Forrás: ÉS

Mind a magyar, mind a lengyel történeti emlékezet és történetírás szívesen beszél a két nép közötti barátságról, történelmi párhuzamokról, sorsközösségről. A folyamat még a középkorban, Nagy Lajos uralkodásával indult, majd 1848-49-ben érte el egyik csúcspontját, mikor Bem József volt előbb az erdélyi, majd a magyarországi honvéd haderő főparancsnoka. A XX. században, a második világháború alatt azonban minden korábbinál nehezebb és veszélyesebb volt fönntartani a már akkor is történelminek mondott barátságot. Több mint százezer lengyel menekült el 1939 szeptembere után Magyarországon keresztül hazájából. A menekültek közül azonban kb. 15 000 fő hazánkban maradt, és egészen a német megszállásig biztonságban élt. Ahhoz, hogy mindez így történhetett, két önfeláldozó és bátor ember munkája szükségeltetett. Magyar részről id. Antall József, míg lengyel oldalról Henryk Słavik. A lengyel menekültek sorsa 1948 után – kényszerű – feledésbe merült, nem illett bele a korabeli kommunista politikába. Az 1990-es évektől kezdve azonban egyre több könyv, tanulmány, interjú és cikk fedezte fel újra a második világháború alatt Magyarországra menekült lengyelek történetét. A legújabb e témával foglalkozó könyv Grzegorz Lubczyk A lengyel Wallenberg című munkája, mely alcíme szerint Henryk Słavik és idősebb Antall József története.

A mű egyszerre szubjektív kép két – egymástól sokban különböző – ember küzdelméről, ugyanakkor interjú-, dokumentum-, és fényképgyűjtemény is. A kötet középpontjában Słavik áll, az ő néhol ellentmondásos, néhol kalandos életével. Történetét a szerző 1939-ben indítja, mikor százezernyi honfitársával elmenekül Lengyelországból Magyarországra. Itt csakhamar egyik, majd Antall Józseffel való találkozása és megismerkedése után első számú vezetője lesz a lengyel emigrációnak. Ettől a ponttól kezdve a két ember története egészen 1944. március 19-éig szinte elválaszthatatlan. A könyv két hőse, a szociáldemokrata Słavik és a konzervatív Antall pontosan tudja, hogy mi a fő feladata; minél több lengyel menekülőn segíteni. Egyikük sem nézte az emigránsok vallási hovatartozását, mindenkin igyekeztek segíteni. Így a Magyarországra menekült közel 3000 lengyel zsidó éppúgy biztonságban élt, mint a közel 7500 lengyel katona. Egyik csoportnak sem kellett attól félnie, hogy a magyar állam kiszolgáltatja a Harmadik Birodalomnak. Mindenkinek találtak szállást, munkát, a gyerekeknek pedig iskolákat. Az árva zsidó gyermekeket Vácon külön árvaházban helyezték el. Ez a szinte idillikus lét hazánk német megszállásáig tartott. Ettől kezdve ugyanis az ellenséges, tehát lengyel katonákra és zsidókra már legálisan vadászhattak a Gestapo emberei Magyarországon. A nácik és magyar csatlósaik Słavikot is elfogták. Szörnyű kínzások során próbálták „rávenni” arra, hogy árulja el magyar segítőit. Ő azonban ezt nem tette meg, még az Antall Józseffel való szembesítés alatt is tagadta, hogy neki bárki is segített volna. Słavikot Mauthausenbe deportálták, és 1944 augusztusában kivégezték.

Ugyanakkor a könyvben található szép számú visszaemlékezés és interjú nem hallgatja el a gondokat és a menekültek közötti nézeteltéréseket sem. A menekülők nem mindegyikét fogadták nagy empátiával a magyarok. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a menekültek között is éles politikai ellentétek húzódtak meg, nem is szólva a megbúvó és néha előtörő antiszemitizmusról. A mű kérlelhetetlen ténytisztelettel írja le, hogy magát Słavikot is egy lengyel menekült buktatta le. A történelem kegyetlen játéka volt, hogy Lengyelországban Słavikról utcát neveztek el a háború után, de politikai okból három nap után megváltoztatták az utca nevét.

A sok fénykép és interjú mellett egy jól összeválogatott, a második világháború alatti magyar-lengyel kapcsolatokról szóló bibliográfia is segíti az érdeklődő olvasót. Sajnálatos, hogy a könyvek többsége lengyel nyelvű. Összességében elmondhatjuk, hogy Grzegorz Lubczyk könyve újabb adalékokat ad a második világháború alatti magyar embermentés történetéhez; valódi hősöket állítva az utókornak.

Grzegorz Lubczyk: A lengyel Wallenberg. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2005. 304 oldal, 2300 Ft