Forrás: ÉS

A walesi bárdolatlanok (ÉS, 2006/25.) című, a magyar zsidóság mint nemzetiség kérdésében írott cikkemet a hozzászólók (Kozma György, Szegő Péter, ÉS 2005/27.) arra használták fel, hogy véleményemet négy sorban intézzék el, majd szívós önpropagandába kezdjenek annak ürügyén, hogy velem vitatkoznak. A kedves Kozma György – aki narcisszizmusának gyakori rohamaiban csak kozmagyurinak becézi magát – tucatnyi visszautasított pályázatának sorsáról tudósít az én alkalmamból. A nemzetiségi dolog úgy jönne ide, hogy akkor ott lehetne pályázni. De a nemzetiségi kezdeményezés megbukott, így Kozma avantgárd kezdeményeit továbbra is a zsidóság jelenlegi, s nemcsak Kozma ötleteire süket fórumai fogják elbírálni. Még mindig jobb, mint azok a zsidó nemzetiségi magánkezdeményezők, akik érthetetlen kapnak bő nyilvánosságot a médiában.

A kisebbségképzés alapja az önálló nyelv. Szegő Péter ebben is meglehetősen tájékozatlan. „A nemzetükre büszke írek akár Írországban, akár az Egyesült Királyságban, akár az Egyesült Államokban angolul beszélnek.” Vagy nem. A gaeligle az Ír Köztársaság alkotmányosan elismert anyanyelve. Közel másfél millió írországi beszéli ezt a nyelvet, közülük negyedmillió a napi használatban. Az Európai Unió 2007-től a hivatalos nyelvek sorába emeli az írországit. Párhuzamként említeni az ír nyelvet a Magyarországon beszélt héberrel vagy jiddissel tehát balgaság.

A nyelvkérdésben a kezdeményezők amúgy is bizonytalanok. Korábbi cikkében az egyik vitatkozó a szekeret fogta a ló elé, mikor azt ígérte, legyen a kisebbségen áldás, majd megtanulunk jiddisül. Az újabb kardforgató most holt nyelvnek nyilvánítja a jiddist. Marad a héber, amelyet Kozma egyetemi szinten tanít, s azzal örvendeztet meg, hogy szerinte héberül több ezren beszélnek hazánkban.

Kozma becslésének valószínűsítésére kérdésem a következő: hány héber tanítványa volt az elmúlt évtizedben? Hányan tanultak héberül a rabbiképzőben az elmúlt fél évszázadban? Hányan elérhető nyelvtanfolyamon? Hányan Izraelben, amelyet Szegő Péter meglepetésemre anyaországának nevez. Mikor emigrálhatott Szegő Péter Magyarországra? A második templom lerombolásának idején, a római okkupációval? Ezek retorikai kérdések, választ épp az érintettektől nem várok. Miután eddig már válaszolt nekem Szegő András (ÉS, 2006/26.), most, íme, Szegő Péter, így komolyan aggódom a következő esetleges csörtét illetően. Örkény remek darabot írt, amelyikben minden szereplő Bokor. Az én állítólagos durvaságomat, személyeskedésemet szóvá tévők közül mindenki Szegő, vagy nekem válaszolva Szegőre magyarosít?

Pályázatainak egy részét, tudósít Kozma, álnéven adta be. Ennek tisztességét vitassa meg szeretett önmagával. Annyit azért ötletként: mérlegelje álnévként a Szegőt.

De vannak további, ugyancsak retorikai kérdéseim. A zsidók nemzetiséggé nyilvánításának képviselői közül hányan beszélnek héberül? Vagy jiddisül? Hajlandók-e megméretni magukat a tárgyban Kozma tanár előtt?

Ha igaz, amit Kozma állít, hogy a héber divatba jött, csak nyelvkönyv jelenik meg alig(?), akkor a nemzetiségi javaslat kezdeményezői, amúgy vállalkozók, egy alapfokú vizsga után gyorsan beszállhatnának ebbe a jövedelmező üzletágba. Magyarországon egykoron a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatta a héber nyelvkönyvek megjelenését, még a zsidóellenes rendeletek után is. Mannheim Mór A Modern Héber Nyelv Tankönyve (Hamore Haivri) utoljára 1942-ben jelent meg. Most szabad a pálya egy modern héber nyelvkönyv kiadása előtt. A Brandeis egyetem CD-ROM-mal felszerelt modern héber nyelvkönyvének licencét (www.upne.com) miből sem áll megszerezni. Egyébként számos online héber tanfolyam elérhető.

Végül azt kérem az ürügyemen vitatkozóktól: próbálják meg a tárggyal csak érintőleges kapcsolatot tartó panaszaikat és felszólamlásaikat a nevem említése nélkül közzé adni, a véleményemre való hivatkozás nélkül. Például fizetett hirdetés formájában, akár gael, jiddis vagy héber nyelven.

A nemzetiségi vitát a hiányzó aláírások levették a napirendről. A nachtiger tog, (jiddisül „nincs arra mód, szó szerint éjszakai nap), hogy ezt a vitát folytatni érdemes. Matt. A sakktábláról ilyenkor – a következő játszmáig mindenképpen – leveszik a figurákat.

Ungvári Tamás

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 28. szám

Comments are closed.