Barner Dávid György
Idézési arányok
Az utóbbi években rengeteget foglalkozik a sajtó az egész világon az innovációval, amely voltaképpen a tudományos kutatás interakciója a modern ipari fejlődéssel. Sok gazdasági elemző szerint ez az ún. „okos” ipar kialakulásának sine qua nonja. Az innováció mértékének megbízható indikátora minden országban a bruttó hazai termék (GDP) százalékában számított kutatásra és fejlesztésre szánt ráfordítás. Magyarországon ez az indikátor rendkívül szerény (0,89 százalék), a svédek 4,27, az izraeliek 5,06, a japánok 3,12, a finnek 3,46, a japánok 3,12, és a koreaiak 2,6 százalékos ráfordításával szemben.
Az ÉS-ben is jó néhányan foglalkoztak a felsőoktatás egyes jellemzőivel (Darvas Béla, Jungreis Ervin, Szabó Csaba, Szentgyörgyi Zsuzsa, Vajta Gábor), míg Zádori Zsolt a HVG-ben a magyar tudományosság krízisével néz szembe.
A Magyar Tudományos Akadémia szótöbbséggel választja meg legkiválóbb tudósait, míg a mintegy hatezer „legidézettebb kutató”-t a világ tudományos közvéleménye avatja kvázi kiválóvá. Mint ahogy látni fogjuk, a két módszer egyáltalán sem vezet hasonló eredményre. Öt ilyen kiváló magyar kutatót ismernek (Freund Tamás, Palkovics Miklós, Csörgő Sándor, Schubert András és Szabó Csaba), de csak az első kettő tagja a 350 tagú Akadémiának. Valamiféle alapvető hiba lehet az arányokban, mert ez azt jelenti, hogy a leghíresebb magyar tudósok csak mintegy 1,4 százalékát képezik az akadémikusok összlétszámának, míg a japán és az amerikai „legidézettebbek” 98, illetve 89 százaléka akadémikus. Őket követi Izrael a maga 52, az Egyesült Királyság 29, Ausztrália 24, Németország 22, Belgium 20 százalékával. Ausztria tudományos akadémiájának csak 8 százalékát képezik a relatíve objektív mérésekkel, mert magas „impakt faktor”-ral kiválasztott tudósok (Intercollegiate Studies Institute és World Facts and Figures). Ukrajna, Szlovénia, Szlovákia, Románia nem rendelkezik ilyen legidézettebb tudósokkal.
Ezeknek az adatoknak a birtokában nem lenne érdemes felülvizsgálni a Semmelweis Egyetem elutasító döntését Szabó Csaba professzori kinevezését illetően, ha már az MTA tagsága olyan magas neki?
Tisztelettel
Barner Dávid György
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 27. szám
