Kezdőlap » JNA24 » antiszemitizmus.hu

antiszemitizmus.hu

“Holokausztkarikatúra- verseny”

David Duke – Budapesten

Csurka István: „ Nem lehet megmondani, hogy […] ott, ahol a legnagyobb kegyetlenséggel irtják a palesztinokat, ott mi fog történni. A Hamasz nyert. […] Egy nép választott magának egy kormányt, egy országgyűlési többséggel és most New York szűkül. Szűköl, bocsánat. Szűkül is, hát hadd szűküljön. Ez új időt jelent. És ez a baromság, amivel most etetik a világot, ezek a karikatúrák és a rá válaszul kitörő tüntetések, amelyeket ők szítanak. Ne csodálkozzanak ezen, mindenre van lehetőség a tömegmanipulációban és a pénz hatalma által. Háborút akarnak. Háborút akarnak, de nem mernek. Mert Irán nagy falat.

Az ódivatú Magyar Fórummal (lásd ott) szemben a gyűlölködés korszerű formáját választja Lovas István, aki minden kirekesztést elutasítva szövetségesül ajánlkozik Iránnak és az arab világnak. A Holokauszt-tagadó és Izrael elpusztítását szorgalmazó iráni elnöknek címzett nyílt levelében ezeket írja:

Az európai szélsőjobb a maga liberalizmus- és demokrácia-ellenességében, antiszemitizmusában, rosszul értelmezett hagyománytiszteletében, intoleranciájában, tekintély- és erőszakimádatában, keresve sem találhatna jobb azonosulási mintát a Koránt lengető iszlámistáknál. Kétségtelen ugyanakkor, hogy nem kevésbé fontos keresztény és nemzeti eszméik semmilyen megértésre nem számíthatnak az iszlám fanatikusoknál .

A lap főszerkesztője a maga otromba őszinteségében nyíltan kimondja, amire mérsékeltebb kollegái csak célozgatnak:

Itt olvasható a párt “Szabadság ” című lapja, és ebben egy oldal jár a Baloldali Front nevű, a MIÉP-hez, akarjuk mondani a Munkáspárthoz közeli szélsőjobboldali, illetve szélsőbaloldali lapnak. Zavarunk oka, hogyha nem tudnánk, hol jelent meg a következő felhívás, akkor azt hinnénk, a Magyar Fórum törzsközönsége aktivizálta magát.

Az Izraelről megjelenő hírekkel gyakran megesik, hogy az újság, vagy a televíziós csatorna kritikátlanul átveszi az első, rendszerint a palesztin forrásból származó információt, amely természetesen valamilyen izraeli rémtettről számol be. Majd amikor kiderül, hogy a hír részben, vagy teljesen hamis, akkor gyakran vagy nem közlik a cáfolatot, vagy éppen eldugják a többi kis hír közé. Az ilyen “félbehagyott” híreknek jelentős szerepük van a nyugati Izrael-ellenesség kialakulásában.

Nem kellett sokáig várni, és megtudhattuk, hogy a londoni merényletért (valamint a dinoszauruszok kipusztulásáért) is Izrael, azaz politikailag korrekt náci szóhasználattal a “cionisták” felelősek. Még jó, hogy Stoffán György kivételesen mélyre szántó írásában felnyitja a szemünket. (“A cionista világ-terror”, július 9)

A www.jobbik.net található írások szerzőinek nem igazán sikerül úgy foglalkoznia Trianonnal, a kettős állampolgárság kérdéseivel, hogy ne zsidózzanak egy kicsit. Pedig egyszer, a változatosság kedvéért, megpróbálhatnák ezeket a tragédiákat, sérelmeket úgy tárgyalni, hogy ne tűnjenek antiszemitának – igaz, akkor összeomlana a világképük, hiszen arról kellene beszélni, hogy mindezek a tragédiák ténylegesen miért következtek be. Az első írás ( “Mintha csak egy tragédia lenne, “június.

