Forrás: Új Élet

A Varian háborúja című amerikai film, melyet az M1-esen adtak, sok mindenért tetszett. Először is azért, mert a történet valóban megesett, másodszor meg akkora színész, mint William Hart játszotta benne a főszerepet. Harmadsorban, mert Hart Helyey László hangján szólalt meg. 1938, Berlin. Ez idő tájt veszi kezdetét az a “világháborús játék”, amely úgy zajlik, hogy fegyveres nácik rátámadnak fegyvertelen emberekre. Egyetlen feltételük, hogy az illetők zsidók legyenek.

Főhősünk pont egy ilyen jelenetnek a szemtanúja Berlin utcáin, ahol ezt látva rosszul lesz, és ijedtében visszarohan New Yorkba. Azért annyira mégsem ijedhetett meg, hiszen nyomban hozzálát nagyszabású terve megvalósításához: ki akarja menekíteni Franciaországból azokat az embereket, akikre a világ büszke lehet. Olyan emberekről van szó, mint Chagall, Franz Werfel, Feuchtwanger vagy Heinrich Mann. Ezek a világ büszkeségei, ki tudja, miért, de nem tetszettek a náciknak. Lehet, hogy csupán azért, mert zsidók voltak? Vagy netán a művészetük váltott ki halálos ellenérzést? (Nem kell rá válaszolni, mindannyian tudjuk a miértet…) Varian Amerikába érve terve megvalósításához végigjárja a bürokrácia valamennyi útvesztőjét, de kitalál belőlük. Holott a háta mögött olyan megjegyzések hangzanak el: “Mózest akar játszani, aki kivezeti a zsidókat a Marseille-ből.” Végül az amerikai elnök felesége, Mrs. Roosevelt mellé állt, és innen kezdve papírja van arról, hogy megmenthet embereket. Meg sem áll Vichyig, ahonnan végül is kétezer zsidót sikerült kihoznia. Közben persze rengeteg izgalom, rengeteg félelem és kedves párbeszéd gyülemlik fel a filmben. Például Chagall, aki nem akar menni, de végül beadja a derekát, azt kérdi nejétől, hogy vannak-e tehenek Amerikában, mert különben el sem indul. (Ez volt a kedves. Más kedves: amikor megkérdik Variantól, hogy zsidó-e, azt feleli, “igen, de amerikai”. Micsoda különbség!) A félelem és a felfokozott izgalom pedig onnan, hogy a nácik a nyomukban vannak. Az első kimenekítendő csapat végül is gyalog vág neki a francia-spanyol határnak, és Varian leleményességének köszönhetően sikerül is átjutniuk. Főhősünk – velünk együtt – fellélegzik, hisz kimentette Európa “eszét, múltját és tehetségét”. Varian Fry pedig visszamegy a tűzvonalba, hogy 1941-ig folytassa áldásos tevékenységét. Egy Igaz Ember volt és lett, hisz a háború után Izrael Állam kitüntetése is erről tanúskodik.

* * *

A Spektrum lehet, hogy nem először (még az is lehet, hogy nem utoljára) tűzte műsorra a kelet-európai zsidók életét bemutató filmet. Létezett egykor egy jiddis világ, amely egyszerre volt szép és kemény. És ami mára teljesen eltűnt. Területi határuk és nemzetiségük valahogy így nézett ki: lengyelek, litvánok, ukránok, szlovákok, románok és magyarok. Valamikor a 15-l6. század fordulóján érkeztek ide Angliából, Franciaországból, Németországból. A 19. századra pedig már sok millióan éltek “jiddisföldön”. Kisvárosokba tömörülve zárt rendszert alkottak, az úgynevezett stetlt. A visszaemlékezők szerint ezeknek a közösségeknek mindenük volt: saját könyvtáruk, színházuk, újságjuk és nyelvük. Ugyanis a jiddis nyelv kötötte össze őket, amely ISAAC Singer szerint a száműzetés nyelve. És nem a német egy torz változata, vannak benne héber és szláv szavak egyaránt. A kelet-európai zsidók mindenben követték a hagyományokat, taníttatták gyermekeiket, akik az állami iskolából mentek a héber iskolába. A tudás édes ízét betűkből készített süteményekkel szívták magukba. Háromévestől tizenkét éves korukig a fiúk csak ültek és tanultak, játszani nem maradt idejük. A lányok persze más dolgokat sajátítottak el, a kóser étkezés rendjét, szokásait. Zsidó asszony nem vett a boltban kenyeret, hetente kétszer maga sütötte azt. Szombaton mindenki gazdagnak érezhette magát, a töltött hal, a kalács, a sólet fenséges illata lengte be az utcák hosszú sorát. Lelkükben ilyenkor szüneteltek a kozákok, az antiszemiták és a pogromok. Sokan jókor észbe kaptak, és kivándoroltak Palesztinába vagy Amerikába. A nagy többség azonban a holokauszt áldozata lett.

* * *

A Hallmark egy csaknem napjainkban játszódó amerikai rasszista filmmel “kedveskedett”. A mozi középpontjában Tom áll, akit a pénztelenség a bakancsos újnácik közé sodor. Apja felháborítónak találja, hisz ő a második világháborúban harcolt a nácik ellen. Tom pedig elvakultan ordítja: “Legyilkoltad a jó árja férfiakat!”

Sok feszültség után, melyet új helyzete okoz, napról napra megvilágosodik előtte, hogy kik közé került. Ezek a zsidó tőzsdecápák ellen fogtak össze. Halomra gyilkolnak, robbantanak, és a vezérük egy súlyos pszichopata. Érzi, milyen rossz döntést hozott, így aztán végigtaktikázza a filmet. A néző már rég tudja, hogy vagy lebukik, vagy sikerül neki kiszállnia. Sikerült. Felhívta az FBI-t, és nyomra vezette őket. A banda felszámolása után Tom családjával együtt új személyiséget kapott, míg társai átlagban száz év börtönt.

Aki odakapcsolt, az már kíváncsi lett, hogy mi lesz belőle, aki nem, az pedig nem vesztett sokat.

Bozsán Eta

Comments are closed.