ÉS

Közelmúltunk számos vitatott eseménye és személyisége közül 2004 első felében gróf Teleki Pál állt az érdeklődés előterében. A „szoborpártiak” elsősorban „nemzetnevelői” szerepvállalásaira (cserkészet, elitnevelés, falukutatás stb.) és megfontolt külpolitikájára hivatkoztak, míg az ellentábor főleg antiszemitizmusával érvelt.

Az újnyilas csoport színrelépése heves tiltakozási hullámot indított el. Közéleti méltóságok is megnyilatkoztak. Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke: „Az emberi méltósághoz való jog és a szabadságjogok védelme a jogállamiság alapvető értéke (…). Az Alkotmánybíróság már több döntésében felhívta a figyelmet arra, hogy a faji, etnikai, vallási szempontú alsóbb- vagy felsőbbrendűséget hirdető nézetek, a gyűlölködés, megvetés, kirekesztés eszméinek terjesztése az emberi civilizáció értékeit veszélyeztetik.” (2004. okt. 11., mti.hu)

A „kollektív amnesztia” hatását pedig jelentősen felfokozza a film végén felvillantott arcképcsarnok: a „főbűnösöket” kivéve a szereplők, vagyis a történeti figurák fotói, rövid életrajz kíséretében. Mindezen szereplők történetileg és morálisan legitimmé válnak tehát, már-már hősökké, hiszen kijár nekik még az utóéletükről való számot adás is. Beemelődnek a hősök panteonjába, tekintet nélkül az általuk elkövetett bűnökre. E manipuláció, a kollektív amnézia hatása alatt, a film végén már alig feltűnő. S ötven, de akár már húsz év múlva, még kevésbé lesz az.

