Forrás: Új Élet

Most már márvány emléktábla és aranykeretes fénykép őrzi a budapesti Madách Imre Gimnázium aulájában a holokausztban mártírhalált halt vívózseni, Petschauer Attila emlékét. Nyolc évig koptatta a nagy hírű alma mater lépcsőit, százegy éve született, és hatvanegy éve pusztította el a gyűlölet az ukrajnai Davidovka községben.

Mészáros Csaba, a gimnázium igazgatója szép szavakkal emlékezett meg a Madách híres sportolójáról, példaként állítva emberségét, tehetségét a jelen és a jövő ifjúsága számára. Ezután Dömölky Lídia olimpiai bajnok tőrvívó méltatta Petschauer Attila ragyogó pályafutását. Santelli Italo, a magyar vívósport zseniális olasz mestere korán fölfedezte Petschauer különleges adottságait: a gyorsaságot, a dinamikus lábmunkát és a nagyszerű, boszorkányos pengekezelést. Húszévesen magyar bajnok és válogatott versenyző lett. Az 1928-as amszterdami olimpián és 1932-ben, Los Angelesben, csapatban, aranyérmet nyert. 1928-ban úgy segítette győzelemhez a magyar csapatot, hogy minden ellenfelével szemben diadalmaskodott. Huszonnégyszer győzött egymás után. Petschauer Attila pályafutása során számos magyar bajnokságot és két Európa-bajnokságot is nyert. Visszavonulása után Miklós Andor, az Estlapok tulajdonosa foglalkoztatta. A tollat ugyanolyan sikerrel forgatta, mint pengéjét. Cikkei, írásai ma is élvezetesek, lényeglátóak. Petschauer a pesti társaságok „golden boy” volt. Szívesen és otthonosan forgott híres politikusok, írók, színészek, szépasszonyok között. Amikor eljött a nap, amire számított, de mégsem hitte el, legendásan elegáns világos nyári öltönyében, krémszínű betétes cipőjében, kitüntetéseivel – köztük a Signum Laudissal – a mellén jelentkezett munkaszolgálatra Nagykátán, a hírhedt Muray Lipót alezredesnél. Nem volt számára sem érdem, sem a legmagasabb protekció, hogy megmeneküljön várható végzetétől. (És most itt engedtessék meg egy rövidke kitérő e sorok írójától. Az elmúlt évek során nagyon sok holokausztot megélt olimpiai bajnokról, kiemelkedő zsidó sportolóról írtam. Szinte mindegyiknek akadt egy mentora, egy segítője, egy megmentője. Petschauer Attila emléktáblájának avatásáig nem értettem meg, hogy ez az élete teljében lévő kiváló sportember, aki bejáratos volt a legmagasabb körökig, ifjú Horthy Miklós barátja volt, hogyan zuhanhatott ilyen meredeken a halálába. Az avatási ünnepségen megismerkedtem a Nemzeti Ellenállási Bizottság sportolói tagozatának kutatójával, aki határozottan állította, és bizonyítani is tudja, hogy Petschauer Újszászy tábornok révén részt vett az ellenállásban. Ezért valószínű, hogy a fasiszta hatalom „kísérőlevelet” mellékelt Petschauer bevonulásához, azzal a határozott paranccsal, hogy sohase térhessen haza.)

Az emlékünnepség szervezői méltó keretet teremtettek az eseménynek. Az emléktáblát Gábor Tamás párbajtőrvívó olimpiai bajnok leplezte le. A vívószövetség nevében Rejtő Ildikó, Juhász Katalin olimpiai bajnokok és Jánosi Zsuzsa világbajnok, az Olimpiai Bajnokok Klubjának nevében Dömötör Zoltán vízilabdázó helyezte el az emlékezés koszorúját. A Műszóé nevében Sessler György, a MEASZ nevében Hanti Vilmos főtitkár, Szenes Iván és Szepesi György, a nagyszerű rádióriporter koszorúzott. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget.

Molát Ferenc