DR. JÁSZI OSZKÁR

egyetemi magántanár, a Társadalomtudományi Társaság alelnöke:

Véleményem szerint Magyarországon nincs zsidókérdés abban az értelemben, mint ahogyan agrárkérdésünk, nemzetiségi kérdésünk vagy közigazgatási kérdésünk van. Ugyanis míg ezeknél pozitíve megjelölhetők a megoldandó feladatok s a megoldásra vezető konkrét törvényhozási eszközök: addig a zsidókérdésnek nincs ilyen pontosan körülhatárolható tartalma s nincsenek olyan törvényhozási eszközök, melyek közvetlenül megoldására hatnának. Képletesen kifejezve ezt mondanám: ha az agrárkérdés, a nemzetiségi kérdés, a közigazgatási kérdés a magyar társadalomnak gyulladásos sebe, melyet pontosan meghatározható chirurgikai eszközökkel operálni lehet és kell: az úgynevezett zsidókérdés csak egyéb beteg részek által előidézett súrlódási lob vagy anyagcserezavar, mely közvetlenül, lokálisan nem gyógyítható, hanem csakis egy egész sereg távolabbi jelenség átalakításával küszöbölhető ki.

A zsidókérdés ugyanis semmi egyéb, mint egy esztétikai, vallási, világnézetbeli, szóval faji – történelmi és nem biológiai értelemben használva ezt a szót – súrlódásokkal komplikált csoportantagonizmus. A társadalom minden csoportja ugyanis többé-kevésbé a latens vagy a nyílt küzdelem és ellentét állapotában él a társadalom minden más csoportjával szemben. Proletárok és kapitalisták, gazdák és gyárosok, parasztok és nagybirtokosok, iparosok és financierk,* a különböző nemzetiségek és vallások, város és falu, tudományos, művészeti és politikai társaságok, pártok és irányok egymás mellett létezése és működése szükségképp súrlódásokra vagy összeütközésekre vezet. Különösen a gazdasági ellentét az, mely élesebb és elkeseredettebb rivalitások oka szokott lenni. Mindenütt, ahol ez a gazdasági ellentét többé-kevésbé világos megértésre és felfogásra talál: az általa kiváltott küzdelmek mindinkább racionális formák között jelentkeznek, mint a tőke, a munkabér és a földjáradék harca, bár itt is mindenütt és mindenkor fennforog az a szinte biológiainak nevezhető törekvés, ezeket a gazdasági ellentéteket érzelmi és ideológiai cégér alá bújtatni. Felekezeti vagy jaji kérdést azonban ezekből az ellentétekből csak ott lehet csinálni, ahol egy-egy érdekellentétet különösen szemet szúró mértékben egyetlen faj vagy nemzetiség képvisel. Minthogy pedig nálunk -jól ismert történeti okokból – a haute fináncé** és a kereskedelem túlnyomó mértékben zsidó foglalkozás, az ezen működésekhez tapodó érdekellentétek könnyen öltenek felekezeti vagy faji színezetet, a néplélek azon általános hajlamánál fogva, mely a nehezebben kikutatható és átlátható racionális összefüggéseket konkretizálni és szimbolizálni szereti, így lesz az uzsora nálunk „zsidó uzsora”, a tisztességtelen verseny „zsidó verseny”, a mozgótőke növekedő befolyása „zsidó befolyás”, az általa szükségképp fejlesztett nemzetköziség „zsidó kozmopolitizmus”, a nagyvárosi gócok által létrehozott lazább nemi morál „zsidó szabadosság”, a kávéházak felületes társalgási modora „zsidó szellemesség”: szóval egy egész csomó jelenség kizárólag zsidó etikettet kap nálunk, amelyek a külföldön – legalábbis ekkora kizárólagossággal és egyöntetűséggel – már nem könyvelhetők el pusztán a zsidók számlájára.

* financier – bankár

** haute fináncé – nagytőke (finánctőke)