A walesi bárdolatlanok (ÉS, 2006/25.) című, a magyar zsidóság mint nemzetiség kérdésében írott cikkemet a hozzászólók (Kozma György, Szegő Péter, ÉS 2005/27.) arra használták fel, hogy véleményemet négy sorban intézzék el, majd szívós önpropagandába kezdjenek annak ürügyén, hogy velem vitatkoznak.
ÉS
Barner Dávid György
CS. GYIMESI ÉVA
Karsai László
Papp Márta
BÁTHORI CSABA
A HÉT KÖNYVEI
SZILÁGYI ÁKOS
BÁRON GYÖRGY
VÉGSŐ ZOLTÁN
Kozma György: Nemzetiség? Minek is?
Én is érzem persze a nemzetiségi-kisebbségi mozgalom abszurditását. Mert azt hiszem, hogy előbb fel kéne építeni egy humanista-szekuláris (ateista – nem vallásos, de zsidótudatos) közösségi életet, sokféle fórummal, konferenciával, szórakoztató estekkel, állandó intézményekkel …, meg kéne teremteni a pezsgő nemzetiségi-kisebbségi szubkultúrát, és aztán kéne jelentkezni, hogy „hineni”, itt vagyok, ahogy Ábrahám fia mondta apja kérdésére.
Szegő Péter
J. GYŐRI LÁSZLÓ
KŐBÁNYAI JÁNOS
Ungvári Tamás vitriolos tollal ír a zsidó kisebbségi kezdeményezésről. (A walesi bárdolatlanok, ÉS, 2006/25.) Ez még rendben is lenne, legfeljebb nem mindenki ért vele egyet. De mi készteti a nagytudású, nemzetközi hírű írót, filoszt, kritikust, egyetemek előadóját, a kevés mai polihisztor egyikét ilyen fokú személyeskedésre?
Péter László
SZÁNTÓ T. GÁBOR
GYÖRGY PÉTER
A tanács minden tag-hitközsége, legyen az egy szövetségi állam, tartomány vagy varos hitközsége, teljes autonómiát élvez akár vallási, akár szervezeti téren.

