(Bp., 1912. jún. 5. – Vannes, 1984. aug. 19.): író, szerkesztő, Baumgarten-díjas (1939). Középisk.-i tanulmányait a Bp.-i Kegyestanítórendi Főgimn.-ban végezte (1922-30), majd 1930-31-ben a műegy.-re járt, 1931-1933 között előbb a bölcsészkaron, majd az állam- és jogtudományi fakultáson folytatott tanulmányokat. 1932-ben nemzedéktársaival folyóiratot indított Névtelen Jegyző címen. Irodalmi munkásságát versekkel kezdte: szerepelt az Új magyar líra (1934) c. kötetben. Figyelme hamarosan társadalmi kérdések felé fordult: 1934-ben megalapította A Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségét és Boldizsár Ivánnal A Fiatal Magyarság c. folyóiratot szerk. Előadásokat tartott Bp.-en, Egerben, szemináriumot szervezett Sárospatakon, a munkaközösséggel társadalomrajzi műhelymunkát végzett Tihanyban, a Sárközben, Kőteleken, majd Tardra ment szociográfiai fölmérést végezni. 1935-ben Romániába utazott Németh Lászlóval, Keresztury Dezsővel és Boldizsár Ivánnal. A tardi szociográfiai felvétel első összegzésével megnyerte a Magy. Társ. Falukutató Intézetének monográfia pályázatát, és Kovács Imrével, Boldizsár Ivánnal és Péter Aladárral megindította a Szolgálat és Árás c. könyvsorozatot, amelynek első kötete, a Tardi helyzet (1936) az orsz. figyelem középpontjába helyezte íróját. 1937-ben a Válasz szerk. bizottságának tagja lett, részt vett a Márciusi Front előkészítésében; A Reggel munkatársa. 1938-ban megjelent a Cifra nyomorúság a ‘Magyarország felfedezése’ sorozatban. A Franklin Társulat lektora; a Belügymin. felkérésére szociális tanácsadó Biharmegyében. 1939-ben a Magyar Nemzetben megindította a ‘szellemi honvédelem’ mozgalmat a nemzetiszocialista befolyás ellen, Magyarok Könyvtára c. ‘nemesponyva’ sorozatot indított, s ebben a népi írók legjobbjait (Illyés Gyula, Féja Géza, Ortutay Gyula, Erdei Ferenc) szólaltatta meg. Ebben a sorozatban adta ki a ‘szellemi honvédelem’ alapeszméjét tartalmazó munkáját (Két pogány közt, 1939). A m. szellemi élet ellenálló erőinek együttes fellépésére szánt évkönyvet A szellemi honvédelem naptára, 1940 c. adta ki. Az almanach élére Babits Mihály írt verset. 1940-ben külpolitikai érdekeinek védelmében a m. állam a ‘szellemi honvédelem’ rovatot a Magyar Nemzetben a cenzúra segítségével ellehetetlenítette. ~ 1940-ben ösztöndíjat kapott a Francia Köztársaságtól. Párizs német megszállása előtt D-Franciao.-ba ment, majd Svájcon, Olaszo.-on és Jugoszlávián keresztül hazatért. 1941-től a Magyar Nemzet irodalmi szerk.-je. 1942-ben megjelent Szerelmes földrajz c. munkája a Nyugat kiadásában, melyért a következő évben elnyerte az MTA Körösy Flóra jutalmát. 1944. márc. 19. után illegalitásba ment, a Mátrában, Darádon érte el a front, 1945 januárjában Debrecenben jelentkezett az ideiglenes nemzeti kormánynál; elvállalta a Magyar Közlöny szerkesztését, kiadásának és terjesztésének a megszervezését. A megalakuló írószövetség ideiglenes intézőbizottsága megbízta a titkári teendőkkel. Bp.-en a Magy. Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnöke lett. Folyóiratot indított Valóság c., amit a szerk. bizottság elnökeként 1947-ig szerk. A MADISZ elnökeként delegációt vezetett a londoni nemzetközi demokratikus ifjúsági konferenciára. 1946-ban a békekonferenciára Párizsba ment és az Új Magyarországot tudósította. 1947-ben kulturális attasé a párizsi m. követségen. 1948-ban a Magyar Köztársaság UNESCO képviselője. 1949. jún.-ban felbontotta szerződését a követséggel, és Londonba távozott. 