ignotus Pál, valamint a kommunista Bálint György neve említendő), ám az példa nélküli a magyar irodalomtörténetben, hogy egy alkotót az utókor néhány hét alatt fogadjon be a legnagyobbak közé. Az 1937. december 3-án Balatonszárszón öngyilkossá lett József Attilával kétségkívül ez történt, és nem ez maradt az egyetlen látványos fordulat.
Irodalmi felolvasóest az RS9 színházban


