(Bp., 1883. ápr. 8. – Bp., 1956. máj. 25.): régész, műtörténész, publicista, az MTA l. tagja (1945 – 49). Régészeti, műtörténeti tanulmányait a grazi egy.- en végezte, Kolozsvárott doktorált. 1904-től az MNM régiségtárában dolgozott.

(Bp., 1912. jún. 5. – Vannes, 1984. aug. 19.): író, szerkesztő, Baumgarten-díjas (1939). Középisk.-i tanulmányait a Bp.-i Kegyestanítórendi Főgimn.-ban végezte (1922-30), majd 1930-31-ben a műegy.

(Dormánd, 1900. júl. 19. – Bp., 1962. dec. 30.): író. Vidéki nemescsaládból származott. A nagyváradi jogak.-n tanult. Abbahagyva jogi tanulmányait 1920-ban D-Amerikába utazott, ahol hat évet töltött nehéz s kalandos körülmények között.

(Maniga, 1872. okt. 4. – Bp., 1950. aug. 8.): kritikus, irodalomtörténész, író, műfordító, Kossuth-díjas (1949), az MTA tagja (l. 1948, r. 1949). Pozsonyban ev. teológiát, Bp.-en filozófiát tanult. pályáját 1898-ban a Vasárnapi Újság munkatársaként kezdte.

Gombos Ferenc (Igric, 1891. jan. 5. – Bp., 1978. aug. 11.): író, újságíró. Teológiát tanult a Sárospataki Ref. Kollégiumban (1909-13). 1913-15-ben a M. Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség utazó titkára. 1915-17-ben Losoncon, majd utána a fővárosban hitoktató volt. Az 1918-19.

Schneider (Bp., 1883. febr. 28. – Bp., 1951. nov. 10.): színész, Kossuth- díjas (1948, 1951), kiváló művész (1950). A Vígszínház színészisk.-jának (1898 – 1900) elvégzése után Körmöcbányán, Zsarnócán, majd 1902-ben Pozsonyban játszott.

(Dr. Kátai-Horner Miklósné) Vácon született 1906 május 18-án, és Budapesten halt meg 1982 március 21.-én. A váci piarista gimnázium magántanulójaként érettségizett majd a Pázmány Péter tudományegyetemen Kerényi Károly tanítványaként szerzett latin-magyar szakos tanári diplomát. Bölcsészdoktori értekezése, A misztika és Boldog Margit című tanulmány, 1930-ban jelent meg, munkatársa volt a katolikus Korunk Szava-nak. Egyike volt azoknak a keresztény értelmiségieknek akik az 1938-as u.n. [url=node/13291]első zsidótörvény ellen tiltakoztak[/url].

(Zombor, 1891. ápr. 27. – Bp., 1975. márc. 5.): író, újságíró, szerkesztő. Id. ~ Márton fia. 1930-ig ifj. ~ néven publikált. A bp.-i egy.-en állam- és jogtudományi tanulmányokat folytatott. 1912-től 1919-ig az ellenzéki Magyarország munkatársa.

(Orsova, 1905. okt. 8. – Bp., 1977. febr. 17.): református lelkész, író. Tanulmányait a Bp.-i Ref. Teológián végezte. Ösztöndíjasként Strasbourgban, majd Montpellier-ben tanult tovább. Hazatérése után vidéken segédlelkész.

(Bp., 1878. nov. 30. – Bp., 1959. dec. 3.): festő, érdemes művész (1958) Károly bátyja. Párizsban a Julian-ak., majd az École des Beaux-Arts növendékeként folytatott művészi tanulmányai során Cormon műtermében dolgozott.

(Pécs, 1897. jún. 21. – Bp., 1945. jan. 12.): építész. Tanulmányait a bp.-i műegy.-en és a Képzőművészeti Főisk.-n, majd a weimari Staatliches Bauhausban végezte W. Gropius növendékeként.

jogi író, szül. 1881. Berlinben, Heidelbergben és Párisban folytatott jogi tanulmányokat, 1907. az egri érseki jogakadémián a magyar közjog tanára lett. A világháborúban bevont s a körülzárt Przemyslben szerkesztette a Tábori Ujság-ot. 1926.

(Bér, 1898. szept. 3. – Bp., 1972. nov. 20.): újságíró, lapszerkesztő, kisgazdapárti politikus, miniszter, Rózsa Ferenc-díjas (1962). Mihalovits Sámuel ev. lelkész fia. A bp.-i műegy.-en tanult, majd 1918-ban behívták katonának, rövid ideig az olasz fronton harcolt.

(Pécs, 1913. aug. 21. – Bp., 1974. jan. 15.): szerkesztő, újságíró. Aszódon kezdte középisk. tanulmányait, majd a gödöllői reálgimn.-ban érettségizett 1931-ben. 1934-től rendszeresen publikált.

(Tiszacsécse, 1879. jún. 29. – Bp., 1942. szept. 5.): író, újságíró, szerkesztő, a 20. sz.-i magyar realista prózairodalom legkiemelkedőbb alakja. Paraszti sorban élő apja, ~ Bálint és a ref.

(Békéscsaba, 1865. márc. 15. – Szeged, 1961. febr. 7.): közjogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1908, r. 1930, t. 1945 – 49). Bp.-i jogi tanulmányok és joggyakorlat után az igazságügyi min.-ba került. Közben 1895-től a bp.-i egy.-en a m. közjog magántanára, 1905-től rk.

Rohoska József (Sárospatak, 1901. máj. 14. – Dreux, Franciao., 1963. jan. 4.): író, újságíró. Bp.-en jogot hallgatott, 1923-ban, tanulmányait abbahagyva a Világ, 1926-tól az Est-lapok munkatársa lett.

Raussnitz (Pest, 1862. febr. 22. – Bp., 1942. nov. 1.): matematikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1894, r., 1907, t. 1937). ~ Ignác öccse. Egy.-i tanulmányait a bp.-i műegy.-en, a bp.-i tudományegy.-en és a lipcsei egy.-en végezte. 1885-től magántanár és repetitor a műegy.

(Kecskemét, 1882. dec. 16. – Bp., 1967. márc. 6.): zeneszerző, zenetudós, népzenekutató, zenepedagógus, az MTA tagja (l. 1943, r. 1945, t. 1946), Kossuth-díjas (1948, 1952). Atyja ~ Frigyes MÁV-tisztviselő; anyja: Jaloveczky Paulina; mindketten műkedvelő muzsikusok.

(Miskolc, 1889. dec. 23. – Bp., 1975. nov. 16.): festőművész, grafikus, főiskolai tanár, Kossuth- díjas (1949), érdemes művész (1959), kiváló művész (1965), a magyar festőművészet és művészetpedagógia kiemelkedő egyénisége. Kassán érettségizett 1908-ban kereskedelmi isk.