II.

Állam és társadalomról való beszéd aktuális kérdések felmerülésekor azonban hiábavaló, ha azokat nem adott, konkrét állapotukban szemléljük.

A zsidókérdés az 1848 óta a jogegyenlőség elvén tovább épült magyar államban s az emberi munkát, a gazdasági és szellemi javakat a szabadkereset, a szabadverseny útján megosztó mai magyar társadalmi szerkezetben azáltal keletkezett, hogy az 1785-iki népszámláláskor 75 000 főnyi, az 1850-iki számlálás előtt 10 évvel, 1840-ben Fényes Elek szerint 244 000-re emelkedett zsidóság, 1900-ban a 800 000 lelket is meghaladta s száma azóta is jelentékenyen emelkedett.

A privilégiumos, jogkülönbségen nyugvó rendi társadalmunkban is 1785-től 1840-ig erősen szaporodott, mert amíg Magyarország népessége 1785-ben Erdély nélkül 7 milliót tett s 1850-ben Erdéllyel együtt 13 millióra emelkedett, addig a zsidóság már 1840-ben 244 000-t tett, vagyis amíg az össznépesség teljesen meg sem duplázódott, a zsidó elem háromszoros gyarapodást ért el.

A kiváltságok, a jogkülönbségek ledőltével 1850 óta lett a zsidó elem szaporodása még rohamosabb, még aránytalanabb, mert amíg az össznépesség 1850-től 1900-ig 13 millióról 20-ra, vagyis csak felével emelkedett, addig a zsidóság több mint háromszoros gyarapodást mutat, 240 000-ről 826 000-re.

Akármely valláshoz vagy nemzetiséghez tartozók száma mutatna ily rohamos és aránytalan emelkedést, az okvetlenül resensust, féltékenységet keltene más társadalmi rétegekben.

A zsidóság ily emelkedése már számszerűségénél fogva, de még inkább keltett ellenszenvet a reávonatkozó közvélemény állapotánál fogva akár II. József szabadelvű reformjai, akár politikai és társadalmi szerkezetünknek 48-iki nagy átalakulása idejében.

Hallunk ugyan az 1790-iki nagy felbuzdulásban emberséges hangokat is a zsidók mellett. „A XIX. században élt Igaz Magyar hazafi örömórái.” „Az igaz hazafi, kinek tulajdonságait együgyű beszédbe foglalta egy hazája javát óhajtó szív” című iratokban hangzanak fel ezek.

De az akkori szabadelvűek fényes elméjű, tüzes írója, gr. Batthyány Alajos híres iratában Ad amicam aurem* mosdatlan, a gyalázat szennyével teljes népként szól róla; a komoly tudós, a statisztikának, mint b. Láng Lajos mondja, európai tekintélyű képviselője hazánkban, Schwartner Márton, ki protestáns létére József toleráns szellemű kormányzatának köszönhette a katolikus egyetemre való kinevezését, a zsidóságról, mint népfajról beszél csakúgy, mint a görögökről, cincárokról, örményekről, de jellemzőleg a cigányokkal egybefogva, mert az is ide-oda bolyong az országban s majdnem egyetlen keresete a kalmárkodást, főleg a falukon való házalás.

*Ad amicam aurem – baráti fülhöz