A Jewish Company és a Society of Jews feladatait nem lehet e műben szigorúan elkülönítve tárgyalni. E két nagy szervnek tényleg mindig együtt kell működnie. A Company rá lesz utalva a Society erkölcsi tekintélyére és támogatására, amiként a Society nem nélkülözheti majd a Company anyagi segítségét. A felruházó ipar tervszerű irányítása például gyönge kezdetű kísérlet akar lenni az irányban, hogy termelési válságokat elkerüljünk. Mindenütt így kell eljárni, ahol a Company mint ipari vállalkozó lép fel.

Semmiesetre sem szabad azonban a maga túlsúlyával a független vállalatokat agyonnyomnia. Csak ott vagyunk kollektivisták, ahol azt a feladatok óriási nehézségei megkövetelik. Egyébként azonban felkarolni és istápolni akarjuk az egyéniséget a maga jogaival. A magántulajdon, mint a függetlenség gazdasági alapja nálunk szabadon és tiszteletben fejlődjék. Hiszen már a legelső „Unskilled”-jainknak is módot adunk arra, hogy magántulajdonhoz jussanak.

A vállalkozó szellemet minden módon istápolni kell. Ipari berendezéseknek kezükre fogunk járni okos vámpolitikával, olcsó nyersanyag biztosításával, egy ipari-statisztikai hivatal létesítésével és annak nyilvános közleményeivel.

A vállalkozó szellemet egészséges módon lehet ösztönözni. A spekulációs tervszerűtlenséget kerülni fogjuk. Új iparágak létesítését idejekorán fogjuk tudtul adni, és így azok, akiknek fél év múlva jutna eszükbe, hogy ezzel az iparral kísérletezzenek, nem fognak válságba, nyomorba építkezni. Miután egy új telepnek a célját a Society-nek be kell jelenteni, a vállalkozási viszonyok mindenkor mindenki előtt ismeretesek lehetnek.

A vállalkozóknak rendelkezésükre állanak továbbá a központosított munkaerők. A vállalkozó a központi munkaközvetítőhöz fordul, amely tőle csupa az önfenntartáshoz szükséges illetéket szedi. A vállalkozó sürgönyöz: Szükségem van holnap három napra, három hétre vagy három hónapra ötszáz unskilledre. Másnap ott van a mezőgazdasági vagy ipari vállalatánál a kért ötszáz munkás, kiket a közvetítő központ innen is, amonnan is, — ahol épen rendelkezésre állottak — összevont. Természetesen nem szállítunk munka-rabszolgákat, hanem napi hét órát dolgozó munkásokat, akik megtartják szervezetüket, kiknek a szolgálati idejük, előléptetésük és nyugdíjidejük a helyváltoztatás mellett is tovább folyik. A független vállalkozó máshol is beszerezheti a munkaerőt, ha akarja. De nehezen lesz ez módjában. A Society meg fogja tudni akadályozni, hogy nemzsidó munkarabszolgákat hozzanak az országba, nevezetesen a makacs vállalkozók boykottálásával, forgalmi megnehezítésekkel és hasonló eszközökkel. Tehát kénytelenek lesznek a hét órát dolgozó munkásokat igénybe venni. Ágy közeledünk — szinte minden kényszereszköz alkalmazása nélkül — a hétórás normál munka-naphoz.