Forrás: ÉS

Amióta nálunk a professzionális antiszemitázók az önök lapjai nagy örömére azt is lenyelették nálunk a polgárokkal, hogy nem lehet nyilvános helyen szobrot emelni Teleki Pálnak és Wass Albertnek, én önöket gazember antiszemitáknak tartom, amiért George Washingtonnak, az első amerikai elnöknek ki tudja hány szobrát tűrik el prominens helyeken, szerte az országban. Merthogy Washington ezt az eléggé el nem ítélhető antiszemita szöveget mondta, amely miatt nálunk nem lehetne szobrot állítani nekik (sic!):

“A zsidók hatékonyabban dolgoznak ellenünk, mint az ellenség hadseregei. Több százszor veszélyesebbek szabadságjogainkra és nagy ügyeinkre… Igazán kár, hogy mindegyik állam már jó ideje nem választja le őket mint a társadalom pestisét és Amerika boldogságának legnagyobb ellenségeit.”

George Washington tehát egy mocskos antiszemita és maguk is mocskos antiszemiták, amiért eltűrik az antiszemita elnök szobrait nyilvános helyeiken.

A torontói Kanadai Magyarság 2005. január 22-i számában ,Az antiszemita amerikaiaknak címmel és a Budapesten kiadott Magyar Demokratának egy régebbi számában közölt cikkre való hivatkozással a következő ,,nyílt levél” jelent meg:

“Egyesült Államok

Tisztelt Polgárok!

Amióta nálunk a professzionális antiszemitázók az önök lapjai nagy örömére azt is lenyelették nálunk a polgárokkal, hogy nem lehet nyilvános helyen szobrot emelni Teleki Pálnak és Wass Albertnek, én önöket gazember antiszemitáknak tartom, amiért George Washingtonnak, az első amerikai elnöknek ki tudja hány szobrát tűrik el prominens helyeken, szerte az országban. Merthogy Washington ezt az eléggé el nem ítélhető antiszemita szöveget mondta, amely miatt nálunk nem lehetne szobrot állítani nekik (sic!):

“A zsidók hatékonyabban dolgoznak ellenünk, mint az ellenség hadseregei. Több százszor veszélyesebbek szabadságjogainkra és nagy ügyeinkre… Igazán kár, hogy mindegyik állam már jó ideje nem választja le őket mint a társadalom pestisét és Amerika boldogságának legnagyobb ellenségeit.”

George Washington tehát egy mocskos antiszemita és maguk is mocskos antiszemiták, amiért eltűrik az antiszemita elnök szobrait nyilvános helyeiken.

(Magyar Demokrata)”

*

Amint látható, a levél írója nem nevezi meg magát, nincs hivatkozás arra vonatkozóan, hogy a Washington-idézet honnan való, mikor, hol hangzott el vagy íródott, és az amerikai polgárokhoz szóló nyílt levél a Magyar Demokrata melyik számában jelent meg.

A George Washingtonnak tulajdonított idézet tónusa, tartalma ellentmond mindannak, amit Washingtonról tudok, tudunk. Ennek ellenére végignéztem Washingtonról szóló monográfiák, biográfiák sokaságát, kutatva a zsidókkal kapcsolatos, a Magyar Demokrata által idézett véleménye után. A véletlen folytán az interneten egy szerb, szélsőségesen nacionalista és élesen antiszemita társaság,1 valamint a Radio Islam2 honlapján ráakadtam a Magyar Demokrata által idézett angol szövegre. Az idézet forrásaként mindkét honlap a Maxims of George Washington3 művet adja meg.

Ennek az információnak birtokában párperces, interneten történt kutatás után a következőket állapítottam meg:

Az idézett honlapokon és a Magyar Demokratában megjelent és George Washingtonnak tulajdonított idézet pontos, kivéve az idézetet bevezető “A zsidók” szavakat. A zsidó szó sehol sem található a Maxims of George Washingtonban közölt szövegben. A Washingtonnak tulajdonított idézet – a könyv szerint – a függetlenségi háború katonáit becsapó pénzspekulánsokra vonatkozik, akik felvásárolták a katonáknak szánt cipőket, ruhaneműt és egyéb életszükségleteket szolgáló árucikkeket és azokat magas, nagy összegű profitot eredményező áron adták tovább nekik.

Az eredeti Washington-szöveg bevezető szavai így hangzanak: “Az embereknek ez a gonosz csoportja”… (“This tribe of black gentry…”).

A tudatlanság vagy az öncélú tudatosság, álságos felszínesség vezette a Magyar Demokratát az idézet kritikátlan kiválasztásában és a Kanadai Magyarságot az újraközlésben?

