(Bp., 1878. nov. 30. – Bp., 1959. dec. 3.): festő, érdemes művész (1958) Károly bátyja. Párizsban a Julian-ak., majd az École des Beaux-Arts növendékeként folytatott művészi tanulmányai során Cormon műtermében dolgozott. 1906-tól kezdve szerepelt a Salon d”Automne és a Salon Carré kiállításain. 1907-ben hazatért és kollektív kiállításon mutatta be plein air törekvésekből kiinduló, lírai hangulatú műveit. Ugyanebben az évben elnyerte a Ferenc József jubileumi díjat, a következő évben pedig a Művészház nagydíját. Előbb a MIÉNK (Magy. Impresszionisták és Naturalisták Köre) művészcsoport, majd hosszabb olaszo.-i út után a Nyolcak egyik alapító tagja és a posztimpresszionista törekvések egyik vezető mestere lett. Barátja volt Ady Endrének. 1922-ben nőül vette Ady özvegyét, Csinszkát (Boncza Bertát). Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti mozgalmaiban is. 1921-ben a Studióban, majd a Helikonban mutatta be műveit. A Képzőművészek Új Társasága (KUT) alapító tagja és sokáig elnöke volt. Művészete mindvégig megőrzött valamit az ifjúkori konstruktív szemléletű alakításból, bár a későbbiekben az oldott festői elem dominált. Franciás szellemű műveiben a párizsi iskola és a magyar hagyomány találkozott. 1928-ban Amerikába utazott ahol több nagy sikerű kiállítást rendezett. Több műve került külföldi múz.-okba. 1928 – és 1930-ban az Ernst Múz.-ban, 1931-ben a Tamás Galériában mutatta be munkáit. Ugyanezen évben a Szinyei Társ. tájképdíjával, 1947-ben pedig állami nagy aranyéremmel tüntették ki, 1949-ben készült el Gyümölcsszedők c. nagyméretű, gazdag koloritú pannója. 1958-ban az Ernst Múz.-ban rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. Gobelin-tervei mellett kiválóak voltak litográfiái (pl. Szt. János jelenései ) és arcképfestészete is. Az MNG számos festményét őrzi. – Irod. Pátzay Pál: M. Ö. művészete (Berlin, 1930); Genthon István: Az új magyar festészet története (Bp., 1935); Lyka Károly: M. Ö. (Élet és Tud. 1960. 8. sz.); Zolnay László: M. Ö. (Bp., 1966.)

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon