Az aratókorsót tiszta forrásból töltötte meg.
A feje fölött hétszer forgatva dobta a kertvégi
patakba anyám. Hét margarétát rajzolt a homokba.
Felöltöztetett hét matyóbabát, mielôtt faluját
elhagyta volna.
Nagyapám a hátasok fölött a szíjat hetvenhétszer is
megpattintotta. Hét köcsögöt tűzött karóra. Ünnepen
hét gyertyát égetett. A nyolcadikkal a sort sorra
meggyújtotta. Ostorát hét bogra csomózta, de
lovát egyszer se ütötte meg.
A szivárvány hét színét hozta ki apám ujja a hegedű
húrozatán egyetlen hangból. – Gyürkés, fehér cipóból
bennök hetet gyúrtak a tésztás kezek a tekenôben.
Ha gyakorolt, anyám abbahagyta a mosogatást a konyhában.
S hétszer is megtörülte keze fejét köténykéjében.
Auschwitz koporsóját hétszer kellene megkerülnöm.
Sófárt fújni. Meztélláb lépni a vastag hamuban.
Hét lépésenként megállni. Szombattól szombatig minden
áldott nap emlékezni a korbács fonataira. Annak
hét ágát bôrre, füstre bontva föltenni hét csillagra
e világ valóságától hét lépésnyire.