(Békéscsaba, 1865. márc. 15. – Szeged, 1961. febr. 7.): közjogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1908, r. 1930, t. 1945 – 49). Bp.-i jogi tanulmányok és joggyakorlat után az igazságügyi min.-ba került. Közben 1895-től a bp.-i egy.-en a m. közjog magántanára, 1905-től rk. tanári címmel. Miniszteriális tevékenysége alatt több fontos törvényjavaslat és államközi szerződés előkészítésében vett részt. 1914-ben a pozsonyi, 1923-ban a szegedi egy. ny. r. tanára lett. 1918 – 19-ben a pozsonyi egy. rektora. 1935-ben vonult nyugalomba. – F. m. Magyarország és Ausztria közjogi viszonya… (Bp., 1891); A végrehajtó hatalom a magyar alkotmányban (Bp., 1894); A közös ügyek (Bp., 1902); A pragmatica sanctio és a házi törvények (Bp., 1902); Das Staatsrecht des Königreichs Ungarn und seine Mitländer (Pozsony, 1917); Az új választójogi törvényjavaslat (Bp., 1918); La costituzione attuale dell” Ungheria (Roma, 1930); La constitution de la Hongrie (Milano, 1933): A Mária Terézia-rend közjogi jellege (Bp., 1934); Az államélet néhány főbb kérdése (Bp., 1935); A királykérdés megoldása (Miskolc, 1937). – Irod. Buza László: P. Ü. a tudós (P. Ö.-emlékkv., I., Szeged, 1935): Kiss Albert: P. Ö. a professzor (P. Ö. – emlékkv. II., Szeged, 1935); Takács Imre: P. Ö. és a közjogi dogmatizmus (Szeged, 1959).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Comments are closed.