.. .És én, antiszemiták és zsidók ellenére azt mondom: a zsidókérdésnek, ha nem is megoldása, de legjobb gyógyszere a lassú, békés, a keresztény rétegek növekedő kultúrája által is megkönnyített összeolvadás. Ez használni fog mind a két félnek.
Nem megoldás ez, ismétlem: hiszen a zsidóságnak van egy óriási, természettől is szapora és bevándorlás útján is növekedő rétege, mely százszor konzervatívabb a mi parasztunknál és talán ezer év múlva is ugyanúgy fog hagyományaihoz, különállásához ragaszkodni, mint ma. Ennek a rétegnek vékony föle ez, mely – harmadik, negyedik generációban – a mi kultúr-zsidónkat adja. Mindig csak egy aránylag kis rétege lesz az a zsidóságnak, mely összeolvadás szempontjából számba jöhet.
Legjobb természetesen az volna, ha ez az összeolvadás kitérés nélkül is megtörténhetnék. A törvény tudvalevőén megadja rá a módot. De százesztendő múlva sem leszünk még ott, hogy a keresztény-zsidó házasság, a zsidó fél kitérése, vagy az összes gyermekek keresztény vallásban való nevelése nélkül, tömegjelenséggé váljék. És még kevésbé fogunk ott tartani, hogy a házastársak vagy éppen a testvérek különböző vallása semmi ferde helyzetet, kellemetlen érzést ne keltsen. Márpedig, amíg a zsidónak állandóan en garde-állás-ban kell lennie, sohasem fog megszűnni az a modorbeli különbség, az az érzékenység, az a faji alapon való összetartás (igazi faji érzés nélkül!) – amit az antiszemiták minduntalan a zsidók szemére hánynak.
Hogy a fajkeveredés mind a két fajnak javára válnék, azt kétségtelennek tartom. Részletekbe ennél a kérdésnél azért kár menni, mert egyik sem tiszta faj, tehát minden általánosítás hiábavaló. A zsidó faj történetéről ugyan igen halvány sejtelmeim vannak, de tudom, hogy ez is sok keveredésen ment keresztül. A magyar faj – hát ebben a tekintetben, azt hiszem, mind Kohn Mórickák vagyunk, egyikünk sem lehet egészen bizonyos, hogy ősei Árpáddal jöttek ebbe a hazába, s ha vele jöttek, éppen a hódító magyarsághoz tartoztak-e, vagy idegen rabszolgák voltak…
Ha csak a legélesebb ellentéteket vesszük tekintetbe, igen, ábrándozhatnánk arról, hogy a gyorseszű, mozgékony, minden újon kapó művelt városi zsidó és az alföldi kerekfejű, megfontolt járású magyar vérkeveredéséből valami helyes középszer származhatik. Csakhogy az alföldi paraszt lányát sohasem fogja elvenni semmiféle zsidó fiskális.
Az összeházasodás kétségtelenül ott lehetséges, ahol a szociális, életmód- és világfelfogásbeli különbségek lecsiszolódtak, ahol már nincs nagy különbség keresztény és zsidó közt; élettempóban, kultúrigényékben csak árnyalatok vannak egyik vagy másik fél javára, de nem ellentétek.
De ha csak ezekről az árnyalatokról van is szó, a rendesen hangoztatott ellentétek helyett, akkor is, sőt éppen akkor, kívánatos az összeolvadás! A túlkulturált zsidó hiába is venné el a parasztkisasszonyt, ez sem életnek nem volna élet, sem fajjavításnak nem fajjavítás. A gyermekek alighanem az apjuk orrát és az anyjuk szellemi képességeit örökölnék – ez fajkereszteződéseknél bebizonyított dolog. De ha a művelt zsidó művelt kereszténnyel házasodik össze, az élettempó, a megérző- és megértőképesség, a szellemi fogékonyság és a testi sajátságok árnyalati különbségei új, differenciált árnyalatokat adnak – és ez gazdagodását jelenti mindkét fajnak.
Egyszerűen csak ezt a gazdagodást várom az erősebb fajkeveredéstől – és ez, szerintem, a komplikált modern életben igen sokat jelent. Azokat a közhelyeket, hogy e keveredés több kulturérzéket, haladásvágyat, internacionális érzéket öntene a magyarságba, feleslegesnek tartom tárgyalni. Akkora különbségek vannak e tekintetben zsidó és zsidó, sőt művelt zsidó és művelt zsidó között is, hogy az általánosítás: tájékozatlanság. Bennem, személyesen, zsidó barátaim keltettek fel sokféle érdeklődést, ami nélkül talán jóval hátrább volnék a fejlődésemben – de a tanítványaim között van akárhány kitűnő eszű zsidógyerek, aki konzervatívabb Tisza Istvánnál. Félteni semmi esetre sem kell a magyarságot az új árnyalatoktól. Az internacionalista zsidóság éppen elég jó magyarnak bizonyult a világháború alatt és csak jobb magyar lehet a keveredés által. A „zsidó modor” pedig nem fogja sokkal túlélni azokat az okokat, melyek előidézték.
