Ne felejtsük el, hogy ez az ország (és véleményem szerint a legtöbb) a bunkók számára van komfortosítva, nekik lettek kitalálva az intézmények, a szórakoztatás, és még a bútorokat is hozzájuk igazítják.

A lakosság harmadrésze szerint 1945. április 4-én felszabadult az ország, ugyanennyien azt gondolják, hogy ez a megszállás időpontja, a többiek szerint egyik kifejezés sem jó. Medián-felmérés a hatvan évvel ezelőtt történtekről.

Lehet abban valami rendeltetésszerű, hogy az ezredfordulókon nagy formátumú férfiak állanak a katolikus egyház élén. Az előzőn – 999-től 1003-ig – az a II. Szilveszter pápa uralkodott Rómában, aki III. Ottó német-római császárral a Respublica Christiana – némely történész szerint az egységes Európa – megálmodója volt. S aki – nem utolsósorban – a mi István királyunknak a koronát küldte. A Respublica Christiana volt az álma az évezreddel későbbi utódnak, II. János Pálnak is.

Az utóbbi időben szinte minden évben vita van az „1945-ös események” helyénvaló elnevezéséről. Mintha nem lennénk képesek értelmes fogalmakat találni a XX. század magyar és világtörténelmének legfontosabb eseményére, noha mindenki érzi, hogy valamit mondani kellene. Magyarország az északi félteke talán egyetlen olyan országa (a balti államok esete más), ahol semmilyen hivatalos formában nem emlékeznek meg a második világháború befejezéséről, és a háborút kirobbantó nácizmus/fasizmus vereségéről.

A Hetek március 25-i száma írt az 1944-ben elveszettnek hitt Paskesz-testvérek újbóli találkozásáról (Elvesztek és megtaláltattak. Hetek, 2005. március 25.) Szinte ezzel egy időben egy másik, sok szempontból hasonló, rendkívüli találkozásra is sor került Izraelben. A főszereplők ezúttal is magyarok voltak, a „közvetítő” pedig a Jad Vasem intézet. Hatvan évvel azután, hogy elbúcsúzott egymástól, ismét találkozott két – kölcsönösen elveszettnek hitt – nővér, pedig éveken át alig 100 kilométer távolságban éltek egymástól. Mindegyikük azt hitte, népes családjából ő az egyetlen, aki túlélte a holokausztot.

Hogy Jézussal és a kereszténységgel kapcsolatos kijelentéseinek egyike-másika botránykőnek bizonyult Magyarországon, azt Spiró György (59 éves) az idehaza tapasztalható vallástörténeti tudatlanságnak tulajdonítja. A magát az irodalom élvonalába soroló író most élete „legnagyobb igényű” művével lezárni tervezi „a vallás szerepét kutató írói útját”.

A legújabb építészeti vívmányokra, új városképötletekre kíváncsi turisták jobban teszik, ha Budapest helyett Európa más fővárosait keresik fel. Pedig az elmúlt években számos nagyszabású – ízlés dolga, hogy briliáns vagy hajmeresztő, de mindenképpen a főváros arculatát megújító – városrendezési javaslat látott napvilágot, melyek bármikor feléleszthetőek lennének.

Húsz éve, 1985. március 28-án halt meg Párizsban Marc Chagall, orosz származású francia festő, a 20. század kiemelkedő képzőművésze. Chagall 1887. július 7-én született a nyugat-oroszországi Vityebszkben, kilencgyermekes vallásos zsidó családban. Apja heringraktárban dolgozott, anyjának fűszerüzlete volt. A helyi zsidó iskolába, majd a vityebszki orosz gimnáziumba járt. Egy vityebszi festőnél, Jehuda Pen műhelyében kezdett festeni. 1907-től három évig Szentpéterváron tanult Léon Bakstnál. Korai éveit A halott és a Jegyesem fekete kesztyűben című képei jellemzik, ezek már szürrealisták.

Ungváry Krisztián A magyar honvédség a második világháborúban című hiánypótló, a Magyar Hírlapban a hónap könyvének kiválasztásán előkelő helyen végző művében végigkísérte a katonák tevékenységét 1941. június végétől Németország kapitulációjáig. A szerző törekvése, hogy új nézőpontokból, a kényes jellegük miatt eddig elhallgatott vagy felületesen érintett kérdéseket tárgyalva újra meg kell írni a magyar hadtörténelem legutolsó, csak hézagosan ismert fejezetét, jogos volt, egyben eredményes is. Mindaz, ami a Szovjetunió megtámadásától kezdve történt honvédeinkkel, a rendszerváltásig ideológiai szűrőn keresztül és csak töredékesen jutott el a hazai közvéleményhez, de azóta is burjánzanak a különböző apologikus interpretációk. A legabszurdabb szívósan fel-felbukkant az utóbbi években: e szerint Magyarország „a zsidóság érdekében” lépett be a második világháborúba, ugyanis vezetői Hitler szövetségeseként több esélyt láttak a magyar zsidók megmentésére, mint ha semlegesek maradunk. „A magyar honvédség vezetése támogatta a zsidótörvényeket. A vezérkar különböző osztályai számára a zsidókérdés 1937-től (!) állandó téma volt. Figyelemre méltó, hogy az említett osztályok többsége általában szigorúbb rendelkezéseket követelt, mint amit az éppen tárgyalt törvény elrendelt” – írja korabeli dokumentumok alapján Ungváry.

