Forrás: ÉS

SZALAI ERZSÉBET

Tudományos vita vagy sima kommunistázás?

Karsai László és Ungváry Krisztián az ÉS március 25-i számában nem először támadja meg Krausz Tamás náci holokausztról szóló könyvét (A holokauszt és a történészek, ÉS, 2005/12.). A tudományos vitát – melynek részleteihez nem tudok hozzászólni, mivel nem vagyok a kérdés szakértője – csak üdvözölni lehetne, Karsai és Ungváry bírálatának utolsó része azonban azt a gyanút kelti, hogy írásuk nem ilyen igénnyel készült.

Tudományos szempontból ugyanis miért felemlítendő tény ma az, hogy Krausz és Sipos párttagok, és a Párttörténeti Intézet munkatársai voltak? Ha nem másért, mint politikai lejáratásukért. Miért nem firtatja a liberális értelmiség soraiból senki például azt, hogy a mai vezető neoliberális közgazdászok többsége a pártállamban – egészen fennállásának utolsó pillanatáig – nemcsak egyszerű, sima párttag, vagy alacsony szintű pártfunkcionárius, de „szigorúan bizalmas” dokumentumokhoz rendszeresen hozzájutó, a rendszer által nagyra becsült szaktekintély is volt. A Fordulat és reform első változatát – melynek magam is egyik készítője voltam – persze bezúzták, de ugyanúgy bezúzták Krausz Tamásnak a sztálinizmust a maga empirikus valóságában hazánkban elsőként leleplező művét is. Ha a liberális közvélemény szemet huny liberálisként – neoliberálisként – megtért értelmiségiek állampárti-pártállami múltja felett, akkor mi másért, mint a tudományos életből való kiközösítésért emlegeti fel azt a baloldali értékeiket amiként a múltban, úgy a jelenben is következetesen vállaló értelmiségiek esetében.

Karsai és Ungváry szerint Krausz műve mint baloldali ihletésű alkotás nem „EU-konform”. Ez az állítás jól példázza a mai liberális értelmiség tekintélyes részének provincializmusát és tudatlanságát. Mintha mit sem hallottak volna arról, hogy Európa nyugati felén ma – és már régóta – a legnagyobb tudományos és irodalmi tekintélynek örvendő értelmiségiek – Sartre-tól és Bourdieu-től Günter Grassig – nyíltan vállaltan baloldaliak voltak és „vannak”, akik egész munkásságukat a gyengék és elesettek képviseletének szentelték és szentelik.

A szerzőpáros Krausz Tamást a Munkáspárt és a Kádár János Baráti Társaság kiadójához irányítaná. Nos, kapaszkodjanak meg, mi ezektől balrább állunk. Mert eme szervezetekkel szemben a magunk elé tűzött feladat lényege mind a létezett szocializmus, mind a mai újkapitalizmus átfogó és a mindenkori leigázottak szempontjait megszólaltató kritikája.

Szalai Erzsébet

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 13. szám