Forrás: NOL„Ahol megnézed, kivel szállsz fel a buszra, ahol megmotoznak az áruház bejáratánál, és ahol boldog lehetsz, ha egy kávézóban kávéval kínálnak meg és nem tüzijátékkal, ahol bárhol bármi felrobbanhat, akkor hiába a szeretet jelszó, ott harcolni kell, különben eltaposnak.”
A mesuge-blogban: „Yeshua_rabbainu_sheli
Ezt a bejegyzést nagyban befolyásolja a tényező, hogy kvázi a föltámadás előtt (azután kb 1960 évvel) írom ide elektronikusan. S azért valljuk be ez nem rossz teljesítmény egy vallástól….Ja és az a tényező, hogy az ún. „kereszténykultúrkörnek” rajtam kívül kb. még másfélmilliárd tagja van, további pozitívumokat tartogat.
Ne essék félreértés, sohasem voltam hívő keresztény. A templomban csak azért nem hozok szégyent szegény nagyszüleimre ilyenkor, mert érdeklődésemből kifolyólag konyítok valamicskét a liturgiához. Jézust azonban már emberi mivoltában is a világ egyik legnagyobb emberének tartom. És ez független attól, hogy saját, katolikus egyházam álláspontjával ma nem értek egyet, és ezért nem vagyok gyakoló keresztény sem. Meg persze lustaságból…” Tovább a blogba
Kiki PURIM bejegyzése: „Van itt egy nép, szétszórva és szétszéledve a népek között királyságod minden tartományában. Törvényük különbözik minden más népétől, s a király törvényeit nem tartják meg. Nem érdemes hát megtartanod őket.”
A zsidók kiírtásának egyik első próbálkozásáról szól a történet, amit utolsó pillanatban akadályozott meg egy okos asszony, a perzsa királynő, Eszter és maguk a zsidók.
Ie. 485-465 között a (valószínűleg) perzsa király, Hámán nevű tanácsadója nyomására kiadja a parancsot: A birodalomban minden zsidót mészároljanak le. Mikor Eszter, a királyné megtudja ezt, ráveszi urát, hogy változtasson a parancson.
A nagy vígasság megegyezik a szokásos karneváli időszakkal
De a király parancsát maga a király sem vonhatja vissza. Egyet tehet: új parancsot ad: a zsidók ezentúl megvédhetik magukat. És persze a gonosz Hámán elnyeri büntetését.
Mi, zsidók ilyenkor ünnepeljük Purim, a sors ünnepét.
A gyerekek álarccal, kosztümben jelennek meg és mindenféle kereplő, zeneszerszám, zajkeltő van kezükben.
A nagy vígasság megegyezik a szokásos karneváli időszakkal, csakhogy ez az ünnep egy nép túlélésének az ünnepe.”
Után így folytatja:
„A szeretet témát pedig zárjuk le azzal, hogy mindenki szeret szeretni és mindenki szereti ha szeretik. Szerintem szeretet csak úgy lehet kapni, ha adja is az ember és ha nyitott rá.
És ennek sem a kapitalizmushoz sem más rendszerhez nincs köze. Ha bánt a vita, akkor miért provokálsz? Azzal, hogy leírsz általad jónak tartott dolgokat, amit megosztasz velünk, egyidejüleg kiteszed magad (elveidet) a többiek kritikájának. És emiatt ne sértődj meg, hiszen, ha válasz van mégha dühödt is, az csak azt jelzi hatottál rájuk és értékelnek téged, minima annyira, hogy vitatkozzanak veled. Hogy ledurungoljanak. Hogy kibékülhessenek veled. Szóval vedd úgy, hogy ez a tisztelet jele. A szereteté.
Végül anélkül, hogy Podot védeném, ahol ő él, ott tényleg állandó készültségben élnek, ahol megnézed, kivel szállsz fel a buszra, ahol megmotoznak az áruház bejáratánál, és ahol boldog lehetsz, ha egy kávézóban kávéval kínálnak meg és nem tüzijátékkal, ahol bárhol bármi felrobbanhat és akkor hiába a szeretet jelszó, ott harcolni kell, különben eltaposnak.
