Forrás: ÉS

Kozma György

Nemzetiség? Minek is?

Ungvári Tamás felháborodottan (és kellemetlenül személyeskedő, haragvóan lekezelő, méltatlan stílusban) utasítja el a nemzetiségi formában való egyesülést, melyet néhány szekuláris (nem vallásos) zsidó felvetett, igyekezve összegyűjteni az ezer aláírást, mely megalakulásukhoz kell a törvény szerint. (A walesi bárdolatlanok, ÉS, 2006/25.) Természetesen Ungvári Tanár Úr nemzedéke a nácik és a kommunisták alatt nőtt fel, amikor minden ellenvéleményre a gyilkos harag volt a válasz, elnézőnek kell hát lennünk vele, hisz vannak egyéb komoly érdemei (pl. a Beatles-Biblia): vagyis „nem ezért szeretjük”.

Annak ellenére, hogy lelkesen tanítok és tanulok a Rabbiképzőn (mely a meglévő szervezet intézménye), fontosnak tartom, hogy valóban plurális közélet alakuljon ki a jövőben, s ezért támogatni szeretném írásommal a kisebbségpártiakat: noha nekem megfelel a vallásos felépítmény sok mai vonása, megértem, hogy sokakat irritál a vallásosság.

Évek óta tapasztalom, hogy ha avantgárd művészeti produkcióval a hitközséggel (vagy a cionista Jointhoz) fordulok, elhajtanak, menjek máshova. A művészeti alapítványok a zsidó témára elhajtanak: menjek a hitközséghez. Herzl-színdarab verziómat tavaly nem támogatta a hitközség, hiszen nem vallásos, és a művészeti források elhúzódtak, mert zsidó kérdést feszegetett. Az idén már tizenöt (álneveken beadott) pályázatom közül egyet sem érdemesített támogatásra a „mazsök” (mely a hitközség kulturális alapítványa, úgy tudom). Sokan emlegetik, hogy a magyarországi zsidók nem tudnak héberül, pedig a nemzetiségnek kell legyen beszélt nyelve, mely nem a magyar. Tanítok hébert évek óta, szerintem több ezer fiatal tud egész jól héberül. És az idősebbek, akik imádkozni héberül imádkoznak, szintén tudnak (csak nem használják esetleg a mindennapokban). Szerintem ez mondvacsinált érv és azért sem szerencsés, mert a héber nyelv elhagyásának fő oka a zsidóellenes propaganda, mely ön-antiszemitizmus formájában a zsidók egy részével is elhitette, hogy nem fontos a héber, holott csodálatos mélységben lehet általa megérteni „Isten népének” sorsát. Ráadásul például nyelvkönyvet csak kisebbségi alapon lehet olcsóbban kiadni, így aztán héber nyelvkönyv alig jelenik meg, olyan drága. Cinizmus azt mondani, hogy nem lehettek kisebbségiek, mert nem tudtok héberül, nincs nyelvkönyvetek, miközben anyagilag kifizetődő módon csak kisebbségként adhatnánk ki nyelvkönyvet. Ha valaki mégis leküzdi magában a szorongást és hajlandó megtanulni kicsit héberül (akár ha nem is zsidó), kiderül például pár héberóra után, hogy isten „léteztetőnek” nevezi magát (a jehove héber jelenése). Einstein erre is utal, amikor azt írja, hogy a zsidó isten az Élet szentségét hirdeti. És a zsidó szó (jehudi) lét-visszhangzó vagy Jövő-hódoló, esetleg bűnvalló értelemben is fordítható. Ez azért lényeges, mert így látható, menynyire azonos a jelentése a „kereszténynyel”, hisz az lehetett valaha keresztény, vagyis az lehetett görögül krisztiánosz-felkent, héberül mesiah, aki bevallotta kihágásait (s cserébe kenték be – krisztein – olajjal a Templomban kilencszáz éven át, hogy eltávolodott az Élet Forrásától, a Lét-től a pusztítás irányába). Elemi szinten téves a zsidók és keresztények szembeállítása.

Amerikában és Izraelben évtizedek óta sok ezren tagjai a „humanista-szekuláris” zsidók mozgalmainak, a „civil rabbik” (Sherman Wine-féle) mozgalmának, akik elutasítják a szerintük kétszínű vallásosságot, és Spinozára hivatkozva a Kreativitás az „istenük” – de összegyűlnek, s gitároznak, vicceket mesélnek, vagy héber és jiddis világi irodalmat olvasnak. Nem hajlandóak elfogadni, hogy a múlt prófétáinak szava fontosabb a mai világ emberének, mint egy mai íróé, költőé, Óz-é vagy A. B. Jehosúáé.

