Miként alakulhatott ki a Holt-tenger, és igazolható-e a gyógyhatása? Ha tényleg van gyógyhatása, akkor mely betegségekre?

Szántó T. Gábor Az egykori gettó- és lágerfoglyok ösztöneibe beépült túlélési technikák békeidőben sem múltak el – állítja Szántó T. Gábor író – a túlélők, és leszármazottaik egy részének érzelmein és magatartásán nyomon követhető a trauma hatása.

Ültünk Mándy Ivánnal a Különlegességi Cukrászda mentén a járdán. Pontosabban az oda kitett székeken s asztalnál. Korombeli férfiak földobódott csapata jött arra, Ivánnak köszöntek, megálltak. A rövid beszélgetésből világossá lett, hogy Jutka – Iván Jutkája – kollégái, orvosok, valamiféle amatőr bridzsversenyről jöttek. Egyikük angol nyelvű kártyaszakkönyvet szorongatott – Adventures in Card Play -, s magasztalta. Átadom, így Mándy Iván. Kinek?? A szerzőnek. Maga ismeri??? – teljes döbbenet. Kiderült, az illető nem tudja, nem is akarja elhinni, hogy a Kelsey-Ottlik páros második fele magyar volna.

1898 Május 3. (107 éve történt): Kijevben megszületett Golda Meir (eredeti nevén: G. Meyerson, szül. Marbowitsch) izraeli Mapai-politikus, aki 1969-től 1974-ig Izrael miniszterelnök-asszonya volt.

Nemcsak a kelet-európai jobboldalon éledt fel a zsidóellenesség, hanem Nyugat-Európában éles Izrael-ellenes hangvétel jelent meg a baloldali sajtóban is. Valami felszabadult az európai tudatalattiból – állítja Szántó T. Gábor író, a Szombat főszerkesztője.

Mind a magyar, mind a lengyel történeti emlékezet és történetírás szívesen beszél a két nép közötti barátságról, történelmi párhuzamokról, sorsközösségről. A folyamat még a középkorban, Nagy Lajos uralkodásával indult, majd 1848-49-ben érte el egyik csúcspontját, mikor Bem József volt előbb az erdélyi, majd a magyarországi honvéd haderő főparancsnoka. A XX. században, a második világháború alatt azonban minden korábbinál nehezebb és veszélyesebb volt fönntartani a már akkor is történelminek mondott barátságot. Több mint százezer lengyel menekült el 1939 szeptembere után Magyarországon keresztül hazájából. A menekültek közül azonban kb. 15 000 fő hazánkban maradt, és egészen a német megszállásig biztonságban élt. Ahhoz, hogy mindez így történhetett, két önfeláldozó és bátor ember munkája szükségeltetett. Magyar részről id. Antall József, míg lengyel oldalról Henryk S³avik. A lengyel menekültek sorsa 1948 után – kényszerű – feledésbe merült, nem illett bele a korabeli kommunista politikába. Az 1990-es évektől kezdve azonban egyre több könyv, tanulmány, interjú és cikk fedezte fel újra a második világháború alatt Magyarországra menekült lengyelek történetét. A legújabb e témával foglalkozó könyv Grzegorz Lubczyk A lengyel Wallenberg című munkája, mely alcíme szerint Henryk S³avik és idősebb Antall József története.

Megnyitó

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa március 15-e óta. A napokban jelent meg Fogság című új regénye, amely a zsidó-keresztény kultúra kezdeteinek összefüggéseiről szól. Tizenkét évig dolgozott a könyvön, ebből tíz esztendő volt csak az anyaggyűjtés.

Százhúsz éve, 1885. április 29-én született Prágában Egon Erwin Kisch, „a száguldó riporter”, a 20. század kiemelkedő újságírója.

Ki volt valójában Winifred Wagner? Megátalkodott náci, aki a Mein Kampf megírásához a papirost szállította a börtönben ülő Hitlernek, és a német kultúrpropaganda eszközévé züllesztette Wagner muzsikáját? Vagy a bayreuthi fesztivál művészi nívójának rátermett őrzője, aki politikai kapcsolatait üldözöttek megmentésére használta a legnehezebb években? Az elmúlt ötven évben nemigen illett mást látni és láttatni Richard Wagner menyében (Siegfried Wagner özvegyében, Wieland és Wolfgang Wagner anyjában), mint Bayreuth rossz szellemét, ám Brigitte Hamann vaskos könyve most kiegyensúlyozott képet igyekszik festeni a XX. század egyik legellentmondásosabb asszonyáról.