A keleteurópai zsidók génjeiben pedig beleégették a Holocaustot akár tetszik, akár nem. Örökletesen. Hiszen olyasmi történt, ami felfoghatatlan, ami elképzelhetetlen és elég ha ma, Magyarországon 10millióból csak egy tesz olyan megjegyzést ami arra utal, hogy újra „megy a vonat…(Auschwitzba)” abban a pillanatban a szeretet csak elpukkanó buborék marad, mert az embernek megvédeni saját – és mások életét – kötelessége és szeretni csak békében lehet.” Tovább a blogba
Araki ismételten a szektás-jelenségeket vizsgálja:
„Adós vagyok még tavalyról egy szektakörképpel, szektarangsorral – egy retrozanzával. Eléggé unom már Araki tudálékos, spirituális beszédmódját, de amíg nincs jobb folytatom.
Jutott eszembe miután szombat este kedvenc szektámban voltam. Az áttekintés elé szögezzük le, h Mesterem szóhasználatában szekta minden spirituális alapon működő közösség. Legyenek annak a tanításai kétezer évesek vagy most alakuljanak a rituális szokásai.” Tovább a blogba
A lapban is akad Húsvéti eszmefuttatás bőven.
Sarfalvi is benne van a Sárkány gerincében:
Útban vagyok? Két másodpercre nyugodtan lassíthatsz.
„Off: Leviszem a kutyámat sétálni. Ha nem tetszik ne olvasd naív blogomat. Kösz. (Nem zt-nek szólt, hanem annak, aki szerint az ilyen blogokkal, mint az enyém húzzak a sunyiba, mert csak foglalom a tárhelyet. Közlöm: nem megyek. Útban vagyok? Két másodpercre nyugodtan lassíthatsz. A hazafele vezető úton a falu előtti kanyart ígyis úgyis csak 70-nel lehet bevenni… mások próbálkozhatnak a 150-nel, csak a helyi sírköves üzletét virágoztatják fel.)
Őszinte aggodalommal figyeltem a blogon zajló interakciót. Annak ellenére, hogy nem ismerem a magánlevelezések tartalmát, az amit itt láttam Izgalommal töltött el. Van aki egy más ügy miatt valamikor a héten azt mondta, félek. Nem. Nem igaz. Izgulok. Az izgalomnak abban az értelmében, hogy félelemmel vegyes várakozással követem az eseményeket. Hogy eddig miért nem írtam, más oka volt.” Tovább a blogba
Lettek utórezgései is pollner dolgozatának. Nemanema kis help-el járult hozzá a témához:
„most off leszek
külön tettem a blog-segítséget egy kis szösszenetbe ide
pocsék író lennék, de jó olvasónak tartom magam
én nem hiszem, hogy megcsinálhatom/nám a nol-blognak bármiét is..ugyanis nem értek hozzá..valahogy úgy vagyok vele, mint az írással-olvasással..pocsék író lennék, de jó olvasónak tartom magam..szal nem vagyok programozó sem webdizájner, viszont felhasználói szempontból jónak tartom magam és felszedtem egy kis tudást magam is
a html-kódokat jól tudom kezelni, ami itt a nol-blogon előnyt jelent…viszont így magunk közt..ez a html-dolog elavult, a 90-es évek „zenéje”
reméljük egyre felhasználóbarátabb lesz ez a felület is..hidd el dolgozom rajta, az influence is egy módja és nol-nál vevők rá”
És egy kis önfényezés a végre – Izsák pedig így vitte tovább:
Nézegettem a „médiablogger” legújabb beírását, meg a „beszélgetését” a „szerki”-vel, és pont kéznél volt ez a cikk az Online Journalism Review-ből , amiből rögvest arra jutottam, hogy mégsem annyira elavult ez a NOL, ha nekik már van Polgár Média Szerkesztőjük – nevezzük Pomésznek (a németeknél a pomeszt kecsappal vagy majóval lehet kérni, t.i. a pommest a a francia rósejbniből 🙂 vezették le a hamburgermánok)
Ez a Pomész az USA-ban a jobb online szerkesztőségekben a civilekért felelős szerkesztő… Civil Media Editor; CME.
A magyar blogésmédiaguru mindjárt javasolni fogja, hogy minden magyar szerkesztőségben legyen belőlük rögtön legalább kettő.
De a lényeg: a „szerki” – ezek szerint – a NOL nyitólapján időnként feltűnő NOL-blog kedvcsinálójával Az Első Magyar Pomész!
Én a magam részéről gratulálok. Tovább a blogba
Köszönöm. És szép napokat mindenkinek!
