BUDAY BARNA

v. orsz. képviselő, az O. M. G. E.* szerkesztő titkára:

* Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a nagybirtokosok érdekvédelmi szervezete volt.

A zsidókérdés nálunk abból keletkezett, hogy a zsidóság az emancipáció után gyors érvényesülésével megzavarta népünk és társadalmunk addigi életrendjét. A gyors érvényesülés okozta visszahatásokban jelentkezett a zsidókérdés, de jelentkezett a zsidóság összetartó és elszigetelődő szellemében is, másképpen abban, hogy a zsidóság egyéni életét folytatni akarja.

A zsidóság elnyomott, összeszorított életküzdelme hosszú volt. A védekezés közben kifejlődött összetartó érzést megőrizte és használja továbbra is mint pajzsot és fegyvert. E pajzs és e fegyver védelme alatt áll minden minősített zsidókérdés. Ma már nincs rá szükség és a sarokba szorított védelem gyenge karja helyett gyakran ideges érzékenység okán az önbízás diadalmas tudata forgatja.

Sehol sem volt a zsidóság érvényesülése olyan heves és rohamszerű, mint nálunk, az igaz, a zsidóság arányszáma is Magyarországon a legnagyobb. Nálunk 10 év előtt körülbelül 16 lakosra esett egy, Oroszországban 25-re, Németalföldön 50-re, Németországban 80-ra, Törökországban 130-ra, Angliában 600-ra, Norvégiában 6000-re stb. Térfoglalása is nálunk volt a legnagyobb.

Félszázad év alatt a zsidóság több mint négymillió hold földet szerzett meg tulajdonjogilag és számításba véve a bérbirtokokat is, ma már a mezőgazdaságilag mívelhető terület ötödrésze a kezében van. Pedig nem lehet mondani, hogy a zsidóság intelligenciájának főerejével éppen a földre vetette volna magát. A kereskedelem, az ipar, a hitelélet, az irodalom és a művészet terén térfoglalásának még diadalmasabb jeleivel találkozunk s állíthatjuk, hogy értelmiségének elitje inkább ezeken a vonalakon érvényesült, a forgalmi és hitelélet városi központjaiban találta fel igazibb otthonát, míg a falvakban, a földmívelés körében inkább csak a nyersebb elemek vették fel a harcot. Hogy az erőmegosztásnak ilyen aránya mellett is a birtokszerzésben tüneményesen érvényesült, ez bizonyára olyan siker, melynek párja sehol sincs e világon.

Természetes, hogy e sikerrel szemközt áll a régi birtokosok gyászrovata és szemközt állnak vele a kiszorítottak elhelyezkedési zavarai, a megnehezült verseny okozta szociális bajok, összezsúfoltságok, gazdasági tülekedések, a lemaradottak bajai, hatalmi eltolódások, egyensúlyfelbillenések és olyan hangzavar, mely fárasztóvá és kábítóvá tette a közéletet.

Túlvagyunk az elhelyezkedések drámai jelenetein s ma már tények állanak előttünk, melyeken változtatni nem lehet.

Feladat most már a zsidóságnak az egységes nemzeti társadalomba való tökéletes beolvasztása s ennek a feladatnak első tétele az, hogy a külföldi zsidóság beözönlése előtt kaput kell zárnunk.

A zsidóság tagadhatatlanul magasabb kultúrelem s ebből az elemből a mértékkel való elegyítésnek a magyarság kárát nem vallja. Kereskedelmi képességére, vállalkozó kedvére, szellemi mozgékonyságára szükségünk van, mint élesztőre a kenyérhez. Fajának derék tulajdonságait nemzeti szempontból hasznosítani okos törekvés. Beleolvasztani a mi vérünkbe, az egységes magyar társadalomba: olyan politika, melynél bölcsebbet és célszerűbbet nem ismerhetünk. De a külföldi beözönlés ellen minden józan érdek tiltakozik.

