A Fidesz helyi szervezete csütörtökön Szegeden tüntetett Székhelyi József beszéde miatt. Dobé István, a demonstráció szónoka hangsúlyozta: „senki emberfiának a földön, akkor sem, ha külföldi, vagy idegenszívű, nincs joga illetlenül a Himnusz szövegét megváltoztatva idézni, és mosdatlan szájára venni (…) kötelességünk, hogy megvédjük Himnuszunkat azoktól, akik számára nem jelent többet, mint egy dallam, aminek szövege is van, amit esetleg megváltoztatva, üthetnek egy jót azok lelkületén, akiknek ez szent”.

A Hetek március 25-i száma írt az 1944-ben elveszettnek hitt Paskesz-testvérek újbóli találkozásáról (Elvesztek és megtaláltattak. Hetek, 2005. március 25.) Szinte ezzel egy időben egy másik, sok szempontból hasonló, rendkívüli találkozásra is sor került Izraelben. A főszereplők ezúttal is magyarok voltak, a „közvetítő” pedig a Jad Vasem intézet. Hatvan évvel azután, hogy elbúcsúzott egymástól, ismét találkozott két – kölcsönösen elveszettnek hitt – nővér, pedig éveken át alig 100 kilométer távolságban éltek egymástól. Mindegyikük azt hitte, népes családjából ő az egyetlen, aki túlélte a holokausztot.

Velvet

A tel-avivi Ramat Gan stadionban negyvenezer néző előtt döntetlent ért el az izraeli válogatott a franciák elleni VB selejtező labdarúgó mérkőzésen. A franciák vezető gólját David Trezequet lőtte az 50. percben, majd a 83. percben Walid Badir, a Maccabi Haifa arab nemzetiségű játékosa állította be a végeredményt.

Hogy Jézussal és a kereszténységgel kapcsolatos kijelentéseinek egyike-másika botránykőnek bizonyult Magyarországon, azt Spiró György (59 éves) az idehaza tapasztalható vallástörténeti tudatlanságnak tulajdonítja. A magát az irodalom élvonalába soroló író most élete „legnagyobb igényű” művével lezárni tervezi „a vallás szerepét kutató írói útját”.

A legújabb építészeti vívmányokra, új városképötletekre kíváncsi turisták jobban teszik, ha Budapest helyett Európa más fővárosait keresik fel. Pedig az elmúlt években számos nagyszabású – ízlés dolga, hogy briliáns vagy hajmeresztő, de mindenképpen a főváros arculatát megújító – városrendezési javaslat látott napvilágot, melyek bármikor feléleszthetőek lennének.

Az Akajev elnököt elsöprő kirgiz forradalom nyomán a radikális iszlám fundamentalizmus előretörésétől tart a kaukázusi köztársaság apró zsidó közössége. Borisz Sapiro, a szekuláris zsidóságot tömörítő Menóra kulturális egyesület elnöke szerint a kivándorlás még nem indult meg, de egyre többen érzik forrónak a talpuk alatt a talajt, így hamarosan tömeges emigráció várható.

Ma este 20:50-kor élőben közvetíti a Channel 10 az Izrael-Franciaország fociVB selejtező mérkőzést a tel-avivi Ramat Gan Nemzeti Stadionból. Az érdeklődők a UJS-ben és a Bálint Házban is megtekinthetik a közvetítést.

2005. márciusának végén a keresztény világ a húsvétot ünnepelte, amely a zsidó Jézus halálának és feltámadásának ünnepe. Csakhogy e zsidó örökség nagyon zavar egyeseket, és annak dacára, hogy maga II. János Pál pápa is többször síkra szállt a kereszténység zsidó öröksége mellett, vannak olyan keresztények, akik jobban tudják, hogy a kereszténységnek a judaizmushoz semmi köze. Szabó Béla István, a „Gondola ” „neves” vallástörténésze például ízlésesen, éppen a zsidó Jézus ünnepén világosítja fel minderről a kereszténység zsidótlanítására fogékonyabb közönséget. ( „Zsidó-keresztény, zsidó, keresztény „)

Húsz éve, 1985. március 28-án halt meg Párizsban Marc Chagall, orosz származású francia festő, a 20. század kiemelkedő képzőművésze. Chagall 1887. július 7-én született a nyugat-oroszországi Vityebszkben, kilencgyermekes vallásos zsidó családban. Apja heringraktárban dolgozott, anyjának fűszerüzlete volt. A helyi zsidó iskolába, majd a vityebszki orosz gimnáziumba járt. Egy vityebszi festőnél, Jehuda Pen műhelyében kezdett festeni. 1907-től három évig Szentpéterváron tanult Léon Bakstnál. Korai éveit A halott és a Jegyesem fekete kesztyűben című képei jellemzik, ezek már szürrealisták.

