Forrás: antiszemitizmus.hu

Sayfo Omar, a “Magyar Demokrata ” szerzője úgy döntött, hogy górcső alá veszi a kereszténység közel-keleti helyzetét. Természetesen esze ágában sincs vizsgálódni a muzulmán országokban (a kép nem lenne túl bíztató), az egyetlen közel-keleti ország, amely ebből a szempontból érdekli, Izrael. ( “A “”Szentföld üldözöttjei – Az izraeli politika lassan elűzi a keresztényeket Palesztinából – ” május 11.) Természetesen Sayfo Omar nem habozik felsorolni az izraeli üldözések bizonyítékait.

Az egész írást, amely hemzseg a tévedésektől, kihagyásoktól, felesleges végigelemezni, csak néhány különösen érdekes részt ragadnánk ki.

“Valaha az izraeliek által elfoglalt területeknek 34 százaléka keresztény tulajdonban volt, ez is mutatja, hogy a közösségek egykor milyen jólétben éltek. Mára ennek a jólétnek nyoma sem maradt. A második intifáda alatt a turisták elmaradásával, a zömében idegenforgalomból élő keresztények sorra veszítették el megélhetésüket, így sokuk az emigráció mellett döntött és dönt a mai napig. “

Jótékony homályban marad, hogy bizony ezt a palesztinok maguknak köszönhetik. Amikor kirobbantották a második intifádát, illett volna tudni, hogy annak következtében elmaradnak majd a turisztikai bevételek. Ezt Izraelre kenni elég nyakatekert következtetés, mert – ha nem is ekkora mértékben -, de Izraelt is súlyosan érintette a bevételek kiesése.

“A drasztikus népességcsökkenés leginkább Jézus szülővárosában, Betlehemben szembetűnő, ahol a keresztények harmincöt évvel ezelőtti 95 százalékos aránya 15 százalékra fogyatkozott. A határvonalakkal elszeparált zónákra osztott város lakóira nehezedő izraeli nyomás igen nagy. Bár az izraeli csapatok formálisan 1995-ben kivonultak a szent városból, máig ellenőrzésük alatt tartják a telefonhálózatot, áramszolgáltatást, a Közel-Keleten mindennél fontosabb vízforrásokat, a város lakói pedig kizárólag engedéllyel utazhatnak Jeruzsálembe. Nem csoda hát, hogy napjainkra több mint 40 ezer betlehemi keresztény család költözött Dél-Amerikába. “

1995 és 2000 között kizárólagos palesztin felügyelet állt a város, és a lakosság azóta csökkent óriási mértékben, és sokan izraeli területekre költöztek. Ha az izraeli megszállás az oka 40 000 család elköltözésének, akkor miért nem 1995 előtt menekültek el? Talán azért, mert a palesztin hatóság az, amely 1995 óta szisztematikusan üldözi a helyi keresztényeket. Az iszlamista szélsőségesek betörik a keresztény üzletek kirakatait, inzultálják a keresztény nőket, és több családot is áttérésre kényszerítettek.

“A palesztin keresztények ugyanis nem illenek bele a szélsőséges cionisták koncepciójába, akik a befolyásuk alatt álló médiumokon keresztül arról kívánják meggyőzni a fejlett világot, hogy az arab világ nem más, mint sötét arcú, barbár vallást követő emberszabásúakból álló csürhe, akik ellen a Nyugatnak nemhogy joga, de kötelessége fellépnie. “

A helyzet bizony éppen fordított. Izraelnek nagyon is szüksége van a keresztények jóindulatára, mert ellenségből így is túl sok van. Sayfo Omarnak el kellene döntenie, hogy ördögien ravasz embereknek képzeli az izraelieket, vagy komplett idiótáknak. Ellenben a muszlim szélsőségesek érdeke, hogy minél több embert Izrael ellen fordítson – és már az 1950-es évek elején is, amikor Izrael kiegyezett volna a keresztény palesztinokkal, muszlim szélsőségesek végezték ki a keresztény vezetőket, nehogy a megegyezés létrejöhessen, és a megfélemlítés politikája azóta is működik.

