S az új magyar szabadság hajnalán 1848-ban a kormány egyik kényes feladata, mint oltsa el a szabadságittas embereknek nem egy helyen kitört zsidóüldözéseit.
A múlt ily perspektívájával megterhelve kezdenek hatni az országos közvéleményre a Bach-korszaknak a jogegyenlőségi és szabadkereseti társadalom elvéből levont rendszabályai. Megnyílik a zsidók előtt az ügyvédség 1852-ben, a volt földesurak kárpótlási igényei, az ezekről kiállított végleges kötvények a kereskedelmi forgalomba, illetőleg a tőzsdére kerülnek, az 1859 december 20-iki pátens a szabadipar elvét, az 1860 február 18-iki az ingatlan birtok szerzésének valláskülönbség nélküli szabadságát proklamálván, a zsidók úgy az ipar, mint a földbirtok terén a keresztények egyenjogú versenytársai lesznek s oly javak megszerezhetéséhez, oly munka folytatásához bocsáttatnak, melyekből az előbbi társadalmi szerkezetben majdnem végképp ki voltak zárva.
Társadalmunk osztályaiba, foglalkozási, rendi csoportjaiba azonban, főleg eleinte, mint teljesen új elemek kerülnek be a zsidók, egyrészt annálfogva, mert 48-ig honfiaknak, incoláknak nem, csak honlakosoknak, accoláknak tekintettek, másrészt mert nem kis részük 48 után vándorolt be. Számszerű nagy szaporodásuk mellett továbbá a társadalomnak egyes osztályait, egyes foglalkozási rendéit egyoldalúan özönlik el, s az 1867-iki politikai egyenjogúsítás folytán értelmiségük, vagyonosságuk által az államhatalomban is mint választók, mint megyei, városi, községi képviselők eléje kerülnek az ország szegény keresztény elemeinek, a kormányzati, igazgatási, bírói, tanítói hivatalokban pedig térfoglalásra törekszenek.
A 67-iki egyenjogúsítás óta beáll a keresztények és zsidók társadalmi commerciuma,* melyhez az 1894:33. te. a connubiumot** is csatolja.
A connubium törvényes megengedésének jelentékeny eredménye nem volt, a commercium ellenben igen erős eltolódásokat idézett elő a zsidóság javára úgy a foglalkozások, mint a gazdasági javak terén.
A keresztény társadalom a commercium következtében már a múlt század 70-es éveiben oly konkurrenseket látott támadni maga körül, kiket a kereskedésen kívül minden egyéb munkából, az ingó javakon kívül a többi javakból örökre kizártnak tartott századokon át.
E fejleményt nagyban előmozdította a zsidóságnak számához mért aránytalan térfoglalása a közép- és felsőiskolákban, aminek következtében a szorosan vett közgazdasági munkán kívül a szellemi munka körében, a tudomány, a szépirodalom, a művészet, a napisajtó terein ugrásszerűen haladt előre.
A szabadkereseti társadalom versenyében, s a nemzeti vagyonosodásnak kapcsolatos emelkedésében a zsidóság hasznos szolgálatot tett, pótolván főleg a keresztény magyarságnak vállalkozási, kereskedelmi tekintetben nagy hiányait.
Azok miatt a károsodások miatt, melyeket az ország főleg északi és keleti vidékeinek okozott, igazságtalanság volt a zsidóság közgazdasági értékességéről megfeledkezni s a zsidóság eme részének bűnei mellett az államkormányzat, a közigazgatás, a törvényhozás bűneit, mulasztásait e bűnökkel szemben számba nem venni.
A zsidóság számszerű nagy szaporodása, közgazdasági erős érvényesülése a szabadkereseti új társadalmi szerkezetben tehát közgazdasági haladásunkra kedvező volt a most említett sötét foltok dacára.
* commercium – a kereskedés joga
** Helyesen: az 1894. évi XXXI. te. mondja ki a házasságkötés szabadságát
