(Bp., 1893. okt. 15. – Bp., 1961. febr. 6.): újságíró, író. Az I. világháború előtt a Huszadik Század, a Nyugat cikkírója volt. Novelláit 1912-ben Az élet felé c. kötetben adta ki. 1913-14-ben tevékenyen részt vett a Galilei Kör munkájában. 1914-ben az Új Magyar Szemle alapítója. Mint Jászi Oszkár titkára tevékenyen részt vett az 1918. okt.-i polgári demokratikus forradalomban, majd a külügymin.-ban, ill. a külügyi népbiztosságon működött a Tanácsköztársaság bukásáig. 1919-től 1921-ig a Világ c. napilap munkatársa. 1934-től 1939-ig a Századunk szerk.-je, 1943-44-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabad Szó c. lapjának munkatársa. 1944-ben létrehozta az illegális Magyar Radikális Pártot, amelynek 1945 után 1948-ig elnöke volt. 1947-ben képviselővé választották. 1947-től 1949-ig a Huszadik Század szerk.-je, 1949-ben nyugdíjba ment. – M. A Balkán-probléma (Bp., 1922); Az októberi, forradalom és a népköztársaság (Bp., 1946); Világos pillanat. Adatok az 1941-1943 évek történetéhez (Bp., 1946); Ha Hitler győzött volna (Bp., 1947). Irod. Varga F. János: Tizenöt éve halt meg Cs. J. (Magyar Nemzet, 1976. febr. 6.).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Comments are closed.