“A fejlett világban alig akadnak olyanok, akik hallottak volna arról, hogy az izraeli szélsőségesek még a legszentebb palesztinai keresztény kegyhelyeket sem tisztelik. 1948-tól napjainkig több ízben értek támadások keresztény szent helyeket. 1948. május 7-én cionista erők elfoglalták a Sion-hegyi Benedicte kolostort, és onnan lőtték a közelben lévő Örmény Ortodox patriarchát. “

Az említett esemény interpretálásából csak a névelők használata nem tévedés. Az örmény ortodox patriarchát (vagy inkább patriarchátust) senki sem lőtte, csak a harcok célkeresztjébe került, ahogy még számtalan szent hely a különféle háborúkban. Ellenben József sírjának lerombolása 2000 őszén, illetve 1948-1967 között a Hulda zsinagóga lerombolása, a zsidó sírok meggyalázása (a sírköveket útépítéshez használták a jordániai hatóságok), a zsidó szent helyek látogatásának megakadályozása valós események, és nem harci cselekmények közepette következtek be. Igaz, ebben az esetben zsidó szent helyek kerültek veszélybe, muszlimok által, így érdemtelenek szerzőnk figyelmére.

“2002 áprilisában 200 muzulmán palesztin keresett menedéket a betlehemi Jézus Születése templomban az izraeli lövedékek elől. Az izraeli médiumok a világ szimpátiája elnyerése érdekében azt állították, hogy az emberek túszul ejtették a bent tartózkodó papokat. Később ezt a jeruzsálemi ortodox egyház szóvivője cáfolta, mondván, ők maguk ajánlottak fel menedéket a muszlim férfiaknak, akikre egyébként a halál várt volna. Később az izraeli osztagok ostrom alá vették a szent helyet, amihez hasonlóra a történelem kezdete óta nem volt példa. “

Az ostrom az ellenség megtámadását és/vagy kiéheztetését jelenti. Ezzel szemben az izraeli katonák nem támadták meg a templomot, és élelemmel látták el a bent lévőket. A különféle felekezetek szerzetesei pedig korántsem voltak egységesek abban, hogy valóban annyira önként ajánlottak volna menedéket, több szerzetes ennek az ellenkezőjét állította, vagyis azt, hogy a körözött terroristák betörtek a templomba, és fegyveres nyomatékkal adtak helyt szállásigénylésüknek. A szóvivő aligha mondhatott volna mást, hiszen tekintettel kell lennie az arab országokban élő keresztényekre is. Ami mindennél beszédesebb: a szerzetesek később az izraeli katonákat kérték meg, hogy hatástalanítsák a felhalmozott robbanószerkezeteket, az Izrael-barátnak aligha nevezhető BBC kamerái megszentségtelenített oltárokat vettek fel, és a templomot újra kellett szentelni.

Ennyit ízelítőül. A szerző talán érzi, hogy a muzulmán országokban nem túl jó kereszténynek lenni (gondoljunk csak az utóbbi időben a keresztények ellen elkövetett bejrúti támadásokra), és ez érvényes a palesztin területekre is. Egy palesztin keresztény nemrégiben borúlátóan nyilatkozott arról, hogy mi vár rájuk a palesztin állam megszületése után: “a szent szövetség a cionista ellenség ellen véget ér. Az lesz a számlák kiegyenlítésének ideje. Ugyanolyan alávetettek leszünk, mint libanoni testvéreink, vagy a koptok Egyiptomban. Elszomorít, hogy ezt kell mondanom, de az izraeli törvények védenek minket.”. A palesztin keresztény biztos nem olvasta Sayfo Omart, aki a figyelmet elterelendő, Izraelt vádolja a muszlim fanatikusok által elkövetett tettekkel. A szerecsenmosdatás nem sikerült valami jól, de azért várjuk Sayfo Omar beszámolóit a muzulmán országok keresztény lakóinak helyzetéről, a Libanonban, Irakban, Pakisztánban, Iránban felrobbantott templomokról, megtámadott hívőkről. Félünk, hiába várunk.

2 hozzászólás to “Magyar Demokrata – 2005. május 11.”

  1. evabarat

    ebarat
    Lovas zsidógyűlölete határtalan, az még azon az áron is kell neki, ha az atombomba a szeretett hazájára is esik. Nem számít. Csak pusztuljanak a zsidók, más nem is érdekes.
    A Soros átkain és pénzén a mai Fideszes elvtársak külföldön kellemesen múlatták diák éveiket, köszönet persze ezért olyan amilyet a Lovas úr is leir. Csak azon csodálkozom, hogy 21-ik században van Európában olyan média, amelyik hasonló irományokat elfogad és megjelentet. Ez szégyen. Shalom, vagy ha másként akarják Salem. Mindkettő békét jelent.

  2. rosalie

    Lovas István zsidógyűlölete azért is gyalázatos, mert ő maga is zsidó.

    rosalie