Régóta készül a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum a hazai történelmi egyházak szakrális kincseinek bemutatására, azzal a nemes céllal, hogy történelmi, kulturális egységben ábrázolja azok szellemi gyökereit, erôt adó emlékeit. Ilyen közös bemutatásra eddig alig volt példa. A magyarországi zsidóság, a katolikus, a református, az evangélikus egyház, a szerb ortodoxia és a görög katolikusok elhoztak istentiszteleti tárgyakat, ruhákat, írásos emlékeket, dokumentumokat. A kiállítás fôcíme: „Ezer évünk történelmi egyházai” már magában is jelzi az örvendetes új szemléletet, hiszen régebben csak a nagyobb keresztény felekezeteket nevezték és tartottam történelmi egyházaknak.
Új Élet
Kardos Péter fôrabbinak, lapunk fôszerkesztôjének a közéletet is érintô prédikációiért, valamint újságírói és szerkesztôi munkásságáért március 21-én, a Radnóti Színházban megtartott ünnepségen Mandur László, az Országgyűlés alelnöke adta át a MEASZ által alapított „Radnóti Miklós-antirasszista díjat”.
– Az elmúlt évben tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt Stern Gábornak, az országos UJS vezetôségi tagjának, a debreceni UJS vezetôjének sírkôavatása 2005. április 17-én (vasárnap) 11.00 órakor lesz Debrecenben, a Monostorpályi úti zsidótemetôben. Minden külön értesítés helyett. A gyászoló család.
Micsoda mozi ez a Jób lázadása! Már hosszú évek óta létezik, mégis a széfben tartjuk, mint valami ereklyét, néha elôvesszük, megsimogatjuk, aztán megint kulcsra zárjuk. Pedig Gyöngyössy Imre és Kabay Barna remeket alkottak. Temessy Hédi és különösen Zenthe Ferenc (mint Jób, aki fellázad a gyerektelenség ellen) elementáris erôvel hozzák a zsidó házaspárt. Az örökbe fogadott kisfiú olyan volt, amilyen volt. Alakítása fôleg abban merül ki, hogy ôt látva nekünk kell meghatódni, a mi szemünk telik meg könnyel. Ahogy az utód nélküli házaspár eldönti, hogy hazaviszi az otthonból a kis keresztény Lackót, már sejthetô, mi lesz ebbôl. Baj. De vajon honnan jön a baj? Legelôször Lackóból, akit nehéz betörni. Olyan, mint egy zabolátlan csikó.
A Szalon márciusi meghívottjai között köszönthettük Kertész Péter Pulitzer-díjas írót, újságírót, akivel Gál Juli beszélgetett, bemutatva a vendég szakmai pályafutását, kiemelve eddig megjelent köteteit, vezetô napilapoknál betöltött szerepét, és nem utolsósorban elvitathatatlan érdemét a szentendrei zsidótemetô felújításában és a zsidó árvaházi világtalálkozó megszervezésében. Kertész Péter – egyebek mellett – beszélt az írástudók felelôsségérôl, arról, közvéleményformáló-e az írott szó. Végül válaszolt a nézôk-hallgatók kérdéseire.
„Ki számít Magyarországon zsidónak? A közvélekedés szerint az, aki annak tartja magát, vagy mások annak tartják ôt. A zsidó vallás mást mond errôl: itt az anyai származás a mértékadó, de nem egyedüli feltétel, mivel anyának nemcsak zsidó származásúnak kell lennie, de meg is kell ôriznie zsidóságát. Kívánatos a vallási elôírások betartása, a rendszeres zsinagógába járás, amelynek a szekularizált környezetben sajnos csak kevés ember tesz manapság eleget.”
A jobb sorsra érdemes Sorstalanság okozta sokk hatására nem kis félelemmel és még nagyobb gyanakvással készültem a Maus nevezetű holokausztképregény megtekintésére. Bár Art Spiegelman művét minden lehetséges hazai fórumon a magas égig dicsôítettél, és 92-ben még a Pulitzer-díjat is megkapta, én nem tudtam, nem tudok kibékülni alapötletével: azzal, hogy képregényre vitte az emberiség legocsmányabb tettét, a holokausztot.

