Ez az irat nem szakmabeli jogászoknak van szánva, ezért az állam jogi alapjáról vallott teóriámat is csak futólag érinthetem, mint sok más mindent.

Mégis némi súlyt kell helyeznem az én új teóriámra, amely még a jogászilag képzettek vitájában is megállhatja a helyét.

Roosseaunak ma már elavult felfogása az államot egy társadalmi szerződés alapjára akarta helyezni. Rousseau azt mondja: „Ezen szerződés pontozatai a tárgyalás természeténél fogva úgy vannak megszabva, hogy a legkisebb változtatás semmivé és hatálytalanná tehetné azokat. Ennek a következménye az, hogy ezeket a pontozatokat, ha talán soha sem szabták volna is meg azokat kifejezetten, mégis mindenütt hallgatólagosan elfogadták és elismerték stb.”

Rousseau teóriájának logikai és történelmi megcáfolása nem volt nehéz és most sem az, ha még oly félelmetesen és termékenyítőleg is hatott. A modern alkotmányos államok szempontjából a kérdés, hogy az alkotmány előtt létezett-e már egy társadalmi szerződés „nem kifejezetten kimondott, de változhatatlan pontozatokkal” — minden gyakorlati érték nélküli. Most mindenesetre meg van állapítva a kormány és polgárok közötti jogviszony.

De egy alkotmány berendezése előtt, és egy új állam keletkezésénél ezek az alapelvek gyakorlatilag is fontosak. Hogy új államok még mindig keletkezhetnek, azt tudjuk és látjuk is. Gyarmatok szakadnak el az anyaországtól, hűbéresek szakadnak el hűbéruruktól, újonnan felfedezett területek azonnal szabad államokká alakulnak. A zsidóállam mindenesetre egy egészen sajátságos alakulatnak van tervezve egy még bizonytalan területen. De nem a földterületek alkotják az államot, hanem a szuverenitás által egybefoglalt emberek.

A nép a személyi, a föld a tárgyi alapját képezi az államnak. És e két alap közül a személyi a fontosabb. Létezik például egy tárgyi alap nélküli szuverenitás, sőt a világ legnagyobb tiszteletben álló szuverenitása ez: a pápának a szuverenitása.

Az állam-tudományok terén jelenleg az észszerű-szükségesség teóriája uralkodik. Ez a teória elég ahhoz, hogy az állam keletkezését igazolja, és történelmileg nem lehet megcáfolni, mint a társadalmi elméletet. Amennyiben a zsidóállam keletkezéséről van szó, ebben az iratban teljesen az észszerű-szükségesség alapján állok. Ez azonban az állam jogi alapját figyelmen kívül hagyja. A modern felfogásnak nem felelnek meg az isteni alapítás, a túlhatalom, a patriarchális, patrimonialis és szerződési elméletek. Az állami jogalapját majd nagyon is az emberekben (túlhatalom, patriarchális és szerződési elmélet), majd tisztán az emberek felett (isteni alapítás), majd egészen az emberek alatt (tárgyi patrimonialis elv) keresik.

Az észszerű-szükségesség elmélete ezt a kérdést kényelemből vagy óvatosságból válasz nélkül hagyja. De mégsem lehet egy kérdés egészen hiábavaló, amely a minden idők legnagyobb filozófusait oly mélyen foglalkoztatta. Tényleg van valami keveréke az emberinek és emberfelettinek az államban. A néha nyomasztó viszonyhoz, amelyben az uraltak az uralkodókhoz állanak, nélkülözhetetlen egy jogi alap. Azt hiszem, ezt a „negatorium gestio”-ban fel lehet találni. A polgárok összességét, mint dominus negotioriumot, a kormányt pedig gestornak lehet tekinteni.

A rómaiak csodálatos jogi érzéke a negotiorum gestioban nemes mesterművet teremtett. Ha egy távollévőnek a vagyona veszélyben van, mindenki odaléphet és mentheti. Ez a gestio az idegen ügyletek vezetője. Nincs megbízatása, jobban mondva emberi megbízatása. Megbízatását egy magasabb szükségszerűségtől nyerte. Ezt a magasabb szükségszerűséget az állam szempontjából különféle módon lehet formulázni, és az egyes kulturfokokon a mindenkori általános fogalmaknak megfelelően, különfélekép formulázzák is. A gestio célja a dominus, a népnek a java, amelyhez egyébként a gestor is tartozik.

A gestor olyan vagyont kezel, amelynek ő is társtulajdonosa. A maga társtulajdonosi minőségéből meríti annak a szükségességnek a felismerését, mely a beavatkozást, a békében és a háborúban való vezetést megköveteli. De semmiesetre sem adhat, mint társtulajdonos önmagának érvényes megbízást. Legjobb esetben csak feltételezheti a számtalan társtulajdonos hozzájárulását.

Az állam egy népnek létért való küzdelme által keletkezik. Ebben a küzdelemben lehetetlen előbb körülményes módon szabályszerű megbízást keresni. De sőt, az összesség javára szolgáló minden vállalkozást halomra dönthetne, ha előzetes szabályszerű többségi határozatot akarnánk elérni, a belső pártoskodás védtelenné tenné a népet a külső veszéllyel szemben. Minden fej nem hozható egy kalap alá, ahogy mondani szokták. Ezért a gestor egyszerűen felcsapja a kalapot, és az élre megy.

Az állami gestor eléggé legitimálva van azzal, hogy a közügy veszélyben van és a dominus akaratképtelenség vagy más ok miatt akadályozva van abban, hogy önmagán segítsen.

De a beavatkozással a gestor a dominussal szemben szerződéshez hasonló alapon — quasi ex contractu – kötelezve lesz. Ez az előre keletkezett vagy jobban mondva közben keletkezett jogviszony az államban,

A gestor azután minden mulasztásért felelni tartozik, az egyszer átvállalt ügyek vétkes el nem intézése és annak az elmulasztása miatt is, ami vele lényeges összefüggésben áll stb. A negotiorum gestiót nem akarom itt tovább fejtegetni és az államra átvinni. Ez igen messze vezetne bennünket tulajdonképeni tárgyunktól. Csak még azt az egyet: „A jóváhagyás által az ügyvezetés az ügy urára nézve ép oly hatályos lesz, mintha az eredetileg megbízásának megfelelően történt volna.”

És mit jelent mindez a mi esetünkben?

A zsidónép jelenleg, a diaspora folytán, akadályozva van abban, hogy politikai ügyeit maga vezesse. E mellett sok helyen nehezebb vagy könnyebb szorultságban van. Mindenekelőtt gestorra van szüksége.

Ez a gestor természetesen nem lehet egy magános egyén. Ez nevetséges, vagy — mert saját előnyére spekulálónak tűnne fel — megvetendő volna. A zsidók gestora a szó teljes értelmében csak erkölcsi személy lehet.

És ez a Society of Jews.

Comments are closed.