Ungváry Krisztián A magyar honvédség a második világháborúban című hiánypótló, a Magyar Hírlapban a hónap könyvének kiválasztásán előkelő helyen végző művében végigkísérte a katonák tevékenységét 1941. június végétől Németország kapitulációjáig. A szerző törekvése, hogy új nézőpontokból, a kényes jellegük miatt eddig elhallgatott vagy felületesen érintett kérdéseket tárgyalva újra meg kell írni a magyar hadtörténelem legutolsó, csak hézagosan ismert fejezetét, jogos volt, egyben eredményes is. Mindaz, ami a Szovjetunió megtámadásától kezdve történt honvédeinkkel, a rendszerváltásig ideológiai szűrőn keresztül és csak töredékesen jutott el a hazai közvéleményhez, de azóta is burjánzanak a különböző apologikus interpretációk. A legabszurdabb szívósan fel-felbukkant az utóbbi években: e szerint Magyarország „a zsidóság érdekében” lépett be a második világháborúba, ugyanis vezetői Hitler szövetségeseként több esélyt láttak a magyar zsidók megmentésére, mint ha semlegesek maradunk. „A magyar honvédség vezetése támogatta a zsidótörvényeket. A vezérkar különböző osztályai számára a zsidókérdés 1937-től (!) állandó téma volt. Figyelemre méltó, hogy az említett osztályok többsége általában szigorúbb rendelkezéseket követelt, mint amit az éppen tárgyalt törvény elrendelt” – írja korabeli dokumentumok alapján Ungváry.

Száztíz éve született Carl Lutz svájci diplomata. 1920-ban Svájc washingtoni nagykövetségén lett angol-német levelező. Itteni jövedelméből tanult, a George Washington Egyetem esti hallgatójaként diplomázott. Nyolc évig svájci konzul volt Philadelphiában, 1935-ben helyezték Palesztinába. 1942 januárjában helyezték Budapestre, amikor Svájc látta el a Német- és Magyarországgal hadban álló országok többségének képviseletét. Lutz kihasználta, hogy a palesztinai brit hatóságok engedélyezték nagyobb számú zsidó beutazását, s Veesenmayer nagykövet is hozzájárult 7-8000 zsidó kiengedéséhez. Ekkor kezdődött a védlevelek és védútlevelek készítése, ezek igazolták, hogy birtokosuk rajta van a listán.

Irsai Zsoltnak már két ellenlábasa is naplót/fórumot nyitott, a legújabb Gavriel Dayag blogja: „Karmiel. Kisváros a a Galili hegyek között. Aki Budapestről jött és és nem vágyik nyugalomra, annak túl csendes, túl nyugalmas, túl unalmas.”

hvg.hu

„A magyar szoldateszka és a politikai vezetés egy része „önként és dalolva”, és esetenként a németekkel is szembeszállva látott hozzá 1941 júliusában a széles határ menti területsáv „zsidótlanításához”, nem feledkezve meg az internálótáborokban vagy másutt lévő hontalan vagy rendezetlen állampolgárságú zsidók ezreiről sem.”

Jelentős írók egyetlen mondatából is sok minden kiderül, például hogy valóság és fantázia miként keveredik munkáikban. A Németh László-életműnek számomra ilyen mondata az, ami Magam helyett Bocskay-kert című fejezetében található, ahol az író közli velünk: „Én a Hitler-idők őrült antiszemitizmusától elég világosan elválasztottam magam, nemcsak azzal, hogy tombolása idején hallgattam, hanem hogy harcoltam képviselőivel. Az, hogy a viszonyokkal elégedetlen értelmiség, főként a fiatalja át nem állt, négy-öt embernek köszönhető… nem utolsósorban nekem. Ha pedig az átáll, Szálasi vagy más kevésbé őrült nyilas 3-4 évvel előbb kezdhetik el irtásukat.” E fölvezetés után következik az, ami – nem tagadom – alaposan meghökkentett: „Ennyiből igaza volt hát a viselkedésem támadó nyilas újságíróknak, hogy amit én 1934 óta csinálok, az a zsidóság védelme volt.” Ez pedig tipikusan az a fajta állítás, amelyről elvben nem érdemes vitázni: vagy igaz tényszerűen, vagy nem, épp ezért e sorok írója nem volt rest végigböngészni a nyilas havi-, heti- és napisajtót, hogy nyomára bukkanjon újságíróik Németh Lászlót illető támadásainak.

Amióta nálunk a professzionális antiszemitázók az önök lapjai nagy örömére azt is lenyelették nálunk a polgárokkal, hogy nem lehet nyilvános helyen szobrot emelni Teleki Pálnak és Wass Albertnek, én önöket gazember antiszemitáknak tartom, amiért George Washingtonnak, az első amerikai elnöknek ki tudja hány szobrát tűrik el prominens helyeken, szerte az országban. Merthogy Washington ezt az eléggé el nem ítélhető antiszemita szöveget mondta, amely miatt nálunk nem lehetne szobrot állítani nekik (sic!):

A 13. század közepéről származó, ritka érme került elő egy Tel-Aviv külvárosában folytatott ásatáson – jelentette be az Izraeli Régészeti Hatóság (Israeli Antiquities Authority). Az ezüst féldrachmáson – mely a régészek szerint 1251 és 1257 között keletkezhetett – egy kereszt, egy háromágú liliom és a keresztény szentháromság arab nyelvű leírása látható. Az érmét az 1099 és 1291 között fennállott Jeruzsálemi Latin Királyságban használták.

A Die Welt (welt.de) konzervatív napilapban Ulrich Weinzierl Ahol egykor Herzl Tivadar született címmel tudósít arról a kezdeményezésről, amely Budapest zsidónegyedét kívánja megmenteni.

Rick Zsófi írja: „Végre itt a várva várt Klezmer R”s koncert! Ötödik születésnapunkat ünnepeljük a Fonóban (Sztergova u. 3., az a XI. kerületben van), ez év április 2-án, azaz szombaton, este 8 órától.