Forrás: ÉS

SZÉKY JÁNOS

A szilaj marha felszámolása

Méd levelek

Két hete megpróbáltuk kimutatni, hogyan lényegül át a talpnyalás és a végletes szellemi lustaság (mondhatnánk, igénytelenség, sőt, tudatosan választott bunkóság) politikai botránnyá. Emlékeztetőként: feltevésünk az, hogy Orbán Viktor nevezetes genetikázó félmondatának közvetlen forrása egy tíz nappal korábbi hozzászólás Orbán saját honlapjának fórumáról. Az ott olvasható, ellenőrizetlen és állítólagos Márai Sándor-idézet szerint „genetikailag meghatározott”, hogy kiből lesz kommunista (értelme kb.: „rossz embernek születni kell”). A poén annyira megtetszett egy jótét léleknek (reméljük, nem magának a pártelnöknek), hogy beleírta a Bálványosi Szabadegyetemen elmondott beszédbe. A „kommunista” szót azonban – Orbán pechjére, de nem véletlenül – mellőzte az illető, különben nem lehetett volna „modern baloldal” címszóval olyan ragacsos rágógumi-fogalmat alkotni, mely könnyen ráhúzható Kun Bélára is, Gyurcsányra is, de például Milosevicsre és egynémely kommunista előéletű magyar közszereplőre már nem, mert ők „nemzetiek”, tehát használhatók. A gyors eszűnek ismert politikus beszéd közben kapcsolt, hogy a „genetikai meghatározottság” újabban másra van lefoglalva, és megpróbálta visszaszívni, de akkor már késő volt. Ágy sikerült egy jótét léleknek (reméljük, nem saját magának) a jobboldal legtekintélyesebb vezetőjét ordenáré antiszemitizmus gyanújába kevernie.

Folytassuk a filológiai vizsgálódást Szűrös Mátyás és Lavrentyij Berija esetével. Orbán nem nevezte meg a „nemzeti baloldal” képviselőit, de a minap ilyen minőségben jelentkezett az MSZMP KB volt titkára, egykori moszkvai nagykövet (elődje a nemzeti érdekeket tőle telhetően képviselő Marjai József, utóda a Nagy Imre-pert annak idején előkészítő Rajnai Sándor), az utolsó nem demokratikusan megválasztott Országgyűlés utolsó előtti elnöke. És miután Orbán (szerintem) nem antiszemitának szánt kijelentését a hívei három hete igyekeznek pucoválni (a szokott módon, ellentámadással), ilyet szólt Szűrös úr: „Kissinger a Diplomácia című emlékiratában írja, hogy 1953-ban lejárt Rákosi ideje, […] és Moszkvába hívatták, ahol […] fejmosásban részesítették. Azt mondja Berija, aki egyébként grúz származású zsidó volt, hogy: ide figyeljen, Rákosi, ennek a Magyarországnak sokféle nemzetiségű uralkodója volt már, de zsidó királya még nem.” (Mokka, tv2, augusztus 15., riporter: Havas Henrik) Utána még mondott mindenféle döbbenetes okosságot, de maradjunk ennél. A nemzeti baloldaliként felajánlkozó és a „nemzetietlen” fogalmát – Orbán vélhető szándéka ellenére – a „zsidó”-val társító Szűrös úr Kissingerre hivatkozik (sejtetvén, hogy egy zsidó csak tudja). Nos, a Diplomácia a nemzetközi kapcsolatok újkori történetének összefoglalása, és bár Kissinger szól benne saját tevékenységéről, emlékiratainak más a címe. Ebből arra következtethetünk, hogy az említett kötet soha nem volt Szűrös úr kezében. Érthetően arról sem tud, hogy e vándoranekdotát Kissinger maga is idézi valahonnan, nevezetesen Méray Tibor Tizenhárom nap, amely megrengette a Kremlt című, az ötvenes évek végén, angolul megjelent könyvéből. A valamikori pártfunkcionáriustól, persze, azt sem lehet elvárni, hogy tüzetesen ismerje az ötvenhatos emigránsok munkáit. Tájékozottságának további jellegzetességeire utal azonban, hogy tényként említi Berija zsidó származását. Erről Kissingernél természetesen szó sem esik, ahogy a modern orosz politikai antiszemitizmus alapművében, Andrej Gyikij Zsidók Oroszországban és a Szovjetunióban (New York, 1967) című könyvében sem. (Sz. Bíró Zoltán szíves közlése.) Nincs tehát szó egyébről, mint az alviláginál is alvilágibb nemzetközi antiszemita folklór közkedvelt toposzáról, amely azon a megfigyelésen alapul, hogy Berija kopasz volt, szemüveges és ellenszenves, az ilyenek pedig zsidók. Megtalálható sokfelé az interneten, magyarul például a www.nazi-lauck-nsdapao.com náci honlap magyar leágazásában (nem mondom meg, kinek a fényképe díszíti). Ennyit Szűrös úr tájékozódásának lehetséges irányairól és terjedelméről.

A továbbiakban, nyilván hasonlóan első kézből szerzett értesülések alapján, arról is tudósít a nemzeti baloldal szószólója, hogy a nemzetietlenek fejében megfordult a gondolat, miszerint „Magyarországon ritkítani vagy fel kellene számolni a magyar fajtaállatokat, például a szilaj marhát, a komondort, a magyar juhfajtákat. Kérem szépen, tehát ez nem lehet véletlen.”

De ne jellemezzük tovább kedves szavakkal Szűrös urat, szóljunk csak legfőbb történelmi tettéről. Ő kiáltotta ki a harmadik magyar köztársaságot.

Olyan is.

Tehát ez nem lehet véletlen.

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 33. szám

Comments are closed.