Forrás: Új Élet

“Ki számít Magyarországon zsidónak? A közvélekedés szerint az, aki annak tartja magát, vagy mások annak tartják ôt. A zsidó vallás mást mond errôl: itt az anyai származás a mértékadó, de nem egyedüli feltétel, mivel anyának nemcsak zsidó származásúnak kell lennie, de meg is kell ôriznie zsidóságát. Kívánatos a vallási elôírások betartása, a rendszeres zsinagógába járás, amelynek a szekularizált környezetben sajnos csak kevés ember tesz manapság eleget.”

A Keresztény Közéleti Akadémia és a Keresztény-Zsidó Társaság konferenciát szervezett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán a zsidóság és a kereszténység közös múltjáról és jövôjérôl. Talán éppen e nem mindennapi témaválasztásnak köszönhetôen igen sokan voltak kíváncsiak a rendezvényre. Pedig hétköznap és még munkaidôben volt a tanácskozás, amelyen mind a Hitközség, mind a katolikus egyház részérôl számos vallási és világi vezetô jelent meg és tartott elôadást.

Schôner Alfréd fôrabbi, az ORZSE rektora elôadásában a “Világ jámborairól”, azaz héberül a “hászidé umot há-olámokról” szólt. Ez a fogalom a soához kapcsolódik, melynek során számos igaz ember, keresztény akadt, akik zsidókat mentettek. Emlékezni és emlékeztetni kell rájuk, akik életük kockáztatásával is védték saját hitüket, és ezen keresztül a legkiszolgáltatottabbakat: a zsidóságot – mondta a fôrabbi. Szigorú feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki bekerülhessen a “világ jámborai” közé, és fát ültessenek tiszteletére a holokausztnak emléket állító Jad Vasem Intézet ligetében. Schôner fôrabbi elôadásában felsorolta ezeket: “Minden érdek (anyagi stb.) nélkül kellett cselekedniük, ha úgy hozta a helyzet, saját életüket is kockára téve.” A Jad Vasemben van a Zsidó Közösségek Kertje is, amely a soá által érintett összes közösségnek, településnek emléket állít. Jelképes értékű, hogy nem messze ettôl a kerttôl van az a liget, ahol a világ jámborainak fáit ültették el. Minden fán egy tábla van egy névvel és az országgal, ahonnan az illetô zsidómentô származik. A fák azt jelképezik, hogy van jövô, hogy van holnap és holnapután is – mondta el Schôner fôrabbi elôadásában, amelybôl azt is megtudhattuk, hogy jelenleg ötvenegy országból tartanak nyilván világ jámborait. A legtöbbet Lengyelországból és Ukrajnából. Magyarország ebben a rangsorban a hatodik helyen áll, hétszáz hivatalosan is elismert zsidómentôvel. Sok vagy kevés ez a szám? – tette fel a kérdést a fôrabbi, aki a Talmud alapján válaszolt: “Aki egy lelket megment, olybá tekinthetô, mintha az egész világot mentette volna meg.”

(Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy egy másik listán is “elôkelô” helyre került Magyarország. A sztálini rendszert leszámítva soha még annyi feljelentés nem született, mint amikor a nácik megszállták Magyarországot. Több tízezer zsidó honfitársukat jelentették f el magukat “jó magyarnak” tartó emberek…- SZIP megj.)

A világ jámborairól elôször Mose ben Maimon beszélt Misné Tórájában. Rámbám szerint ôk magától értetôdôen kiérdemelték a túlvilági életet. Leírta azt is, hogy milyen feltételeknek kellett megfelelni a világ jámborai cím birtoklásához – mondta el a fôrabbi. Elôadásában megemlítette azt a tudományos hipotézist, hogy amennyiben létezett volna az ókorban ez a fogalom, ki tartozhatott volna bele. Talán Kürosz/Kóres, akinek története Ezra könyvében olvasható? Vagy Alexandriai Nagy Sándor? Esetleg Július Caesar, Josephus Flavius (azaz Joszéf ben Matitjahu) vagy Püthagorasz? – tette fel a kérdést a fôrabbi, aki szerint nagy öröm, hogy szülôföldünkön, Magyarországon is számos világ jámbora élt.

Kényes témáról: a mai magyarországi zsidóságról beszélt Haraszti György történész, a rabbiképzô történelem tanszékének vezetôje. “Ki számít Magyarországon zsidónak?” – kezdte elôadását a tanszékvezetô. “A közvélekedés szerint az, aki annak tartja magát, vagy mások annak tartják ôt. A zsidó vallás mást mond errôl: itt az anyai származás a mértékadó, de nem egyedüli feltétel, mivel anyának nemcsak zsidó származásúnak kell lennie, de meg is kell ôriznie zsidóságát. Kívánatos a vallási elôírások betartása, a rendszeres zsinagógába járás, amelynek a szekularizált környezetben sajnos csak kevés ember tesz manapság eleget.” A rendszeresen, naponta templomba járók száma pár ezer fô. A magyarországi zsidó népesség számáról a legutóbbi népszámlálás adatai megint mást mondanak: a vitatható körülmények között lezajlott összeírás során ugyanis kb. 12 ezren vallották magukat zsidónak. Ez jelzi, hogy az 1944-es trauma mindmáig hat. A Mazsihisz által rendszeres élelmiszer-ellátásban, segélyben részesítettek száma ezt a népszámlálási adatot jelentôsen meghaladja. Az 1944/45-ös üldöztetések miatt benyújtott kárpótlási igények száma a 90-es években jóval 30 000 fölött volt. A kótyagos szélsôjobb szerint pedig Magyarországon több százezer, ha nem éppen másfél millió zsidó él… A köztudatban leginkább egy 100-120 ezres misztikus, évtizedek óta rögzült szám él – mondta el Haraszti, majd arról beszélt, hogy a magyarországi soát a jelenlegi országhatárokon belül körülbelül 220 ezer, az akkori törvények szerint zsidónak minôsült személy élte túl. 1956-ig számuk a felére csökkent, mivel sokan elhagyták az országot. Napjainkban a demográfusok a kivándorlás, az elöregedés, a csökkenô születésszám és nem utolsósorban a vegyes házasságok miatt a magyarországi zsidó népességet 60-80 ezer fôre becsülik, amihez még egy széles holdudvar is járul.

– Ön hogyan értékeli a zsidóság szempontjából az elmúlt negyven évet? – kérdezem a tanszékvezetôt.

– Szerintem két holokauszt volt: egy fizikai, amely egy-másfél évig tartott, és egy jó 40 éves szellemi. A szovjet mintájú kommunisták ideológiai okból voltak vallásellenesek, minden vallási irányzattal szemben fellépve. Új típusú asszimilációt, kommunista eszmeiséget, “proletár internacionalizmust” erôltettek, ami hosszabb távon a zsidóság teljes megszűnéséhez vezetett volna. Éppen ezért egy vallásos és/vagy nemzeti érzelmű ember számára elfogadhatatlan volt ez a rendszer. A bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások következtében a holokausztot túlélt, visszatérô falusi-kisvárosi zsidóság a hatvanas évek elejére szinte teljesen megsemmisült; tagjai Budapestre költöztek vagy elhagyták az országot.

– Sok zsidó csak baloldali kormány esetén érzi biztonságban magát. Igazuk van?

– Nem hiszem, mert a mai országban minden kormányhatalom kész és képes megvédeni a zsidóságot. Emellett persze azt is konstatálni kell, hogy a mérsékelt jobboldalon idônként hiányzik az akarat a szélsôjobboldali szirénhangoktól való elhatárolódásra.

Szilágyi Iván Péter

Comments are closed.