Teleki Pál
Zsidótörvények 1790-1946 – Szemelvények
.
1939.04.15 Teleki miniszterelnök beszéde a Felsöházban a 2. zsidótörvény beterjesztéseh
A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNYRŐL
1928.03.13 Teleki beszéde a Numerus Clausus módosítása ellen
A NUMERUS CLAUSUS MÓDOSÁTÁSÁRÓL[1]
1938.05.05 Írók, művészek, tudósok deklarációja
Mi, magyar írók, művészek és a tudomány munkásai, különféle világnézetek és pártállások szószólói, különféle társadalmi rétegek szülöttei és tagjai, akik a legkülönbözőbb hivatásokban és munkakörökben dolgozunk, akik valamennyien az évezredes magyar művelődés megtartásának és gyarapításának rendeltetését vettük örökbe, mi, akik valamennyien keresztény családok leszármazottai vagyunk, az emberi becsületérzés és igaz kereszténység, a józanság és hazafiasság magától értetődő egységével és szilárdságával emeljük föl szavunkat az állampolgári jogegyenlőség elvéért, melyet az úgynevezett ‘társadalmi egyensúly hatályosabb biztosításáról szóló törvényjavaslat’ megvalósulása esetén törölne a magyar alkotmányból.
A náci Németország és szövetségesei felett aratott győzelem 60. évfordulójának ünnepségei közepette a Terror Háza két napos nemzetközi konferenciája kínos epizóddal zavarta meg a megemlékezések sorát. Az intézet főigazgatónője, Schmidt Mária a köztudott tényekkel s a történelemtudomány normáiva szemben álló üzenetet küldött Budapestről.

A valódi felszabadulást 1989 jelentette a legyőzött kelet-európai országoknak – mondta Jan Rokita, a lengyel Polgári Tömörülés parlamenti frakciójának elnöke azon a kétnapos nemzetközi konferencián, amelyet a Terror Háza Múzeumban a második világháború lezárásának 60. évfordulója kapcsán szervezett a XX. Század Intézet és a Lengyel Intézet. A találkozó a vesztes felek szempontjait igyekezett középpontba állítani.

Közelmúltunk számos vitatott eseménye és személyisége közül 2004 első felében gróf Teleki Pál állt az érdeklődés előterében. A „szoborpártiak” elsősorban „nemzetnevelői” szerepvállalásaira (cserkészet, elitnevelés, falukutatás stb.) és megfontolt külpolitikájára hivatkoztak, míg az ellentábor főleg antiszemitizmusával érvelt.
1941 Április 4. (64 éve történt)
Amióta nálunk a professzionális antiszemitázók az önök lapjai nagy örömére azt is lenyelették nálunk a polgárokkal, hogy nem lehet nyilvános helyen szobrot emelni Teleki Pálnak és Wass Albertnek, én önöket gazember antiszemitáknak tartom, amiért George Washingtonnak, az első amerikai elnöknek ki tudja hány szobrát tűrik el prominens helyeken, szerte az országban. Merthogy Washington ezt az eléggé el nem ítélhető antiszemita szöveget mondta, amely miatt nálunk nem lehetne szobrot állítani nekik (sic!):
Az újkori történelmünk e legsötétebb napján – a kör bezárult. A fasizmussal kollaboráló Horthy-Magyarország végzete beteljesült. Mélységes tudatlanság vagy elvakultság kell ahhoz, hogy bárki azt higgye, a szégyen napja – hazánk német náci megszállása – sorscsapásként előzmény nélkül zúdult szerencsétlen hazánkra. Legkésőbb 1938-tól a tragédiába torkolló folyamat már nyilvánvaló volt. 1939-ben Magyarország csatlakozott az antikomintern-paktumhoz, 1940 novemberében – megelőzve a térség más tekintélyuralmi rendszerét -, elsőnek csatlakozik a már katonai konzekvenciákkal járó német-olasz-japán tengely-paktumhoz. A három, a nürnbergi törvényeket másoló zsidótörvény (1938. XV. törv. 1939. IV. törv., 1941. XV. törv.
Beteg vagyok, és nyilván ennek tulajdonítható, hogy elolvastam egy molett könyvet (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, 2001), amelyre pedig aktuális munkálkodásaim szempontjából nem volt égetően szükségem. Most sem azért ültem le komputeremhez, hogy utólag értelmet adjak az időnek, amelyet e könyv elolvasására szántam. Nem sajnálom ezt az időt, a könyvből rengeteget tanultam, adatoktól hemzsegő fejtegetéseinek gyakran dokumentumértékük van.