Minden művelődő népnek megvan az a regeneráló képessége, hogy fejleszt magának intelligenciát a saját alsóbb rétegeinek természetes kiválása útján. Szorgalmas munkás telket vehet, fia mint földmíves gyarapodhatik, ennek gyermeke már tanul valamit és iparos lehet és valószínűen csak a dédunoka jut honoráciori pályára. Az így kiváló egyénnek megvan az a természetes alapja, amiből megéljen, megvan a talaja az őt kiváltó alsóbb rétegekben, ahol a tanult orvos számára elég beteg jut s ahol fiskális kenyerét is csak kiverekszi valahogyan. A zsidóság úgyszólván készen hozta a honoráciorokat, de nem hozhatta magával a honoráciorok kitartó talaját. Ezért a készen kapott intelligencia igényeivel túlságosan megterhelte a keskeny alapokat, ami bajokat okozott. Ezt a bajt nem szabad fokozni olyan elemek beárasztásával, akik nem lépnek a produktív fizikai munka alkotóműhelyébe, kapanyelet és dikicset kézbe nem vesznek, hanem értelmi képességeik spekulatív kihasználásával akarnak boldogulni és első nemzedékükkel már megversenyzik a vezető intelligenciát. Emellett a zsidóság nemzeti akklimatizálódásának folyamatára rontóan hatnak.

…Ilyen nagy és gazdag történelmet átélt nemzetben, mint mi vagyunk, a konzervatív hajlamoknak okvetlen ki kellett fejlődniök, mert hiszen a konzervativizmust a hagyományok alakítják ki. Annál inkább kifejlődött nálunk a hagyományőrzés, mert nagyapáink még hagyományos jogi kiváltságokban nőttek fel. Miután ma jogi téren megkülönböztetések nincsenek, a hagyományosok társadalmilag szervezkednek, társadalmi szabványokkal alkotják meg a maguk külön világának ismertetőjeleit, mintha csak így akarna dacolni a kiirthatatlan kasztszellem a demokratikus életközösséggel. Kaszt-rendszerben él a magyar társadalom, amely már a zsellér és a telkesgazda között örvénylő szakadékoknál kezdődik s amely átbarázdálja a társadalmat a legfelsőbb rétegekig. E miatt az elzárkózó és széttagoló szellem miatt nem egységes a magyar társadalom, emiatt nem érvényesül a beolvasztóereje, emiatt van az, hogy társadalmi, politikai kérdéseinkben sok oda nem való szubjektivitás és érzülékenység rejtőzik. Bizonyára innen veszi magyarázatát és indokait a zsidóság elzárkózó ösztöne is. A kettő között afféle összefüggés van, mint az adjon Isten és a fogadj Isten között.

A világháború hatása sok tekintetben lényegesen fog változtatni a helyzeten. A honvédelem demokratikus szervezetében nem volt zsidókérdés és azok között, akik hazajönnek a frontról, akik együtt estek át a történelem legnagyobb tűzkeresztségén, akik közösen hullatták vérüket egy célért, azok között nem lesz többé zsidókérdés. Lényegesen változni fog a viszony azok között, akiket összerázott a közös szenvedés, összeszoktatott a közös sors. Ott kint a társadalmi összeolvadás folyamata többet haladt három év alatt, mint ezelőtt fél évszázadon át. Az ágyúdörgés lebomlasztott kicsinyes elfogultságok által őrzött választófalakat, amiket nem lehet többé visszaépíteni.

És annak a nemzedéknek, mely túlviszi életét a háborún, maga a háború lesz legnagyobb hagyománya. Ami szenvedés, ami dicsőség van ebben a hagyományban, abban osztozni fogunk; míg a múlt hagyományai szétválasztok voltak, ebben egyesítő erő lesz.

Sok harácsoló a kritika ostora ellen bizonyára a zsidó közérzés felidézésével igyekszik majd védelmet biztosítani, de azok, akik fizették a véradót vagy a hű munka adóját, remélhetően el fognak tőlük fordulni, hogy arcukat és tekintetüket megmentett szép hazájuk becsületesebb és jobb jövője felé irányítsák.