(Dernő, 1903. ápr. 22. – Bp., 1970. jan. 10.): újságíró. Gimn. érettségi után német nyelvet tanult. 1926-tól újságíró, a Magyarország és a Pesti Napló közölte írásait. 1946-52-ben a Kis Újság rovatvezetője volt, 1953-ban a Magy. Rádiónál működött. 1954-től a Magy.

Hertelendy-család (vindornya-laki és hertelendi), ősrégi dunántúli nemes család; különösen Zala-, Vas- és Somogyban terjedt el s egyik ágazatával Torontálba is átszármazott.

(Bp., 1908. máj. 25. – Bp., 1975. nov. 28.): költő, műfordító, szerkesztő. Középisk.-ba Veszprémben járt, részt vett a kat. diákmozgalomban. Érettségi után tanulmányútra ment Párizsba. 1927-től Bp.-en újságíró. Első írásait a Napkelet közölte, majd a kat.

(Bp., 1908. márc. 20. – London, 1973. jan. 3.): publicista, író. Tanulmányait a bécsi egy.-en (1926-27), majd a Franklin Marshall College-ban (USA) végezte (1927-29). Hazatérése után a Pesti Napló munkatársa, majd külügyi rovatvezetője a lap megszűnéséig (1939).

(Cegléd, 1884. dec. 5. – Bp., 1963. febr. 7.): író, kritikus, Kossuth-díjas (1960). Az esztergomi tanítóképző elvégzése után Bp.-re került. A Magyar Szemlébe, a Hazánk c. napilapba, az Új Időkbe verseket, kritikákat írt.

(Bp., 1873 . dec. 23. – Bp., 1940. jún. 9.): festő. Az Iparművészeti Isk.-ban, 1892-től Münchenben Hollósy Simonnál, 1893-95-ben a párizsi Julian Ak.-n tanult. 1896-ban hazatért és három évig a Benczúr-mesterisk. növendéke volt.

(Nyíregyháza, 1874. okt. 18. – Bp., 1964. dec. 18.): irodalomtörténész, az MTA l. tagja (1960), Kossuth-díjas (1951). A bp.-i egy.-en szerzett tanári és ugyanott 1902-ben bölcsészdoktori oklevelet. 1900 után Bp.-en főreáliak. tanár. 1946-ban nyugalomba vonult.

(Nagyilonda, 1898. ápr. 22. – Bp., 1973. okt. 7.): költő, Baumgarten-díjas (1943), Kossuth-díjas (1957). Tordán érettségizett. 1916-ban frontszolgálatra vonult be. 1919-ben a Vörös Hadsereg katonája lett.

(Rozsnyó, 1901. okt. 17. – Bp., 1945. jan. 13.): publicista, szerkesztő, szociográfus. A nyíregyházi ev., 1915-től a kolozsvári ref. kollégiumban tanult. Szegeden a Délmagyarországban jelentek meg első írásai. Szegedi egy.-en jogi, Bp.-en közgazdasági diplomát szerzett.

(Porcsalma, 1912. dec. 23. – Bp., 1981. szept. 30.): újságíró, szerkesztő. Debrecenben érettségizett. 1932-től Bp.-en újságíró (Kis Újság); 1945-ig az Esti Kurír munkatársa volt. 1945-től 1970-ig a Somogyi Néplap, a Pest megyei Népújság olvasószerk.-je. 1970-ben a Művészet c.

(Szentendre, 1890. jún. 18. – Bp., 1957. dec. 20.): festőművész, a modern magyar gobelinművészet megteremtője. ~ Károly festő leánya, ~ Béni és ~ Valér testvére.

(Szentjánospuszta, Bars vm. 1900. dec. 19. – Bp., 1978. aug. 14.): író, publicista, szociográfus, kritikus, József Attila-díjas (1966). 1920-tól a bp.-i tudományegy. bölcsészkarára járt, az Eötvös Kollégium tagjaként letette a középisk. tanári vizsgát, majd polgári isk.

(Orosháza, 1912. febr. 10. – Bp., 1973. dec. 3.): író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja, Kossuth-díjas (1956, 1960). Apja béres volt, az I. világháborúban elesett, anyja mint cseléd nevelte fel négy gyermekét.

(Bp., 1893. okt. 15. – Bp., 1961. febr. 6.): újságíró, író. Az I. világháború előtt a Huszadik Század, a Nyugat cikkírója volt. Novelláit 1912-ben Az élet felé c. kötetben adta ki. 1913-14-ben tevékenyen részt vett a Galilei Kör munkájában.

(Sáregres, 1865. febr. 13. – Bp., 1961. febr. 1.): festő, Kossuth-díjas (1948 és 1952); kiváló művész (1952). A bp.-i Mintarajztanodában Greguss János, Székely Bertalan, Lotz Károly, 1886-87-ben a müncheni akadémián Löfftz, Hackl, végül 188889-ben a párizsi Julian Ak.

(Marcali, 1895. nov. 13. – Bp., 1982. márc. 13.): festő, grafikus, művészpedagógus, Kossuth-díjas (1948, 1970), Munkácsy-díjas (1950), érdemes művész (1952), kiváló művész (1964). Pártos Alice orvos férje, Mária apja.

(Bp., 1910. júl. 19. – Bp., 1964. nov. 1.): író, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA. l. tagja (1953), József Attila-díjas (1960). A bp.-i egy.-en magyar-német-francia szakos tanári oklevelet szerzett.

Béla (Nagyszentmiklós, 1881. márc. 25. – New York, 1945. szept. 26.): zeneszerző, zongoraművész és zenetudós, az MTA tagja (l. 1935, r. 1945). Apja ~ Béla, földművesisk.-i ig., anyja Voit Paula, zongorista és pedagógus. 1892-1896 között Erkel Lászlónál, a neves m.

(Eberhard, 1898. jún. 30. – Saarbrücken, NSZK, 1970. aug. 7.): politikus, országgyűlési képviselő, újságíró. ~ Albert fia. Jogi tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, majd a magyaróvári Gazdasági Ak.-án szerzett oklevelet. Az I.

(Bp., 1866. okt. 3. – Bp., 1943. jún. 1.) Budapest székesfőváros polgármestere. Iskoláit a fővárosban és Egerben végezte s a budapesti egyetemen nyerte a jog- és államtudományi doktorátust.