Forrás: Népszava

Száztíz éve született Carl Lutz svájci diplomata. 1920-ban Svájc washingtoni nagykövetségén lett angol-német levelező. Itteni jövedelméből tanult, a George Washington Egyetem esti hallgatójaként diplomázott. Nyolc évig svájci konzul volt Philadelphiában, 1935-ben helyezték Palesztinába. 1942 januárjában helyezték Budapestre, amikor Svájc látta el a Német- és Magyarországgal hadban álló országok többségének képviseletét. Lutz kihasználta, hogy a palesztinai brit hatóságok engedélyezték nagyobb számú zsidó beutazását, s Veesenmayer nagykövet is hozzájárult 7-8000 zsidó kiengedéséhez. Ekkor kezdődött a védlevelek és védútlevelek készítése, ezek igazolták, hogy birtokosuk rajta van a listán.

Svájc 62 ezer védlevelet adott ki, a svédek, akiknek Lutz átadta tapasztalatait, Wallenberg vezetésével hasonló számú dokumentumot gyártottak. 1945 tavaszán a szovjet hatóságok két svájci diplomatát elhurcoltak, Lutzot és másokat pedig kiutasították az országból. Lutz berni főnökei nem vették át jelentését, s eltitkolták tevékenységét a nagyvilág előtt, sőt megrovásban részesítették, hatáskör-túllépéssel vádolták, mert kollektív útleveleket adott ki. Ausztriában, bregenzi konzulként fejezte be diplomáciai pályafutását. Izrael értékelte tevékenységét, Haifában már 1958-ban utcát kapott, a Jad Vasem 1964-ben tüntette ki, első svájciként A világ igaza kitüntetéssel. (MTI)