Szeretném hinni, hogy csak lusta szerkesztők nagyon szakszerűtlen felelőtlensége eredményezte ennek a szövegnek és a belőle levont véleménynek a magyar közvélemény félreinformálását eredményező közlését. Megnyugtató lett volna, ha az elmúlt majdnem két hónap alatt a magyar sajtóban valaki szembesítette volna a Magyar Demokrata szerkesztőit idézetük hiteltelenségével. Ilyent nem találtam.

Meggyőződésem, hogyha Amerikában Szent Istvánt ugyanilyen magabiztos tájékozatlanság, gyűlölettől égő érzelmek alapján, az Intelmek szavait igaztalanul kifacsarva ócsárolná valaki, azt elsősorban otthon a Magyar Demokrata, itthon a Kanadai Magyarság ostorozná.

George Washington zsidókra vonatkozóan rossz szót nem ejtett ki a száján, sőt a zsidóknak írott leveleiből az válik nyilvánvalóvá, hogy őket hűséges és hasznos állampolgároknak tartotta. A newporti héber kongregációnak 1790-ben írott levelében4 Washington elkötelező ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy az újonnan született amerikai nemzet “…sohasem fogja szentesíteni a türelmetlenség magatartását, és sohasem fogja támogatni a vallási alapon nyugvó üldöztetést (“…will give to bigotry no sanction, to persecution no assistance.”) Történészek ezt a levelét tartják az Egyesült Államok vallásszabadságra és a polgárjogok érvényesülésére vonatkozó mércéje első kinyilvánításának.

Amerika alapítóatyáit nem az első alkalommal idézik hamisan az antiszemitizmus apostolai. Washingtont, Franklint, Madisont, Jeffersont az 1930-1940-es évek folyamán számos náci sajtótermék, rádióműsor próbálta a nemzetiszocializmus céljai igazának bizonyítására felhasználni, rájuk hivatkozva igaztalan, álságos idézetekkel önmaguk, fajelméletük helyességét igazolni. Ennek érdekében nem riadtak viszsza köztiszteletben álló történelmi alakok megnyilatkozásainak durva meghamisításától sem. Ezeknek a törekvéseknek leírásával, a hamisságok feltárásával foglalkozó szakirodalomból kiemelkednek Paul Boller5 és Morris Kominsky6 könyvei.

A Magyar Demokrata és a Kanadai Magyarság közös kísérlete George Washington és Amerika karakterének besározására, nem vall sem igazságra való törekvésre, sem a tényszerű tájékoztatás melletti elkötelezettségre. Egy kicsit több figyelemmel, történelmet formáló személyiségek szájába adott szavak hitelességének ellenőrzésével, érzelmeiken uralkodni tudó önmegtartóztatással, a nyílt levél közlésének megtagadásával jobban szolgálták volna a magyar érdekeket.

A Magyar Demokratában és a Kanadai Magyarságban közölt, amerikai polgároknak szóló nyílt levél is újabb bizonyítéka annak, hogy manapság az antiszemitizmus és az Amerika-ellenesség bizonyos fokig egy tőről fakad.

Az a tehetetlenség, kisebbségi érzés, a bűnbakkeresés és a szabadsággal járó felelősség alól való kényelmes kibúvás, amely megnyilatkozik a Magyar Demokrata és a Kanadai Magyarság szerkesztőségi politikájában, rámutat egyes magyar sajtóorgánumok nemcsak etikátlan, de egyben káros magatartására is. A szabadon kimondott szó nem mindig igazat mond, következményeit a megnyilatkozónak felelősséggel viselnie kell.

Ez az eset újabb bizonyítéka a szélsőséges hangú magyar sajtó felszínességének, megbízhatatlanságának, lüktető Amerika-gyűlöletének és a Magyar Demokrata, valamint a Kanadai Magyarság egyetemes magyar érdekeknek ellentmondó antiszemitizmusának.

Barátaim véleménye szerint nem kellene törődnöm az ilyen megnyilvánulásokkal, hiszen a Magyar Demokratának legfeljebb csak tízezer olvasója ha van. Ezt hajlandó vagyok elhinni, de ebből a tízezerből van sok tucat, akik a demokratikus államok hivatalosaiként, emberjogi szervezetek képviselőiként olvassák nemcsak a Magyar Demokratát, hanem a magyar nyelven Magyarországon és külföldön megjelenő lapokat, folyóiratokat, és azok meggondolatlanságra vagy tudatosságra valló megjegyzéseire alapozott jelentéseikkel befolyásolják, hitelesítik kormányaiknak, szervezeteiknek a magyar társadalom egészéről kialakulóban lévő (egyre kevésbé megtisztelő és sajnos általánosító) véleményét.

