Izraelben is részvétet és megdöbbenést váltott ki II. János Pál halála. Jeruzsálem utcán sok ember siratta az elhunytat.

Izraelben is részvétet és megdöbbenést váltott ki II. János Pál halála.

„Vasárnap délben a déli harangszó után szólaljon meg a harang minden hazai katolikus templomban”

Izraelben is részvétet és megdöbbenést váltott ki II. János Pál halála.

A Magyar Katolikus Egyház tagjai mély fájdalommal értesültek II. János Pál pápa haláláról. „Mi, magyarok is sokszor és sokféleképpen megtapasztaltuk irántunk való szeretetét és pásztori gondoskodását” – áll a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatában. „II. János Pál nagy pápa volt, aki hosszú időre meghatározza az egyház életét és talán bizonyos szempontból a világét is” – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás.

Több mint húsz alkalommal kíséreltek meg ellene merényletet, a legsúlyosabbat, amikor 1981. május 13-án a római Szent Péter téren a török Ali Agca közvetlen közelről lőtt rá, csak csodával határos módon élte túl.

Szilvan Salom izraeli külügyminiszter a pápa halálát az egész emberiséget ért veszteségnek nevezte és méltatta II. János Pálnak a katolikus egyház, illetve Izrael és a zsidó nép viszonyának javításáért tett erőfeszítéseit. „Izrael, a zsidó nép és az egész világ a megbékélés és a felekezetek közötti testvériség nagy támogatóját vesztette el” – hangoztatta a politikus.

Az izraeliek és a palesztinok egy emberként gyászolták a pápát, akinek a Szentföldön öt évvel ezelőtt tett, a béke ügyét szolgáló zarándoklata szöges ellentétben áll a térséget a következő években sújtó erőszakhullámmal.

A TAVASZ BECSÜLETE

A Szalon márciusi meghívottjai között köszönthettük Kertész Péter Pulitzer-díjas írót, újságírót, akivel Gál Juli beszélgetett, bemutatva a vendég szakmai pályafutását, kiemelve eddig megjelent köteteit, vezetô napilapoknál betöltött szerepét, és nem utolsósorban elvitathatatlan érdemét a szentendrei zsidótemetô felújításában és a zsidó árvaházi világtalálkozó megszervezésében. Kertész Péter – egyebek mellett – beszélt az írástudók felelôsségérôl, arról, közvéleményformáló-e az írott szó. Végül válaszolt a nézôk-hallgatók kérdéseire.

Március 14-én, a nemzeti ünnep alkalmából a Néprajzi Múzeum díszes aulájában Magyar Bálint oktatási miniszter kitüntetéseket adott át a magyar ifjúság oktatásában-nevelésében kiemelkedô munkát végzôknek.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke nyitotta meg a Raoul Wallenberg Társaság által szervezett, Wallenberg életútját tablókon bemutató kiállítást a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Fôiskola aulájában. Az „Ember az embertelenségben” címet viselô tárlat vándorkiállításként járja az országot.

Mózes egyik törvénye elôírja, hogy a honfoglalás után, a majdan felállítandó Szentélyben, a betakarítás ünnepén jelenjen meg mindenki, s termésének javából egy kosárra valót helyezzen az oltár mellé, így adva hálát az Örökkévalónak. „És vegye el kezedbôl a pap a kosarat, és helyezze az Örökkévaló, Istened oltára elé” (Mózes V. könyve, 26. fejezet 4. vers). Ugyanakkor néhány mondatban össze kellett foglalnia a zsidó nép ôstörténetét. Ezt a szent szöveget, noha általában mindenki tudta kívülrôl, a pap szavanként elôre mondta, nehogy valaki megszégyenüljön, ha mégis eltévesztené. Ez a néhány mondat nagy jelentôséggel bírt, s nyilván nem véletlen, hogy elsô három szava éppúgy aleffal kezdôdik, mint az égô csipkebokornál elhangzott isteni kinyilatkoztatás.

Kockás füzet, gyöngybetűkkel írva, a nedvességtôl kissé elmosódva. Megrendítô, mint a Bori notesz, Radnóti Miklós hagyatéka. Az egy jó barát vitte el a megadott címre, amely öt nyelven lett feltüntetve a füzet elsô oldalán. Bizonyítva szerzôje műveltségét, széles látókörét. Megírta a Nem tudhatom című verset, bizonyítva hazafiságát. Tarkón lövés lett a jutalom.

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván: Ha majd bementek Kánaán országába, amelyet nektek adok birtokul, és (ha) én poklos kiütést bocsátók valamelyik házra, akkor menjen a ház tulajdonosa és jelentse a papnak: úgy tűnik, hogy valami kiütésféle látszik a házon…” (3 Mózes, 14. 34-35.)

A Hitközség patinás Dísztermében került sor az idei Scheiber Sándor-díjak átadási ceremóniájára, az ezzel kapcsolatos laudációkra, méltatásokra. Az esemény prominens vendégeit, a kitüntetôket és kitüntetetteket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma részérôl Sepsi Kovács Éva köszöntötte. A Hitközséget Streit Sándor, a BZSH elnöke és Zoltai Gusztáv üv. igazgató képviselte. A forgatókönyv szerinti sorrendben a méltatásokat a kitüntetések átadása, majd a díjazottak köszönô szavai követték.

Az igazán nagy tudósok – és Scheiber Sándor professzor ilyen volt -közvetlen utóéletét két tényezô szokta jellemezni. Egyrészt még évekig jelennek meg tôlük újabb írások, szinte még tovább is élnek, másrészt szinte rögtön sok minden meg is szakad: nincs, aki ugyanolyan módon és színvonalon tovább folytassa mindazt, amit a megboldogult egymagában meg tudott tenni. Különösen igaz ez egy olyan sokoldalú emberrôl szólván, mint ô volt, aki a zsidók régészetétôl Arany János így az ünnepi szokások jelképeitôl a kora középkori eszmeáramlatokig oly sok kérdéskörben rendelkezett évtizedes kutatói tapasztalattal.

Az aratókorsót tiszta forrásból töltötte meg.

Móricz Zsigmond írta Bródy Sándorról: Megremegtünk, ha közöttünk volt. Krúdy Gyula szerint nélküle el sem lehetett képzelni valaha magyar irodalmat. Kosztolányit idézzük: kevesen írtak olyan szépen magyarul, mint Ô… Heves megyei magyarságának eddig nem láttam mását minálunk.

– Az elmúlt évben tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt Stern Gábornak, az országos UJS vezetôségi tagjának, a debreceni UJS vezetôjének sírkôavatása 2005. április 17-én (vasárnap) 11.00 órakor lesz Debrecenben, a Monostorpályi úti zsidótemetôben. Minden külön értesítés helyett. A gyászoló család.