Forrás: ÉS

FRIED ILONA

Egy közép-európai családtörténet

Tudja, mennyire csodálom a hivatását, de mivel gyakorlati, nem szellemi hivatás,

velem ellentétben csak odalenn a világban töltheti be. Csak lenn, a síkföldön lehet európai, csakis odalenn

harcolhat a maga módján a szenvedés ellen, segítheti a haladást, használhatja ki az időt.

Beszédes mottó: Thomas Mann Varázshegye a szellem emberét idézi meg, aki a hús-vér Frigyessy-Frigessiek narratív kortársa, világuk egy másik dimenziójának képviselője. Az utalás előrevetíti a kitűnő trieszti történész, Anna Millo könyvének érdekfeszítő megközelítésmódját, az összefüggésrendszerek sokszínűségét.

A történet a XIX. század közepének Magyarországán, Rácalmáson, Székesfehérvár közelében kezdődik: egy kántornak hat fia van. Éppen a zsidóság emancipációjának korát írják, mely az 1848-49-es forradalom után, 1867-ben véglegesen törvénnyé emelkedett. A dokumentumok a hatból két fiúról szólnak: ők biztosan tanulnak. Az egyikük, Adolf, a másik Mór. Kereskedelmi akadémiát (azaz középiskolát) végeznek: olyan területet választanak, mely felfelé ívelő szakaszában van, s a korábban kirekesztett rétegek számára teljességgel nyitott. Adolf közéleti érdeklődését bizonyítja, hogy 1868-ban a Zsidó Egyetemes Gyűlésbe körzete küldöttének jelölteti magát. A Gyűlésnek a magyarországi zsidóság számára meghatározó jelentősége volt. Hogy Adolf sikeres volt-e vagy sem, nem őrizte meg a családi legenda, választási beszéde azonban fennmaradt, s ma sem érdektelen olvasmány. A fiatalember értékrendjét tükrözi, s hogy nem egyszerűen politikai szlogenről van szó, azt egész élettörténete bizonyítja.

„…A Parlament múlt év végi döntésének köszönhetően, amikor is törvénybe iktatta az egyenlőséget, körülményeinkben az elképzelhető legkomolyabb változás állt be. Nem vagyunk többé éppen hogy megtűrt személyek ebben a hazában, hanem ma már teljes jogú állampolgároknak tekinthetjük magunkat. Az ilyen módon megváltozott viszonyok azonban nem csupán jogokat, hanem kötelességeket is rónak ránk. (…) Mostantól kezdve szívesen látott kötelességünk anyagi, morális és intellektuális energiáinkat a haza érdekeinek előmozdítására fordítanunk, hozzájárulnunk kulturális viszonyainak javításához, amelyek felvirágzásának zálogai közé tartoznak. (…) Sorsunkról immár saját magunk rendelkezhetünk, elmondhatjuk, hogy szerencsénk kovácsai vagyunk, s Isten segítségével azok is maradunk.”

Az aláírás, Frigyessy Aladár, aki Friedbergből, a zsidók számára II. József idején kötelezően felvett családi keresztnévből változtatott Frigyessyre, sőt nemcsak vezetéknevét magyarította, hanem keresztnevét is, így lett Aladár. Tudatosan alakított identitását jelzi a kettős magyarosítás. A név, mint a történész asszony hangsúlyozza, „véglegessé teszi az állami és nemzeti közösséghez való teljes tartozást, amelyben él.”

Adolf ekkorra már megszerezte kereskedelmi diplomáját (1861), s munkába állt. Biztosítási tisztviselő lett, s karrierje állomásaként 1876-ban, a gyors ütemben fejlődő Triesztbe költözött, az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb kikötővárosába. A Ras, a Riunione adriatica di sicurt

Comments are closed.