Sayfo Omar újabb “bravúros” logikai bakugrásokkal próbálja meggyőzni arról a nyájas olvasót, hogy miért “szolgálja” a világbékét az iráni atomfegyver, és miért “veszélyesebb” a világra, minden atomfegyvernél jobban, az izraeli atom. Mivel Sayfo Omar mindig ugyanazt mondja, ezért csak két részt idéznénk a “Nukleáris biztosíték “című cikkéből.

“Alsónadrágra vetkőztettek egy palesztin fiút izraeli katonák egy átkelőhelynél a Gáza-övezetben. A fiatalembert felszólították, hogy az úttest közepén vegye le az összes ruháját, és úgy közelítsen a katonák felé. A fiút azzal gyanúsították, hogy ruhájában robbanószerkezetet helyezett el, de mint kiderült, csak egy mobiltelefon-töltő vezetéke lógott ki kabátjából. “

A lap (a Klubrádiótól átvett) híradásában mesterien mutatja meg, hogyan kell hangulatot kelteni az igazság némi átformálásával. Nézzük a Magyar Nemzet, a Klubrádió és az Index tudósításának szövegét.

Május 22-én, a lapban Varga Klára az SZDSZ “Szakállas Bácsi” díjának tervezetét állítja pellengérre, amellyel a párt a rasszista, kisebbségellenes magatartást kívánja “díjazni”. Tulajdonképpen addig nincs is baj, míg el nem kezdi sorolni a “zsidó bűnöket” (egyes zsidó személyiségek vélt vagy valós kijelentéseit), és mindezt anélkül, hogy esetleg néhány antiszemita kijelentést is bevenne a gyűjtésbe.

Lovas István újabb levelet írt, a címzett most éppen a gusztustalan keresőjéről elhíresült matula.hu. Az első, ami felzaklatja, hogy zsidónak nevezik, holott ő magát nem tartja annak. Már majdnem egyet is értünk felháborodásával, amikor kiderül, hogy ez csak akkor zavarja, ha róla van szó, másokat minden különösebb szemérem nélkül nevez zsidónak, függetlenül attól, hogy az illető minek vallja magát.

Stoffán György, írásában, bizonyosságát adja annak, hogy ll. János Pál pápa antiszemitizmus elleni harca ellenére, egyes, magukat hívőknek nevező álkeresztények, éppen az antiszemitizmust elítélő enciklikákat, pápai útmutatásokat nem hajlandók figyelembe venni. A szerző erre – otromba módon – ráadásul éppen a pápa személyét használja fel. Pető Ivánnak a Napkeltében tett megjegyzését kifogásolja, mely szerint állítólag Pető Iván azt mondta volna, hogy “világ plébánosa” sokat ártott a világnak.

2005. márciusának végén a keresztény világ a húsvétot ünnepelte, amely a zsidó Jézus halálának és feltámadásának ünnepe. Csakhogy e zsidó örökség nagyon zavar egyeseket, és annak dacára, hogy maga II. János Pál pápa is többször síkra szállt a kereszténység zsidó öröksége mellett, vannak olyan keresztények, akik jobban tudják, hogy a kereszténységnek a judaizmushoz semmi köze. Szabó Béla István, a “Gondola ” “neves” vallástörténésze például ízlésesen, éppen a zsidó Jézus ünnepén világosítja fel minderről a kereszténység zsidótlanítására fogékonyabb közönséget. ( “Zsidó-keresztény, zsidó, keresztény “)

Új kulturális műsorral jelentkezett a Hír TV, és a kultúrával való bensőséges kapcsolatát korábban könnyűzenei tévécsatornánál bizonyító Rákay Philip. Első riportalanya a finom, úri közönség előtt Szörényi Levente volt, aki elmesélte, hogyan tért haza családja Ausztriából, nem sokkal a háború után.

“»Növelni kell az izraeli befolyást a magyar gazdaságban« – hangzott el a magyar és az izraeli külügyminiszter budapesti találkozóján”