Forrás: HETEKBirkenau, Auschwitz, Gross-Rosen, Dachau, Mühldorf… 1944-45. Schwarcz Sándor számára a közvetlen tapasztalat mutatta meg, milyen is az a völgy, amelyben valóban szinte csak csontok vagy csonttá aszott élőhalottak hevertek, a halál árnyékának völgye.
Életútja végigvezette őt ezeken a sötét állomásokon, hogy túlélve mindezt emlékezzen és emlékeztessen. Emlékeztessen nemcsak arra a pokoli szenvedésre, szavakkal le nem írható fájdalomra, amely személyesen átélt tragédiáin túl azzal érte, hogy közel negyven hozzátartozóját kellett elveszítenie Auschwitz halálgyáraiban, hanem arra is emlékeztessen, hogy a reményt ezekben a sötét, csillagtalan éjszakákon sem szabad feladni, hanem bízni és reménykedni kell a jobb jövőben. Visszaemlékezéseit negyven évvel ezelőtt, még a holokauszt hatása alatt vetette papírra, ám azokat a szűk baráti kör kivételével eddig nem ismerhette meg a nagyközönség. Schwarcz Sándor most, 95 évesen is fontosnak érzi, küldetésének tartja, hogy elmondja a 21. század fiatal generációjának túlélése, megmenekülése nem mindennapi fordulatokban bővelkedő történetét, amelyre éppen hatvan évvel ezelőtt, 1945. május másodikán került sor.