A katolikus humorista szerint csak az a jó vallás, amin tréfálkozni lehet. Ehhez képest elég gyengék az új pápaviccek.

1867. június 9-én a The New York Times hírül adta, hogy a Quaker City nevű gőzös kifutott a város kikötőjéből, fedélzetén válogatott személyiségekkel, akik nem kevesebb mint kétezer-egyszáz dollárért egy földközi-tengeri körutazáson vesznek részt. Visszatérésük október végére várható. Bár a hetvenöt főnyi társaságból hiányoztak olyan nagy nevek, mint a korábban visszalépett Sherman tábornoké, az utazás vidámnak és reményt keltőnek ígérkezett. Az utaslistán ott szerepelt Samuel Clemens neve is, aki Mark Twain írói álnéven vált hamarosan világszerte ismertté.

Birkenau, Auschwitz, Gross-Rosen, Dachau, Mühldorf… 1944-45. Schwarcz Sándor számára a közvetlen tapasztalat mutatta meg, milyen is az a völgy, amelyben valóban szinte csak csontok vagy csonttá aszott élőhalottak hevertek, a halál árnyékának völgye.

A Matula írja: „Az egész Magyarországot lázban tartó IZSDB-ügy kapcsán Lovas István, ez a kedves maci nyílt levelet intézett a Matula Magazinhoz. Levélre illik válaszolni, nekünk ezt tanította a mamánk, meg egyébként is, bolondokkal szórakoztató játszani.”

Hatvan pár vasból öntött, a negyvenes évekből származó cipő emlékeztet ezrekre, akiket hatvan éve a nyilasok a folyóba lőttek. A holokauszt emléknapján, szombaton felavatott kompozíció Pauer Gyula alkotása.

Romos belsőudvarok a budapesti zsidónegyedben, berlini foglaltház-feeling, no meg az elmaradhatatlan, állandóan életvidám japán turisták. Ez az a három tényező, amivel leginkább körülírható az a jelenség, amely az utóbbi néhány évben ütötte fel a fejét Pesten.

Tisztelt Sugár úr! A napokban jó sorom Jeruzsálembe vetett. Ezúton is tájékoztatnám önt arról, hogy ez a város egyelôre (remélem, örökre) Izrael Állam fôvárosa. A reptérrôl a város felé tartva, mint minden alkalommal, amikor a mobilosok külországba érkeznek, az én telefonom is megszólalt, jelezve, hogy SMS-üzenetet kaptam.

Vajon igaza van-e Hans Küng svájci teológusnak abban, hogy a vallási gyakorlat sokak számára üres formalitássá vált? Ha igen, felelős-e érte az egyház? Interjú Gáspár Csaba László vallásfilozófussal, aki április 29-én, pénteken 12 és 14 óra között a NOL vitafórumának vendége lesz.

Kétezer szót szentelsz annak, hogy elmagyarázd Komoróczy tanár úrnak – no meg a kedves olvasóknak (Kőszeg Ferenc: Egy szó helyett kétezer, ÉS, 2005/6.) -, hogy „miért vállalta el a Magyar Helsinki Bizottság a Szálasi eszméit hirdető Bácsfi Diána jogi védelmét…” Hogy okfejtésedet miért nem fogadom el, azt magam három szóba fogom sűríteni.

A holokauszt-múzeum koncepciójáról folytatott vitának nem most kellene zajlania. A helyszín kijelölése, az épület és a kiállítás megtervezése, forgatókönyvének létrejötte előtt kellett volna megtörténnie, hogy többé-kevésbé konszenzus alakuljon ki abban: kik készítik, kinek szól, miről szól, a lehetőségek szerint hol a legcélszerűbb felépíteni és a tervezett tartalomhoz leginkább milyen forma, belső épületszerkezet illene.