Azok a zsidók (visszhangzók, hálaadók), akik az aláíróíveket elutasítják, nyilván meg vannak elégedve a jelenlegi helyzettel. Hiszen a hét 168 órájából 167-ben (de többnyire mind a 168-ban) mindenféle zsidó azonossági jelkép vagy gesztus nélkül élik az átlagos beolvadt életet, s esetleg néha lemennek egy zsinagógába, felöltik az imasálat, „hálát adnak, visszhangoznak”, vagyis jehudik, zsidók félórára. Ebben az esetben az aláírás elutasítása legalább érthető: nem érdekli őket mélyebben a vallás, mormogják a héber szavakat, anélkül, hogy értenék, de érzelmileg kötődnek a hitközséghez, s nem érzik fontosnak, hogy pluralista, demokratikus világunkban több közösségi érdek is megfogalmazódjon. Ez rendben van. Én azokat a magyar honfitársaimat nem értem (sőt, mivel „fél-zsidó”-nak is tekinthetem magam, mondhatom, hogy magyar „testvéreimet”, akármilyen furán hangzik), akik nem akartak segíteni az aláírásgyűjtőknek. Ha „színmagyar” lennék, s tudnám, hogy a magyarok s gyűlöletük miatt is gyökértelenek, hogyne lenne hát kötelességem magyarként támogatni őket? Tíz közül nyolcan elutasították az aláírást, mesélte egy mozgalmár ismerősöm, amikor megpróbálta gyűjteni ő is.

Én is érzem persze a nemzetiségi-kisebbségi mozgalom abszurditását. Mert azt hiszem, hogy előbb fel kéne építeni egy humanista-szekuláris (ateista – nem vallásos, de zsidótudatos) közösségi életet, sokféle fórummal, konferenciával, szórakoztató estekkel, állandó intézményekkel (mint a szombati kávéházi gitározás az amerikai és izraeli „civil rabbiknál”), meg kéne teremteni a pezsgő nemzetiségi-kisebbségi szubkultúrát, és aztán kéne jelentkezni, hogy „hineni”, itt vagyok, ahogy Ábrahám fia mondta apja kérdésére. Akkor elkerülhető lenne, hogy igaztalan vádak érjenek (vagy ha érnek is, sokkal világosabb lenne, hogy tévesek és csak ösztönös, ostoba haragból erednek), hogy csak egyfajta „szerencsevadászok” társasága ez, akik EU-s pályázatokra ácsingóznak (mintha végesek lennének a források és ez a kegyes célokra menő pénzekből vehetne el). És abban, hogy a nem vallásos zsidók zsidónak érezzék magukat akár nem vallásos emberként, nekünk, akik a vallást nem utasítjuk el, igenis támogatnunk illene őket. Igen, szerintem egy demokrata, aki ma pluralizmusban hisz, nem dührohamot kap a tőle eltérő nézetek hallatán, hanem örül nekik, hiszen csak vitában, akár éles vitában tud kikristályosodni az örökké változó igazság. Ahogy a nem vallásos állampolgárok támogatják adójukkal az egyházakat (bár sokan ezt helytelenítik), ahogy a liberális pártok sokszor megvédik a bíróságokon (ha nagyritkán odakerülnek) a gyűlöletbeszéd gyakran tragikus sorsú és kétségtelenül veszélyes hangoztatóit, ugyanúgy nekünk, akik elégedettek vagyunk a vallásunkkal és a hitközséggel, érdemes lenne támogatni azokat, akik a maguk útját akarják járni. Épp vallási kötelességünk feltételezni, hogy jót akarnak, és nem tehetnek róla, ha valamiért nem vonzza őket a vallás, és új szervezetet kívánnak létrehozni. Nem lehetünk annyira kicsinyesek és önzőek, hogy csak a magunk igazát akarjuk folyton hallani. Ahhoz, hogy kialakuljon a párbeszéd a nem vallásos zsidókkal, előbb lehetővé kell tenni, hogy legalább megszerveződjenek hivatalosan. És azért, mert ha támogatnánk őket, mindkét irány hívei nyernének, ahogy a mai áldatlan perpatvarban mindkét fél a rosszabbik arcát mutatja.

Kozma György

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 27. szám

One Response to “Kozma György: Nemzetiség? Minek is?”

  1. Anonymous

    MInek is? Kérdezi Kozma úr. Megpróbálok válaszolni.
    1/ nem vallásos zsidó közösségi élet létezik, csak esetleg Kozma úr nem tud róla, ez az ő baja, nem a mi hib ánk.
    2/ nem azon múlik egy kissebségi lét, hogy hetente gyűléseket tartunk, hangoztatjuk nézeteinket és közös jiddis vagy héber nyelvet beszélünk.
    3/ fontos a kissebség önmeghatározása, hogy bizonyos dolgokban a közös érdekeinket a magyar társadalmon belül, esetleg egyes csoportjaival szemben érvényesiteni tudjuk. Például 60 éve nem vagyunk képesek Mazsihisz ide-vagy oda egy olyan törvényt a parlamentben elfogadtatni, amely elejét venne az állandó zsidózásnak, holocaust tagadásnak, Izrael ellenességének stb.
    4/ hány zsidó ül a magyar parlamentben ugy hogy nem egy párt hanem a zsidóság érdekeit képviselné? Miért a Mazsihisz dönti el, hogy mi a zsidóság érdeke (ő legfeljebb a magyar zsidóság 10%át mondja magáénak, de rendelkezik 100%-kal), a kormányban ki lobbizik a zsidóság érdekében?
    5/ kiknek jó ha a magyar zsidóságot azonositják a Mazsihisz-szel, illetve néhány képviselőjével?
    Kedves Kozma úr, ez csak néhány kérdés ami felmerült igy hirtelen bennem a megjegyzésével kapcsolatban.