VÁNCSA ISTVÁN

STEFAN CHWIN

RAJK LÁSZLÓ

VAJDA MIHÁLY

Kőszeg Ferenc

NOVÁK ATTILA

FÁY MIKLÓS

GYÖRGY PÉTER

A nyolcvanas évek óta nem volt Budapesten holokauszt-kiállítás. Tavaly nyáron – a hatvanadik évforduló alkalmából – lett négy is. Mintha hirtelen törleszteni akart volna az ország. Jóvátenni a jóvátehetetlent. Nem a hatvan éve történteket, hisz azt még annyira sem lehet, de legalább hogy abban az országban, ahonnan az áldozatok egytizede származott, hatvan év kellett elteljen a holokauszt-múzeum létrejöttéig.

SCHEIN GÁBOR

SZALAI ERZSÉBET

KERESZTES A. KRISZTIÁN

SLAVENKA DRAKULIC

„A magyar szoldateszka és a politikai vezetés egy része „önként és dalolva”, és esetenként a németekkel is szembeszállva látott hozzá 1941 júliusában a széles határ menti területsáv „zsidótlanításához”, nem feledkezve meg az internálótáborokban vagy másutt lévő hontalan vagy rendezetlen állampolgárságú zsidók ezreiről sem.”

Jelentős írók egyetlen mondatából is sok minden kiderül, például hogy valóság és fantázia miként keveredik munkáikban. A Németh László-életműnek számomra ilyen mondata az, ami Magam helyett Bocskay-kert című fejezetében található, ahol az író közli velünk: „Én a Hitler-idők őrült antiszemitizmusától elég világosan elválasztottam magam, nemcsak azzal, hogy tombolása idején hallgattam, hanem hogy harcoltam képviselőivel. Az, hogy a viszonyokkal elégedetlen értelmiség, főként a fiatalja át nem állt, négy-öt embernek köszönhető… nem utolsósorban nekem. Ha pedig az átáll, Szálasi vagy más kevésbé őrült nyilas 3-4 évvel előbb kezdhetik el irtásukat.” E fölvezetés után következik az, ami – nem tagadom – alaposan meghökkentett: „Ennyiből igaza volt hát a viselkedésem támadó nyilas újságíróknak, hogy amit én 1934 óta csinálok, az a zsidóság védelme volt.” Ez pedig tipikusan az a fajta állítás, amelyről elvben nem érdemes vitázni: vagy igaz tényszerűen, vagy nem, épp ezért e sorok írója nem volt rest végigböngészni a nyilas havi-, heti- és napisajtót, hogy nyomára bukkanjon újságíróik Németh Lászlót illető támadásainak.

Amióta nálunk a professzionális antiszemitázók az önök lapjai nagy örömére azt is lenyelették nálunk a polgárokkal, hogy nem lehet nyilvános helyen szobrot emelni Teleki Pálnak és Wass Albertnek, én önöket gazember antiszemitáknak tartom, amiért George Washingtonnak, az első amerikai elnöknek ki tudja hány szobrát tűrik el prominens helyeken, szerte az országban. Merthogy Washington ezt az eléggé el nem ítélhető antiszemita szöveget mondta, amely miatt nálunk nem lehetne szobrot állítani nekik (sic!):

DARÓCZI ÁGNES RIPORTJA

Kevés költő volt szeretetre méltóbb.

Fekete Zoltán

Gera Judit