Azt, hogy ez így van, bizonyítják a State Department évente kiadott, országokra lebontott emberjogi jelentései,7 és legújabban, 2005. január 5-én nyilvánosságra hozott, a State Department által készített Report on Global Anti-Semitism.8 Az utóbbiban a Magyarországgal foglalkozó fejezetben olvasható:

“A Magyar Rádió rendszeresen sugárzott vasárnapi hírmagazinjának, a Vasárnapi újságnak bizonyos anyagai kritikában részesültek antiszemita nézeteket valló vendégek műsorban történő megszólaltatásáért. 2003 októberében egy hetente időszerű politikai eseményeket kommentáló műsor, az Éjjeli menedék riportot közölt a holokausztot tagadó David Irvingről,9 aki sértő kijelentéseket tett zsidókról. A műsort később beszüntették. A hetente megjelenő Magyar Demokrata antiszemita cikkeket közölt és olyan szerzőknek adott kiemelkedő szerepet, akik tagadják a holokausztot.”

Ezt a jelentést világszerte többen, érdeklődéssel, tájékozódni akaró építő szándékkal olvasták, olvassák – nem úgy, mint egyes önigazukat kereső, indulataik jogosságának igazolását váró magyarok olvassák a Magyar Demokratát Magyarországon vagy a Kanadai Magyarságot világszerte.

A világ mértékadó közvéleményének Magyarországról formált képét a State Department jelentései, más országok kormányintézményei, emberjogi szervezetek és a világsajtó által végzett felmérések és az azokban közölt tények alakítják, ezért káros a Magyar Demokrata és a Kanadai Magyarság könnyen felismerhető, bárgyú igyekezete George Washington és Amerika befeketítésére.

Nem tudom, elgondolkodik-e valaki a magyar média, a magyar diplomácia ugarán arról, hogy a Bush-Putyin találkozó Budapest helyett miért Pozsonyban történt, vagy Bush elnök által az Egyesült Államok Kongresszusától az iraki háborúban részt vevő országok hadseregeinek megerősítésére a minap kért négyszázmillió dollárból, amiből Lengyelországnak már százmilliót megígértek, miért nem kap a magyar hadsereg? Miért halványodik az 1956-os magyar forradalom jelentősége a világ kormányainak, közvéleményének tudatában? Mennyi a szerepe ebben David Irving10 szerepeltetésének a Magyar Demokratában?

Jó volna, ha ezekkel az aprónak látszó, de mégis meghatározó tényekkel valaki a kormányban, a parlamentben és főleg a sajtóban foglalkozna. Tényleg reménytelen abban hinni, hogy ez előbb vagy utóbb – az ország érdeke azt követelné, hogy előbb – megtörténik?

Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az országkép alakításában sorsdöntően káros megnyilatkozások semlegesítése nem csak a kormány, a törvényhozók és a média feladata, e képet romboló jelenségek szigorú elítélése és visszautasítása társadalmi feladat.

1 http://CompuSerb.com/georgew.htm

2 http://abbc/islam/english/toread/clilist.htm

3 Maxims of George Washington; D. Appleton & Co., 1894. Újabb kiadás: Fredrick Schroeder: Maxims of George Washington; Hess Publication

4 George Washington”s Letter to the Jews of Newport, Rhode Island (1790). http:www. jewsvirtuallibrary.org/ jsource/US-Israel/ bigotry.html

5 Boller, Paul F., Jr.: George Washington and Religion. Dallas: Southern Methodist University Press; 1963 (pp. 186-87). Boller, Paul F., Jr. and John George: They Never Said It. New York: Oxford Univ. Press 1989 (p. 126).

6 Kominsky, Morris: The Hoaxers, Boston: Branden Press, 1970 (pp. 15-17.).

7 Country Reports on Human Rights Practices (http://www.state.gov/g/drl/hr/c/1417.htm)

8 Report on Global Anti-Semitism. http://www. state.gov/g/drl/rls/40258.htm

9 David Irving, az ismert újraértékelő történész, aki Uprising (1981) című könyvében azt hangsúlyozza, hogy a magyar forradalom egyik kiváltó oka a kommunista rendszer zsidó arculata volt. Szerinte a forradalom első napjai a zsidópogromok ideje volt. Csurka István 2003-ban, a forradalom évfordulóján a Hősök terén lezajlott emlékünnepség vezérszónokának hívta meg. Könyvének magyar fordítása Felkelés címmel 2003 novemberében jelent meg. Eddig kritikai elemzésére a magyar történésztársadalom nem vállalkozott, így a könyvében állítottak kihívás nélkül maradtak.

Comments are closed.