Forrás: ÉS

Kevés költő volt szeretetre méltóbb.

Pedig „léha” volt, maga is mondogatta.

Szerette a konyakot, a szivart is,

háromszor nősült és egyszerre

volt zsidó, keresztény és szocialista.

Ráadásul raccsolt, mint egy kékvérű

regényhős, és – bűnös polgári csökevény! –

nyakán elegáns kis csokrot viselt.

Egyetlen szenvedélye volt, a magyar nyelv,

amihez verset írt. És szerette

azokat, akik jól művelték a nyelvet.

Egy elsüllyedt világ igényes krónikása –

most hallgat. De amit ránk hagyott, ragyog,

mint lámpasor a téli Temze-parton.