
Az író (az ember) kétszer hal meg – amikor eltávozik e földről, s amikor elfelejtik. S hasonlóképp kétszer születik meg: amikor a világra jött, s ha újra felfedezik. Molnár Ákos legalább kétszer halt meg. Vajon sikerül-e másodszor is megszületnie?

Schöpflin György professzor, az Európai Parlament néppárti (Fidesz) képviselője múltkor, a Klubrádióban felmentette a Fidesz elnökét az „antiszemitizmus” vádja (?) alól.

Az Új Nemzedék 1927. április 3-án azzal állt elő, hogy Rákosi Jenő, aki „valamikor a tiszaeszlári pör idején az antiszemita fronton állt, ma írásművészetének teljes erejével a különben gyönge tollakra bízott liberalizmus szószólója”.

Az emlékmű megvan már, megváltoztathatatlan, nem lehet javítani, visszavonni, talán még elbontani és szétágyúzni sem. Van, akár egy történelmi tény.

Mi legyen a következő? – kérdem a szerkesztőtől, ő meg felsorolja a szóba jöhető könyvek listáját. Meghallván Giorgio Pressburger nevét, egy pillanatig sem haboztam.

Kicsoda mit csináljon a kicsoda micsodájával

2005. július 13-án, 16 óra 24 perckor a www.orbanviktor.hu webhely Vendégkönyv rovatában egy olvasó, bizonyos „Jozefa néni” Márai Sándort idézte, aki azt mondta volna: „alighanem genetikailag meghatározott, hogy valaki kommunista lesz-e vagy jobboldali.” Ennek a bejegyzésnek semmiféle visszhangja nem volt a politikai nyilvánosságban.