Új Élet
Élet Menet rekordszáőmú résztegvővel
Közismert történelmi tény, hogy az 1848-49. évi forradalomban és szabadságharcban az akkor még jogfosztott hazai zsidóság számarányát messze meghaladóan vett részt és ontotta vérét a magyar szabadságért. Bernstein Béla tudós rabbi erről szóló könyvét néhány éve a Múlt és Jövő újra kiadta, írója hitközségével együtt pusztult el Auschwitzban, Zsoldos Jenő szemelvénygyűjtemény pedig a centenáriumra jelent meg.
Most már márvány emléktábla és aranykeretes fénykép őrzi a budapesti Madách Imre Gimnázium aulájában a holokausztban mártírhalált halt vívózseni, Petschauer Attila emlékét. Nyolc évig koptatta a nagy hírű alma mater lépcsőit, százegy éve született, és hatvanegy éve pusztította el a gyűlölet az ukrajnai Davidovka községben.
Mint a fölösleges ismeretek mániákus terjesztője, kötelességemnek tartom, hogy tájékoztassam az olvasót a Gólem művészi karrierjéről. A 20. század elején, az első világháború alatt ugyanis – a legcsekélyebb kabbalisztikus segítség nélkül – kabaré létesült a Hermina úti Hadi Parkban. A hadi kabaré slágere,, „A Gólem nyaral” című párjelenet két nagyszerű színész, Lakatos és Tarnay előadásában vívta ki a közönség tetszését. A Gólemet, Kövessy Albert és Virányi Jenő daljátékát röviddel később 1917.
A közelmúltban avatták fel az 1930-as és 40-es évek híres gyermekszínésze, Berky Harry emléktábláját, melyet a Budapesti Zsidó Hitközség készített és helyezett el a XIV. kerület, Nagy Lajos király útja 144. számú ház bejárati kapuján, a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Főosztálya támogatásával. Ebben a házban élt fiatal korában az 1928-ban született Berky Harry. Művészi tehetségét édesapjától, szépségét és szorgalmát édesanyjától örökölte.
Bizony, sokfélék. A pesti ortodoxok. Persze én most a 30-as évekre gondolok. Nagyon szegények, nagyon gazdagok, szakállasok és szakálltalanok, sok parókás asszony, de még több priváthajú, csak talmudi műveltséggel rendelkezők és elég sokan, akik már színházba, zeneakadémiára is jártak. Ezek között akadtak olyanok, akik a koncertteremben kalapjukat a fejükön tartották, és olyanok, akik hajadonfőtt hallgatták Beethovent.
A Varian háborúja című amerikai film, melyet az M1-esen adtak, sok mindenért tetszett. Először is azért, mert a történet valóban megesett, másodszor meg akkora színész, mint William Hart játszotta benne a főszerepet. Harmadsorban, mert Hart Helyey László hangján szólalt meg. 1938, Berlin. Ez idő tájt veszi kezdetét az a „világháborús játék”, amely úgy zajlik, hogy fegyveres nácik rátámadnak fegyvertelen emberekre. Egyetlen feltételük, hogy az illetők zsidók legyenek.
Kardos Péter fôrabbinak, lapunk fôszerkesztôjének a közéletet is érintô prédikációiért, valamint újságírói és szerkesztôi munkásságáért március 21-én, a Radnóti Színházban megtartott ünnepségen Mandur László, az Országgyűlés alelnöke adta át a MEASZ által alapított „Radnóti Miklós-antirasszista díjat”.
– Az elmúlt évben tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt Stern Gábornak, az országos UJS vezetôségi tagjának, a debreceni UJS vezetôjének sírkôavatása 2005. április 17-én (vasárnap) 11.00 órakor lesz Debrecenben, a Monostorpályi úti zsidótemetôben. Minden külön értesítés helyett. A gyászoló család.
Micsoda mozi ez a Jób lázadása! Már hosszú évek óta létezik, mégis a széfben tartjuk, mint valami ereklyét, néha elôvesszük, megsimogatjuk, aztán megint kulcsra zárjuk. Pedig Gyöngyössy Imre és Kabay Barna remeket alkottak. Temessy Hédi és különösen Zenthe Ferenc (mint Jób, aki fellázad a gyerektelenség ellen) elementáris erôvel hozzák a zsidó házaspárt. Az örökbe fogadott kisfiú olyan volt, amilyen volt. Alakítása fôleg abban merül ki, hogy ôt látva nekünk kell meghatódni, a mi szemünk telik meg könnyel. Ahogy az utód nélküli házaspár eldönti, hogy hazaviszi az otthonból a kis keresztény Lackót, már sejthetô, mi lesz ebbôl. Baj. De vajon honnan jön a baj? Legelôször Lackóból, akit nehéz betörni. Olyan, mint egy zabolátlan csikó.
A Szalon márciusi meghívottjai között köszönthettük Kertész Péter Pulitzer-díjas írót, újságírót, akivel Gál Juli beszélgetett, bemutatva a vendég szakmai pályafutását, kiemelve eddig megjelent köteteit, vezetô napilapoknál betöltött szerepét, és nem utolsósorban elvitathatatlan érdemét a szentendrei zsidótemetô felújításában és a zsidó árvaházi világtalálkozó megszervezésében. Kertész Péter – egyebek mellett – beszélt az írástudók felelôsségérôl, arról, közvéleményformáló-e az írott szó. Végül válaszolt a nézôk-hallgatók kérdéseire.

