II. AKIK SZERINT VAN ZSIDÓKÉRDÉS

DR. BENEDEK MARCELL

tanár és író:

…Olyan értelemben, ahogy középosztály- vagy munkáskérdés, nőkérdés stb. van: zsidókérdés nincs. A zsidó ma nemcsak törvény szerint, de valóságban is minden lehet, amire egyéni hajlama vagy képessége van. (E sorokat június 10-én írom, mikor miniszteri tárcát ajánlottak fel egy zsidónak.)* Hogy egy közepes eszű zsidóból nem lehet miniszter, hogy ember legyen a talpán az a zsidó, aki miniszteri segédfogalmazó akar lenni, hogy a középiskolai igazgatók közt mai napig csak egy zsidó van – ez igaz, ez hozzátartozik a régi Magyarország csökevényeihez, de ezt már nem érdemes zsidókérdéssé felfújni. Aránylag oly kicsi az a terület, ahol a zsidó ‘megterhelve’ fut, és olyan nagy az, ahol természetes képességei a szabad versenyben előnyt adnak neki a keresztény felett, hogy türelmesen meg lehet várni azt az időt, amikor buta zsidó minisztereink, miniszteri segédfogalmazóink, gimnáziumi igazgatóink is lesznek, – vagy amikor már buta keresztények sem kapják meg ezeket az állásokat. Külön törvényhozási intézkedés – hogy a III. kérdés egyik részét is rövidesen elintézzem – ehhez nem szükséges, hiszen amit a papír megadhat, azt megkapta már a zsidóság. Az általános választójogra épített demokratikus kormányrendszer kétségtelenül el fogja fújni az utolsó akadályokat is minden érvényesülni kívánó tehetség útjából.

Tehát ma, mikor a zsidóság eloszlik a tőke, a földbirtok, ipar, kereskedelem, hivatalnok- és szabad lateinerosztály, s a kizsákmányolt magánalkalmazott- és munkásosztály között, azonos világfelfogással és érdekekkel: ma nem lehet a szó életbevágóan komoly, materiális értelmében zsidókérdésről beszélni.

* Vázsonyi Vilmosról van szó, akit 1917. június 15-én neveztek ki igazságügyminiszternek