Azáltal, hogy a munkát átvisszük az új országba, magunkkal hozzuk egyúttal a piaci forgalmat is. Eleinte természetesen csak az elsőrendű életszükségletek: állatok, termény, munkásöltönyök, szerszámok, fegyverek piacát teremtjük meg, hogy csak néhányat említsünk. Kezdetben, a szomszédállamokban vagy Európában fogjuk ezeket bevásárolni, de csakhamar önállósítani fogjuk magunkat. A zsidó vállalkozók hamar észre fogják venni, hogy milyen kilátások nyílnak itt meg számukra.

Lassankint a Company hivatalnok serege finomabb igényeket is hoz magával. (A hivatalnokok közé számítom a védőcsapatok tisztjeit is, amely védőcsapatok állandóan a férfi bevándorlók mintegy tizedrészét fogják kitenni. Ez a gonoszok zendülése ellen elég lesz; a legtöbben amúgy is békés polgárok lesznek).

A jobb helyzetben levő hivatalnokok finomabb igényei újból finomabb piacot teremtenek, amely állandóan nő. A házasok magukhoz hozatják családjukat, a nőtlenek szüleiket és testvéreiket hozatják ki, mihelyst odaát megteremtették otthonaikat. Hiszen látjuk ezt a mozgalmat a zsidóknál, akik most az Egyesült Államokba vándorolnak ki. Amint az egyiknek megvan a betevő falatja, azonnal kihozatja hozzátartozóit. Hisz a családi kötelék oly erős a zsidóknál. Society of Jews és Jewish Company karöltve oda fognak hatni, hogy a családot még jobban erősítsék és ápolják. Itt nem az erkölcsi támogatásra gondolok — ez magától értetődik — hanem az anyagira. A hivatalnokok családi és gyermek-pótlékokat fognak kapni. Emberekre van szükségünk, mindenkire, aki itt van, és mindenkire, aki utánunk jön.