Forrás: ÉS

Péter László

Két lyuk az életrajzon

Remek összefoglalást írt Komoróczy Géza a hazai zsidókérdés történetéről (Zsidó nép, zsidó nemzet, zsidó nemzetiség, ÉS, 2006/24.). Érthetetlen azonban, hogy ebben a históriában kihagyhatatlan két mozzanatot nem említ. Átugorja az 1849. július 28-án Szegeden meghozott “zsidótörvényt”, amely Törvény a zsidókról címmel mindössze négy pontban kimondta a zsidóság egyenjogúságát. 1. §-ában így: “A hazának polgárai közt vallásbeli különbség[et], jog és kötelesség tekintetében különbséget nem tévén, ezen elv szerint kijelentetik, mikép[p] a magyar álladalom határain belől született vagy törvényesen megtelepedett mózes vallású lakos, mind azon politikai s polgári jogokkal bír, mellyekkel annak bármelly hitű lakosai bírnak.” Ez a törvény is lényeges és sajátos állásfoglalás a “nemzet vagy vallás” kérdésének történetében, amelyet Komoróczy tárgyalt.

A másik hiány: Herzl Tivadarnak (1860-1904), a cionizmus megalapítójának, történeti szemmel nézve az önálló zsidó állam, Izrael kezdeményezőjének a neve sem fordul elő. A cionizmust ugyan említi a szerző, de elhanyagolhatatlan, hogy ez magyar – osztrák-magyar – fogantatású, s bár létrejöttében közismerten a Dreyfus-pör (1894) volt a döntő, az is valószínűsíthető, hogy Herzl Tivadart alapművének (Der Judenstaat, 1896) megírásában ihlették a magyar parlamentben zajló, Komoróczytól kitűnően ismertetett viták, többek közt éppen a hírhedt antiszemita Istóczy Győző javaslata a zsidó állam visszaállítására Palesztinában. Meglepetés volt olvasnom 1878. június 24-én elhangzott szavait: “Boldogulásuk, jóllétük és szerencséjük iránti legjobb kívánataink kísérendik őket hazájukba vissza, ahonnét 1800 éven át számkivetve voltak.” Úgy látszik, a XIX. század antiszemitizmusa egészen más volt, mint a XX. századé.

Péter László

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 26. szám

Comments are closed.