1951-1974 között a Szabad Európa Rádió munkatársa, a m. adás londoni szerkesztőségében dolgozott. 1957-ben A Magyar Árók Szövetsége külföldön főtitkárának választotta. Az írószövetség keretében Magyar Könyves Céhet alapított. Ebben adta ki a bebörtönzött Déry Tibor novelláit, Bibó István tanulmányait (1960) és az önálló kötettel nem jelentkezett költők verseit (Kilenc költő, 1959). A Save Hungary Committee megbízásából 1956 legvégén lapot indított Magyar Szó c. Aktívan részt vett az emigráció szellemi mozgalmaiban: a hollandiai Mikes Kelemen Kör, a londoni Szepsi Csombor Kör, az Európai Magy. Evangélikus Ifjúsági Konferencia, az Európai Protestáns Magy. Szabadegy. gyakran meghívott előadója, az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság munkatársa, gyakran tartott előadásokat az emigránsoknak Angliában, Hollandiában, Németo.-ban, Dániában, Svájcban, Olaszo.-ban, Ausztriában és az USA-ban. 1980-ban egy breton kisvárosba, Josselinbe költözött. Bár figyelemmel kísérte mindvégig a mo.-i fejleményeket, soha nem látogatott haza. Életének dokumentumaiból kiállítást rendezett az OSZK kézirattára (1989. jan.). – F. m. A tardi helyzet (szociográfia, Bp., 1936); A Vaskapun túl (útirajz, Bp., 1937); Cifra nyomorúság (szociográfia, Bp., 1938); Két pogány közt (tanulmány, Bp., 1939); Összeomlás (útinapló, Bp., 1940); Szerelmes földrajz (útinapló, Bp. 1942, 1964); Angliai vázlatkönyv (1946); ősök és társak (tanulmányok, Bern, 1984); Nyugati levelek (cikkek, Párizs, 1987); Terepfelverés (esszék, tanulmányok, Bern, 1987); Küszöbről (1988); Szellemi honvédelem (1988); Hazugság nélkül (I-III., 1991).- Irod. Varga Rózsa-Patyi Sándor: A népi írók bibliográfiája 1920-1960 (Bp., 1972); Gombár Csaba: A cifra nyomorúság utóélete (Forrás, 1982. 11. sz.); Némedi Dénes: A szociográfus és közönsége (Jelkép, 1982. 3. sz.); Czigány Lóránt: Sz. Z. írói munkássága, 1932-1984 (Sz. Z.: Terepfelverés, Bern, 1987); András Sándor: nekr. (Irodalmi Újság, 1984. 4. sz.); Bata Imre: Sz. Z. halálára (Élet és Irod., 1984. 35. sz.); Borbándi Gyula: nekr. (Bécsi Napló, 1984. 5. sz.); Czigány Lóránt: nekr. (Új Látóhatár, 1984. 3. sz.); Kemény István: nekr. (Irodalmi Újság, 1984. 4. sz.); Czigány Lóránt: nekr. (The Times, 1984. aug. 24.); Radványi Dezső: Magyar író Josselinben (tévéinterjú, Új Látóhatár, 1985. 1. sz.); Molnár József Hamlet a Parnasszuson (Új Látóhatár, 1985. 3. sz.); Huszár Tibor: A szociográfus Sz. Z. (Jelenkor, 1986. 7-8. sz.); András Sándor: Sz. Z. publicisztikájáról (Irodalmi Újság, 1987. 3. sz.); Görömbei András: Töredékek Sz. Z.-ról (Alföld, 1988. 9. sz.); Boldizsár Iván: Sz. Z.-ról halála másnapján (Kortárs, 1988. 6. sz.); Czigány Lóránt: Homo politicus. Sz. Z.-ról tíz tételben (Életünk, 1988. 12. sz.); Pomogáts Béla: Reformer a történelem sodrában. Sz. Z. magyarországi évtizede (Életünk, 1988. 12. sz.); Czigány Lóránt: Sz. Z. az emigrációban (Historia, 1989. 6. sz.); Valuch Tibor: Az irodalom köztársasága. Sz. Z. irodalomszemléletéről (Holnap, 1991. 11. sz.); Hegyi Imre: Emlékezés Sz. Z.-ra (Holnap, 1993 3. sz.).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

One Response to “Szabó Zoltán”

  1. gbanvolgyi

    Szabó Zoltán iró, szociográfus életének, munkásságának tanulmányozását mindenki figyelmébe ajánlom.

    Tekintettel arra az “apróságra”, hogy Sz.Z. iró, szociográfus 1984-ben elhalálozott, a tanulságos jelen cikket nyilvánvalóan Szabó Zoltán szocialista képviselő írta.