Száztíz éve született Carl Lutz svájci diplomata. 1920-ban Svájc washingtoni nagykövetségén lett angol-német levelező. Itteni jövedelméből tanult, a George Washington Egyetem esti hallgatójaként diplomázott. Nyolc évig svájci konzul volt Philadelphiában, 1935-ben helyezték Palesztinába. 1942 januárjában helyezték Budapestre, amikor Svájc látta el a Német- és Magyarországgal hadban álló országok többségének képviseletét. Lutz kihasználta, hogy a palesztinai brit hatóságok engedélyezték nagyobb számú zsidó beutazását, s Veesenmayer nagykövet is hozzájárult 7-8000 zsidó kiengedéséhez. Ekkor kezdődött a védlevelek és védútlevelek készítése, ezek igazolták, hogy birtokosuk rajta van a listán.

„A magyar szoldateszka és a politikai vezetés egy része „önként és dalolva”, és esetenként a németekkel is szembeszállva látott hozzá 1941 júliusában a széles határ menti területsáv „zsidótlanításához”, nem feledkezve meg az internálótáborokban vagy másutt lévő hontalan vagy rendezetlen állampolgárságú zsidók ezreiről sem.”

Jelentős írók egyetlen mondatából is sok minden kiderül, például hogy valóság és fantázia miként keveredik munkáikban. A Németh László-életműnek számomra ilyen mondata az, ami Magam helyett Bocskay-kert című fejezetében található, ahol az író közli velünk: „Én a Hitler-idők őrült antiszemitizmusától elég világosan elválasztottam magam, nemcsak azzal, hogy tombolása idején hallgattam, hanem hogy harcoltam képviselőivel. Az, hogy a viszonyokkal elégedetlen értelmiség, főként a fiatalja át nem állt, négy-öt embernek köszönhető… nem utolsósorban nekem. Ha pedig az átáll, Szálasi vagy más kevésbé őrült nyilas 3-4 évvel előbb kezdhetik el irtásukat.” E fölvezetés után következik az, ami – nem tagadom – alaposan meghökkentett: „Ennyiből igaza volt hát a viselkedésem támadó nyilas újságíróknak, hogy amit én 1934 óta csinálok, az a zsidóság védelme volt.” Ez pedig tipikusan az a fajta állítás, amelyről elvben nem érdemes vitázni: vagy igaz tényszerűen, vagy nem, épp ezért e sorok írója nem volt rest végigböngészni a nyilas havi-, heti- és napisajtót, hogy nyomára bukkanjon újságíróik Németh Lászlót illető támadásainak.

A 13. század közepéről származó, ritka érme került elő egy Tel-Aviv külvárosában folytatott ásatáson – jelentette be az Izraeli Régészeti Hatóság (Israeli Antiquities Authority). Az ezüst féldrachmáson – mely a régészek szerint 1251 és 1257 között keletkezhetett – egy kereszt, egy háromágú liliom és a keresztény szentháromság arab nyelvű leírása látható. Az érmét az 1099 és 1291 között fennállott Jeruzsálemi Latin Királyságban használták.

A Die Welt (welt.de) konzervatív napilapban Ulrich Weinzierl Ahol egykor Herzl Tivadar született címmel tudósít arról a kezdeményezésről, amely Budapest zsidónegyedét kívánja megmenteni.

Magyar Hírlap – Tévézzen parával

Egy floridai bíróság idén márciusi ítéletében helyt adott magyar származású holokauszt túlélők beadványának és kártérítést ítélt meg az amerikai megszállási övezetben eltűnt műtárgyaikért, értékeikért. Kevésbé közismert, de Magyarországot több ‘aranyvonat’ is elhagyta éppen 60 évvel ezelőtt, március végén. Ezek többnyire az amerikai hadsereg kezébe kerültek és a vagonokba zsúfolt kincsek nagy része egy-két éven belül hazatérhetett, de nem minden.

A keresztény világ ezekben a napokban üli legnagyobb ünnepét, a húsvétot. A Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékező keresztény húsvét gyökerei a zsidó ünnepekre nyúlnak vissza, azok pedig még ősibb, természetimádó ünnepekre. Miért jelent meg azonban az ünnep szimbólumai közt a nyúl és a tojás?

„Az egyházi ünnep létrejötte előtt mit ünnepeltek Húsvétkor Európában? A magyarok is tartottak hasonló ünnepet a kereszténység előtt?”

„Ahol megnézed, kivel szállsz fel a buszra, ahol megmotoznak az áruház bejáratánál, és ahol boldog lehetsz, ha egy kávézóban kávéval kínálnak meg és nem tüzijátékkal, ahol bárhol bármi felrobbanhat, akkor hiába a szeretet jelszó, ott harcolni kell, különben eltaposnak.”

Sétány, 1934 Mekkora festő, ki hitte volna?! Miért nem tudtam erről eddig?! Az indulatos, elragadtatott mondatokat sorozatban hallottam a Budapesti Történeti Múzeum megnyitója után. Művelt tárlatjáróktól, érzékeny értelmiségiektől, öregektől, fiataloktól, úgy általában, akivel beszéltem.