Egyedülálló visszaemlékezés a holokausztra

Tu bisvát

Hisszük, aki egyszer részt vesz Az Élet Menetén, később nagykövetünk lesz az antiszemitizmus elleni harcunkban…

Közismert történelmi tény, hogy az 1848-49. évi forradalomban és szabadságharcban az akkor még jogfosztott hazai zsidóság számarányát messze meghaladóan vett részt és ontotta vérét a magyar szabadságért. Bernstein Béla tudós rabbi erről szóló könyvét néhány éve a Múlt és Jövő újra kiadta, írója hitközségével együtt pusztult el Auschwitzban, Zsoldos Jenő szemelvénygyűjtemény pedig a centenáriumra jelent meg.

Most már márvány emléktábla és aranykeretes fénykép őrzi a budapesti Madách Imre Gimnázium aulájában a holokausztban mártírhalált halt vívózseni, Petschauer Attila emlékét. Nyolc évig koptatta a nagy hírű alma mater lépcsőit, százegy éve született, és hatvanegy éve pusztította el a gyűlölet az ukrajnai Davidovka községben.

A Budapesti Zsidó Hitközség pályázatot hirdet a fenntartásában működő Budapesti Zsidó Hitközség Benjámin Óvodájában (1142 Budapest, Ungvár u. 12.) intézményvezetői munkakör betöltésére, menedzser típusú, jó vezetői és szakmai képességgel rendelkező óvodapedagógusok részére.

Mint a fölösleges ismeretek mániákus terjesztője, kötelességemnek tartom, hogy tájékoztassam az olvasót a Gólem művészi karrierjéről. A 20. század elején, az első világháború alatt ugyanis – a legcsekélyebb kabbalisztikus segítség nélkül – kabaré létesült a Hermina úti Hadi Parkban. A hadi kabaré slágere,, „A Gólem nyaral” című párjelenet két nagyszerű színész, Lakatos és Tarnay előadásában vívta ki a közönség tetszését. A Gólemet, Kövessy Albert és Virányi Jenő daljátékát röviddel később 1917.

A közelmúltban avatták fel az 1930-as és 40-es évek híres gyermekszínésze, Berky Harry emléktábláját, melyet a Budapesti Zsidó Hitközség készített és helyezett el a XIV. kerület, Nagy Lajos király útja 144. számú ház bejárati kapuján, a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Főosztálya támogatásával. Ebben a házban élt fiatal korában az 1928-ban született Berky Harry. Művészi tehetségét édesapjától, szépségét és szorgalmát édesanyjától örökölte.

Bizony, sokfélék. A pesti ortodoxok. Persze én most a 30-as évekre gondolok. Nagyon szegények, nagyon gazdagok, szakállasok és szakálltalanok, sok parókás asszony, de még több priváthajú, csak talmudi műveltséggel rendelkezők és elég sokan, akik már színházba, zeneakadémiára is jártak. Ezek között akadtak olyanok, akik a koncertteremben kalapjukat a fejükön tartották, és olyanok, akik hajadonfőtt hallgatták Beethovent.

A Varian háborúja című amerikai film, melyet az M1-esen adtak, sok mindenért tetszett. Először is azért, mert a történet valóban megesett, másodszor meg akkora színész, mint William Hart játszotta benne a főszerepet. Harmadsorban, mert Hart Helyey László hangján szólalt meg. 1938, Berlin. Ez idő tájt veszi kezdetét az a „világháborús játék”, amely úgy zajlik, hogy fegyveres nácik rátámadnak fegyvertelen emberekre. Egyetlen feltételük, hogy az illetők zsidók legyenek.

– Közlemény. Tájékoztatjuk a hittestvéreket, hogy 2005 nyarán a siófoki zsinagógában július 8. és augusztus 19. között lesznek péntek esti istentiszteletek.

A Hitközség patinás Dísztermében került sor az idei Scheiber Sándor-díjak átadási ceremóniájára, az ezzel kapcsolatos laudációkra, méltatásokra. Az esemény prominens vendégeit, a kitüntetôket és kitüntetetteket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részérôl Sepsi Kovács Éva köszöntötte. A Hitközséget Streit Sándor, a BZSH elnöke és Zoltai Gusztáv üv. igazgató képviselte. A forgatókönyv szerinti sorrendben a méltatásokat a kitüntetések átadása, majd a díjazottak köszönô szavai követték.

Az igazán nagy tudósok – és Scheiber Sándor professzor ilyen volt -közvetlen utóéletét két tényezô szokta jellemezni. Egyrészt még évekig jelennek meg tôlük újabb írások, szinte még tovább is élnek, másrészt szinte rögtön sok minden meg is szakad: nincs, aki ugyanolyan módon és színvonalon tovább folytassa mindazt, amit a megboldogult egymagában meg tudott tenni. Különösen igaz ez egy olyan sokoldalú emberrôl szólván, mint ô volt, aki a zsidók régészetétôl Arany János így az ünnepi szokások jelképeitôl a kora középkori eszmeáramlatokig oly sok kérdéskörben rendelkezett évtizedes kutatói tapasztalattal.

Kardos Péter fôrabbinak, lapunk fôszerkesztôjének a közéletet is érintô prédikációiért, valamint újságírói és szerkesztôi munkásságáért március 21-én, a Radnóti Színházban megtartott ünnepségen Mandur László, az Országgyűlés alelnöke adta át a MEASZ által alapított „Radnóti Miklós-antirasszista díjat”.

A Szalon márciusi meghívottjai között köszönthettük Kertész Péter Pulitzer-díjas írót, újságírót, akivel Gál Juli beszélgetett, bemutatva a vendég szakmai pályafutását, kiemelve eddig megjelent köteteit, vezetô napilapoknál betöltött szerepét, és nem utolsósorban elvitathatatlan érdemét a szentendrei zsidótemetô felújításában és a zsidó árvaházi világtalálkozó megszervezésében. Kertész Péter – egyebek mellett – beszélt az írástudók felelôsségérôl, arról, közvéleményformáló-e az írott szó. Végül válaszolt a nézôk-hallgatók kérdéseire.

Nemrégiben emlékezetes délutánon vettek részt a Scheiber Sándor Gimnázium tanulói. A 12. évfolyam, néhány 11.-es tanuló és osztályfônökeik a Nemzeti Táncszínházban a Siratófalak című balettet tekintették meg. A jegyeket az Alkotó Ifjúság Alapítvány szalagavató ajándékként juttatta részünkre.

Az aratókorsót tiszta forrásból töltötte meg.

A TAVASZ BECSÜLETE

Március 14-én, a nemzeti ünnep alkalmából a Néprajzi Múzeum díszes aulájában Magyar Bálint oktatási miniszter kitüntetéseket adott át a magyar ifjúság oktatásában-nevelésében kiemelkedô munkát végzôknek.

Legendák és félreértések az Aranyvonatról címmel nagy érdeklôdéssel várt és fogadott elôadásnak adott otthont a Bálint Zsidó Közösségi Ház.