Forrás: Múlt-KorHúsz éve, 1985. március 28-án halt meg Párizsban Marc Chagall, orosz származású francia festő, a 20. század kiemelkedő képzőművésze. Chagall 1887. július 7-én született a nyugat-oroszországi Vityebszkben, kilencgyermekes vallásos zsidó családban. Apja heringraktárban dolgozott, anyjának fűszerüzlete volt. A helyi zsidó iskolába, majd a vityebszki orosz gimnáziumba járt. Egy vityebszi festőnél, Jehuda Pen műhelyében kezdett festeni. 1907-től három évig Szentpéterváron tanult Léon Bakstnál. Korai éveit A halott és a Jegyesem fekete kesztyűben című képei jellemzik, ezek már szürrealisták.
1910-ben egy pártfogója segítségével Párizsba utazott, itt avantgárd költőkkel és festőkkel ismerkedett meg: Max Jakobbal, Apollinaire-rel, Soutine-nal, Delaunay-vel, Léger-vel és másokkal, s nagy hatást tett rá a kubizmus. Ösztönzésükre kibontakoztak benne azok a költői és irracionális tendenciák, amelyek már oroszországi képein feltűntek. A párizsi impresszionista, posztimpresszionista és fauvista festők hatására ő is élénkebb színeket alkalmazott. Ekkori jellegzetes művei: Én és a falu, Tisztelet Apollinaire-nek, Golgota, A muzsikus, Párizs az ablakomból. Itt már feltűnik jellegzetes komplexitása, montázsszerűen szétszórt motívumai jelzik, hogy a művész álmairól van szó. Képzeletének fő forrásai a gyermekkori, vityebszki emlékek, a képek légköre jiddis tréfát, orosz tündérmesét vagy zenés színdarabot idéz, a főszereplő gyakran maga a festő.
Miután Párizsban már szerepeltek képei a szalonokban, megnyitotta első saját tárlatát Berlinben, 1914-ben, a Der Sturm galériájában. Művei erősen hatottak a német expresszionistákra. Vityebszkbe hazatérve, az I. világháború kezdetén viszonylag realista képeket festett: Az imádkozót, a Zöld rabbit. 1915-ben elvette egy vityebszki kereskedő lányát, aki több képén szerepel, így A születésnap-on, vagy a Kettős portré borospohárral címűn.
1917-ben üdvözölte a forradalmat, a vityebszki körzet képzőművészeti népbiztosa lett, helyi múzeumot és akadémiát tervezett, de két és fél év küzdelem után feladta, s Moszkvába költözött. Itt Sólem Áléhem darabjaihoz tervezett díszleteket és jelmezeket, s egy falfestményt a Zsidó kamaraszínháznak. 1922-ben végleg elhagyta hazáját, Berlinbe ment, majd 1923-ban Párizsban telepedett le. Megtanulta a rézmetszést, illusztrálta Gogol Holt lelkek című regényét, majd La Fontaine meséit, s elkezdte feldolgozni a Bibliát. Ekkor Az Eiffel-torony szerelmesei és a Cirkusz költőisége nagy népszerűséget szerzett neki. Hitler előretörésére a művész új látomásokban reagált, ilyen a Fehér keresztrefeszítés.
Sokat utazott, kiadta önéletrajzának francia változatát. 1941-ben a németek elől Amerikába menekült. Felesége, 1944-es halála után, sok képén megjelent, sokszor menyasszonyként. 1945-ben Sztravinszkij Tűzmadarának díszleteit és jelmezeit tervezte New Yorkban. Itt rendezett retrospektív kiállítása az amerikai közönséget is meghódította. 1948-ben a franciaországi Vance-ban telepedett le. 1952-ben újra nősült, új korszakában Párizs képei dominálnak. Díszleteket festett az Operának, üvegablakot tervezett a jeruzsálemi Hadassza-kórháznak s a metzi székesegyháznak. 1964-ben fejezte be a New York állambeli Fulton templomablakait és a párizsi Opera mennyezetének freskóit, majd A zene forrásai és A muzsika diadala című freskóit a New York-i Metropolitan Operában. 1966-1969 közt a jeruzsálemi parlament fali pannóit tervezte meg. 1973-ban Nizzában megnyílt a Chagall-múzeum, 1977-ben a Louvre retrospektív kiállítással tisztelgett előtte.
Chagall munkái a személyes élményeket a forma szimbolikus elemeivel ötvözik, inkább a belső költői erőre, mint a festészet logikájára támaszkodva. Nem sorolható irányzatokhoz, külön egyéniség volt, nem a jelenségeket, hanem azok emlékképét ábrázolta. Legjobb képeinek vizuális metaforái szinte példátlanok a modern művészetben. Önéletrajza Életem cím alatt magyarul is megjelent. Magyarországon harminc év után 2001-ben két nagy tárlaton láthattuk képeit, a Zsidó Múzeumban, s művészplakátjait a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
(Panoráma-Sajtóadatbank)
