Forrás: Új Élet

Micsoda vasárnap! A fôszerkesztôm azt ajánlotta, ne aludjak egyet sem az élményre, hanem frissiben vessem papírra benyomásaimat. Pedig ha tudná, hogy a varázs nem törik meg egyetlen éjszaka alatt, vannak maradandó élmények, a kivételesen lélekre ható impresszió meg pláne ilyenek.

A Nagyfuvaros utcai zsinagóga invitálása néhai Stern László fokántor születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségre szólít, melyet a kivételesen zseniális ember gyermekei, Judit és Ottó kezdeményeztek.

Nos, elôrebocsátom, nem protokolláris, nem emlékezô beszédeket idézô cikk olvasása vár önökre, hanem személyes élménye olyan valakinek, aki nem ismerhette, nem hallhatta a csodálatos kántort, de fogékony minden szépre és hálás mindenért, ami megszépíti a mindennapokat.

A templomban rengetegen voltak, jóval a kezdés elôtt már nem lehetett ülôhelyet találni, késôbb állót sem nagyon. Itt következne a lista, ki mindenki volt ott. Higgyék el, “mindenki” ott volt. Még Izrael Állam magyarországi nagykövete is, s eljött Izraelbôl a 70. születésnapját ünneplô testvér, Moshe Stern fôkántor is. Nem sok rabbi, kántor, körzeti elnök maradt otthon. Számtalan zeneszeretô, kántordallamokat értékelô, Stern Lászlót személyesen vagy csak hírbôl ismerô ember töltötte meg a templomüléseket.

A körzet elnöke, Streit Sándor ez alkalommal a műsorvezetô hálás szerepkörére vállalkozott, s mi tagadás, jól tette a dolgát. Öt gyermekkori, (bár micvájára is ô készítette fel), majd életre szóló mély barátság, közös élmények, emlékek kötik a néhai fôkántorhoz.

A program egy, a templomban orsós magnetofonra felvett rádiófelvétel CD-re digitalizált változatával kezdôdött. A zsinagógát betöltötte a Hang.

Hátborzongatóan gyönyörű Hinenit hallhattunk.

Schôner Alfréd, az ORZSE rektora bejelentette, hogy a Stern család édesapjuk emlékének ôrzésére alapítványt hoz létre, bel- és külföldi kántorok, kántorjelöltek évenkénti megmérettetésére. Felolvasásra került két levél is, amelynek írói – Schweitzer József nyugalmazott országos fôrabbi és Simon Saroni – sajnálatukat fejezték ki távolmaradásukért. Megtudtuk, hogy az ORZSE rektori Tanácsának döntése értelmében Moshe Sternt – életpályáját megbecsülendô – arany érdemrenddel tüntetik ki.

Sztárnak kijáró vakuvillogás, majd minden énekszám után fergeteges taps fogadta az izraeli vendéget, akár púrimi egyveleget, akár Szim Sálomot, akár jiddis dalokat adott elô. És micsoda mókamester, mekkora humora van! Ki nem fogy(na) az anekdotázásból…

S jöttek sorba kántoraink, majd mindannyian. Ezután újra a technika segítségével hallhattuk a Kol Nidré imát Stern Lászlótól. Amennyire “homályosan” láttam, másoknak is bepárásodott a szemüvege. A felvétel befejeztével tapintható volt a csend.

Streit Sándor magasra emelt egy nagyméretű, a néhai fôkántort ábrázoló képet (amely rendesen a díszterem falát ékíti), s így, ha csak ezen a módon is, a két testvér együtt lehetett.

Majd finálé, kántorok közösen, jeruzsálemi dalcsokor, szűnni nem akaró ütemes taps, mindenki állva köszöni meg a nagyszerű élményt, repetát is kapunk (nem eleget), a fülünkben cseng a Jerusálájim sel záháv. Maradni kéne még. Majd legközelebb, ha lesz még ilyen alkalom.

gáljuli

Comments are closed.