Forrás: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Gondolat 1984

Az első világháború alatt a növekvő tömegelégedetlenség részeként kiéleződött, és a társasági viták medréből kicsapott az antiszemitizmus. A konzervatív, jobboldali körök tudatosan szították, nagy tömegek pedig elfogadták az antikapitalizmusnak ezt az erősen érzelmi töltésű, torzító rendező és magyarázó elvét. A Huszadik Század szerkesztői 1917 tavaszán érettnek és alkalmasnak tartották az időt a magyarországi zsidókérdés mibenlétének, okainak, megoldási lehetőségének tárgyilagos megvitatására. A vitafórum megnyitásához közvetlen indítékot a szociáldemokráciához tartozó Ágoston Péter, nagyváradi jogásztanár könyve, A zsidók útja (Nagyvárad, 1917) adott. A szerző nagymértékben a zsidóságot tette felelőssé az asszimiláció zavarai s a növekvő antiszemitizmus miatt. Megoldásként a zsidó identitás teljes feladását, a tömeges kikeresztelkedést és a beolvadást ajánlotta. A könyv minden oldalon heves vitát váltott ki, s mintegy előkészítette az eszmei talajt az ankéthoz.

1917 májusában a szerkesztőség mintegy másfélszáz illetékesnek, hozzáértőnek tekintett értelmiségihez, különböző vallású, világnézetű, társadalmi állású politikushoz, tanárhoz, tudóshoz, íróhoz, művészhez, egyházi vezetőhöz a következő körkérdést intézte.

‘1. Van-e Magyarországon zsidókérdés és ha igen, miben látja annak lényegét?

2. Mik az okai a magyarországi zsidókérdésnek? A magyar társadalom minő jelenségei, a magyarországi zsidók, illetőleg nem zsidók minő társadalmi viszonyai, intézményei, tulajdonságai, szokásai azok, melyek szerepet játszanak a zsidókérdés előidézésében?

3. Miben látja Ön a magyarországi zsidókérdés megoldását, minő társadalmi vagy törvényhozási reformokat tart szükségeseknek?’

A válaszokat ‘akik szerint nincs’ és ‘akik szerint van zsidókérdés’ kategóriákba csoportosították és névsor szerint közölték. A kötetnyi anyagot mi elsősorban terjedelmi okokból, de az érvek és ellenérvek gyakori ismétlődése, elavulása és elévülése okán is erősen szelektáltuk, mintegy a harmadára csökkentettük. A szelektálás vezérlő szempontja a minőség volt: a tárgyszerű tudományos elemzéseket előnyben részesítettük mind az apologetikus, mind az ellenséges beállítottságú, előítéletes gondolkodásmóddal, illetve az ilyen hatásokat tükröző véleményekkel szemben. Kihagytuk a mai szemmel érdektelennek, sablonosnak látott hozzászólásokat, de a közöltekből is kihagytunk – a mondanivaló sérelme nélkül – olyan kifejezéseket, olyan fogalmazásokat, amelyek ebben a históriai neurózissal terhelt témában különösen érzékeny füleket és lelkeket sérthetnének. (A szövegközi kihagyásokat pontozással jelöltük.) Mindazonáltal tudatosan törekedtünk rá, hogy az eredeti ankéton felmerült irányzatok, álláspontok, a zsidókérdés létezését tagadók csakúgy, mint az erős zsidó tudattól áthatottak, a zsidóellenes érveket kifejtők és eme érveket cáfolok, főként pedig a társadalomtörténeti alapról közelítő, demokratikus nézetek újból nyilvánosságot kapjanak. Az egykorú szóhasználatot illetően érdemes elöljáróban megjegyezni, hogy a közéleti szótárban a “faj’, a ‘fajta’ fogalomhoz nem tapadt a későbbi fajgyűlölő rasszizmus fogalomértelmezése. 1918 előtt a faj szót általában a ‘nemzetiség’, az ‘etnikum’ értelmében használták. A teljes tájékozódás végett a válogatás végén közöljük valamennyi hozzászóló nevét, és az ankét iránt érdeklődő olvasót az eredeti közlésre, a Huszadik Század 1917. I. kötetére utaljuk.

I. AKIK SZERINT NINCS ZSIDÓKÉRDÉS*

DR. BLAU LAJOS

a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet igazgatója:

Ha van jelenség, amely csak történelmileg érthető meg, úgy a zsidógyűlölet az. A középkor őszinte volt, megmondta azt, amit érzett és gondolt: a zsidókat mint hitetleneket gyűlölte. A zsidóknak saját bibliájukból, sőt a talmudból, majd a kabbalából** bizonyítgatták vastag könyvek, nyilvános disputációk, végül szerzetesek prédikációk útján, melyekhez a zsidók, az elmaradók s elalvók büntetése mellett hetenként hatóságilag rendeltettek be a templomokba, hogy a megváltó már megjelent. Mindezekben társadalmi nemzetgazdasági, politikai, faji kérdésekről, vádakról nem volt szó, hanem tisztán a vallásról. A középkor következetes volt, üldözte az eretnekeket is (albigensek, husziták, szicíliai vecsernye, szent Bertalan-éj, inkvizíció), míg végül az újkor elején, a reformáció korában a nagy vallásháborúk következtek, különösen a harmincéves háború, mely alatt Németország úgy elpusztult, hogy 150 évig tartott, míg magához tért. Az évezredes kérdés, hogy kié az igaz vallás, tenger vérbe került, a népek nagy árat fizettek ‘a tolerancia eszméjéért’. 300 év végtelen nyomorúsága és a felvilágosodás századának eszmei előkészítése után a nagy francia forradalom végre proklamálta az emberek egyenlőségét, testvériségét és szabadságát. A zsidókat is emancipálta, de Európa legtöbb országában továbbra is megmaradt a középkor. Itt-ott szégyelltek ugyan a régi, kopott gúnyát és a zsidógyűlöletre is új megokolást kerestek, még 1830-ban kétkötetes munkában azt is bizonyították, hogy a zsidók a kultúrára egyáltalában képtelenek. Alapjában azonban előtérben a zsidók vallása állott.

* E rovat alá foglaltuk mindazon válaszokat, melyek vagy teljesen tagadják a zsidókérdés létezését, avagy abban reális okok híján lévő puszta demagógiát, atavizmust, klerikális vagy politikai aknamunkát, műveltséghiányt stb. látnak (A Huszadik Század szerk. jegyzete.)

** A kabbala a misztikus zsidó vallásbölcselet gyűjteménye a XIII. századból.


Comments are closed.