Nem a zsidók társadalmi, gazdasági, politikai állított ártalmassága szüli az antiszemitizmust, hanem az antiszemitizmus szüli a zsidók társadalmi gazdasági, politikai ártalmasságáról szóló állítást. Részben tudva részben nem tudva, megfordítják az ok és okozati összefüggést. Az eredetében fel nem ismert gyűlölet a prius, a sokféle vád a posterius*. A vádakat gyanússá teszi már sokféleségük, de még inkább egyre változó, mindig divatos szűrük. Márpedig a zsidó faj vagy vallás nem változhatik a divatos szellemi áramlatokkal. Nem használtak a legnagyobb nemzetgazdák (Leroy-Beaulieu**, Som-bárt*** stb.) cáfolatai, az antiszemitákat nem bírták más véleményre, a gyűlöletre nem hatnak tárgyi argumentumok. Az antiszemitizmus a pszichológia kérdése, a logikához semmi köze. Irodalmából nem a zsidókat, hanem csak ellenfeleiket lehet megismerni. A gyűlölet leggazdagabb anyaga a világtörténetben.
Hogy a vallásbeli ellentét szülte a zsidógyűlöletet, az a történet minden lapján dokumentált tény, nem holmi logikai következtetés. Eltévelyedés volt, mert az igaz vallásosság minden táborban a korlátokat és kivételeket nem ismerő emberszeretetet vallja. Egy az Isten, egy az ember: a vallás lényege. A „gyűlöld felebarátodat” sohasem kellett külön hirdetni. De azért a tény tény marad, hogy a vallásgyűlölet teremtette meg azt a lelki talajt, melyből a zsidók végtelen üldözése kisarjadzott. A pogány római birodalomban a zsidók egyenjogú polgárok voltak. A jogokból, melyeket Cézár és Augustus császár adtak nekik, kerek ezer évig éltek. A korai középkor keresztény államai a pogányokat és zsidókat jogilag mint római polgárokat kezelték, a pogányok lassú behódolása után a zsidó magára maradt és ő volt Európában az utolsó cívis romanus. Mikor a középkori hűbéres állam kialakult, amely az embereket szabadokra és nem szabadokra osztotta és a jogokat osztályok szerint mérte, a zsidók a római birodalomban bírt régi jogaikat elvesztették.
* prím – előzmény; posterius – következmény
** Anatole Leroy-Beaulieu, francia író, a politikai tudományok főiskolájának tanára, az Akadémia tagja
*** Werner Sombart, német gazdaságtörténész, több művében, elsősorban a Die Juden und das Wirtschafisiében (Lipcse, 1911) c. könyvében behatóan foglalkozik a zsidóság gazdasági szerepével
